Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Mindig jövőre - Rózsa Péter jegyzete
7/11/2024 18:05
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Azt halljuk minden évben, hogy jövőre aztán beindul a gazdaság, jövőre lesz jobb. E rövid üzeneten túl semmilyen előrelátás, jövőterv nincs.
Fárad a rendszer, fárad a vezetője. Nincs új gondolat, csak a régi, elsősorban a Finkelsteintől átvett és magas hőfokra csavart ellenséggyártás van, hol csendesebben hol harsányan, hullámzik, mint a levegő után kapkodó tüdőlebeny. Ettől még ez a NER sokáig a nyakunkon liheghet, ha nem másról lenne szó, de talán másról van szó. Rendszerhibáról, márpedig egy fáradt rendszert még fel-fel lehet pörgetni, a rendszerhibát viszont csak a rendszer ki – avagy lecserélésével lehet kiküszöbölni. Éppen ezt fejtegeti Farkas Beáta közgazdász, egyetemi tanár a Válasz Online vezércikkében. Szerinte a Fidesz több, komoly rendszerhibával küzd, még, ha a kommunikációs gépezetével ennek ellenkezőjét sulykolja is.
Látszólag őrült összegeket költött például a családok támogatására, hogy a gyermekvállalást serkentse, ennek ellenére a születések száma drámaian csökken. Orbánék nem látják, hogy világjelenségről van szó, és sehol sem sikerült ezen változtatni politikai beavatkozásokkal. Ezért aztán kénytelen sunnyogni, amikor 14 év családbarátság ide, vagy oda, a folyamatosan gyarapodó ázsiai vendégmunkásokkal el kellene számolni a nagyérdemű hazai munkavállalók előtt, akiknek egyre kevesebb az utódja.
Tudjuk, ez a kormány a rövidtávú vagy azonnali eredményekre hajt, és semmilyen távlati víziója, hogy mást ne mondjak, valamiféle ideológiája lenne. Az akkumulátorgyár cunami kezdetben csak attól volt aggasztó, hogy mérhetetlenül sok vizet és villamosenergiát emészt fel. Közben naponta közel 20 millió köbméter ivóvíz szivárog el a talajba, mert a rezsicsökkentés miatt elszegényedő vízműtársaságok nem tudják karbantartani, felújítani az 50-100 éves vezetékeket. Időközben drámaian elkezdett csökkenni az elektromos autók iránti kereslet, sőt, a franciák és a németek már egész gyárakat zárnak be, ezreket bocsátanak el. Itt meg épülnek az akkugyárak, az ázsiai tulajdonosok pedig, ha lesz egyáltalán, kiviszik a profitot. Vagy bezárnak majd.
Azt halljuk minden évben, hogy jövőre aztán beindul a gazdaság, jövőre lesz jobb. E rövid üzeneten túl semmilyen előrelátás, jövőterv nincs. Pedig e nélkül nincs rendszer, csak rendszerecske, időnként átöltöztetett soványka test, ami a varázstükörben olykor teltebbnek látszik, de csak addig, amíg ki nem lép az kastélyból. Sehogyan nem akar gyarapodni. Mert ez pont olyan, mint a környezet, a biológia, a természet maga, hogy csak hosszú évek alatt változik, amikor már zavartalanul, saját rendszerében működhet, miután megszűnik a bajt okozó rendszerhiba. Éppen most jelent meg egy tudományos közlemény arról, hogy az ózonra veszélyes hajtógázok, az egyébként nem mérgező és nem gyúlékony klór-fluor-karbonok alkalmazásának 35 évvel ezelőtti tiltása mára hozta meg az eredményt. A Déli-sark felett végre csökkenni kezdett az ún. ózonlyuk. Az is igaz, tudósok szerint így is csak 2066-ra épül vissza az eredeti, teljes védőréteg. Ha nem iktatták volna ki ezt a környezetkárosító rendszerelemet, talán már a Föld egy része elnéptelenedett volna. Szóval a fáradtság kipihenhető, a rendszerhiba viszont nem. Cserélni kell, írja a közgazdász professzor, Farkas Beáta, aki ezekkel, a ránk nézve elég szomorú mondatokkal zárja:
„A gyönge demokráciáknál viszont fennáll a veszély, hogy miután a »normalitás« helyreállításának az ígérete megvalósíthatatlan, ugyanis kimentek mögüle a természeti és társadalmi feltételek, a populista erők hatalomra kerülve eljutnak a demokrácia teljes felszámolásáig.”
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2024. november 7-ei adásában hangzott el.