Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Somfai Péter: Hab a tortán
1/11/2023 14:12
| Szerző: Somfai Péter
A kormány rendre elgáncsolja a budapesti városvezetés próbálkozásait, hogy a maguk kezébe vehessék a pénzügyi döntéseiket.
Cukrászversenyt tartottak Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójára. A győztes egy olyan ünnepi torta lett, amely a kiírás szerint összetevőiben, alapanyagaiban a múltat, megjelenésében viszont a mai kort és a jelen trendeket képviseli. A pálmát egy olyan sütemény vitte el, amelyben a hangsúlyt a kávé és a mogyoró kesernyés íze adja, mert a zsűri úgy gondolta, a „jelen trendekhez” nem illene a habostorta.
Manapság a főváros helyzete sem habostorta. Amióta 2019-ben a Fidesz elbukta a budapesti kerületek többségét, a várossal kapcsolatos minden kormányintézkedés csak keserű szájízt hagyott maga után. Sokkal keserűbbet, mint az elmúlt 30 év bármelyik kormányának bármelyik döntése.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyikkel sem volt felhőtlen Budapest kapcsolata. Már az alulfinanszírozottság miatt panaszkodott Demszky és Tarlós is, mert a rendszerváltás óta nem volt olyan pénzügyminisztere az országnak, aki ne próbált volna a város büdzséjének kárára spórolni. Egyszer a közösségi közlekedés dotációjából csíptek le, máskor az utak, a hidak, a felüljárók karbantartásától vontak el pénzt. A fejlesztési elképzelésekről ne is beszéljünk!
A jelenlegi kormány viszont nemcsak csipeget Karácsonyék állami támogatásából, hanem hihetetlen fantáziával el is zárja minden anyagi forrás csapját. Rendre elgáncsolja a városvezetés próbálkozásait, hogy a maga szája íze szerint dönthesse el, mire, mennyit költ. Három éve a járványra hivatkozva apasztották le Budapest bevételeit, alig folyt be pénz a parkolásból, elvonták a gépkocsi adót, közben sokszorosára emelték az államnak „járó” úgynevezett szolidaritási adót. Belenyúltak az iparűzési adó szabályaiba, kiszálltak többek között a Biodóm befejezéséből, hogy Karácsonyék saraként mutogathassanak a félkész torzóra. Mindenféle kifogásra hivatkozva (az amúgy a nemzeti összefogás szimbólumának tekintett) Lánchíd felújításából vállalt jelképes összeget sem fizetik ki, de hosszasan lehetne sorolni akár a tömegközlekedési fejlesztésektől elvont milliárdokat is.
A következő önkormányzati választás közeledtével a várbeli „titkos tanácsosok” friss érveket gyűjtenek arra, hogyan tolják az orrunk alá az ellenzéki vezetés alkalmatlanságát, bizonyíthassák, ők taszítják szakadékba Budapestet! Ötletekben nincs hiány. Lázár János miniszter fejéből kipattant egy új építésügyi törvény terve, amivel az egész országban államosítani lehetne minden olyan beruházást, amit legalább 50 százalékban a magyar költségvetés, vagy uniós források finanszíroznak. Abban reménykedett Budapest, hogy a brüsszeli képviselete kilobbizhat a városnak olyan közvetlen pénzeket, amelyekre nem teheti rá a kezét a NER. A törvény ezt a kiskapu is bezárná.
A következő „jobb horog” a belügyminisztertől származik: egy általa szorgalmazott új szabályozás értelmében a hitelezők adósságrendezési eljárást indíthatnának a hiteleik törlesztésével elmaradó önkormányzatokkal szemben. Az adósságot nemcsak pénzzel, hanem önkormányzati vagyontárgyak átadásával is ki lehetne váltani. Az így értékesíthető települési vagyon eladása a kormány által kinevezett pénzügyi gondnok joga lenne. Ha befejeződött az eljárás és az adósságot törlesztették, az érintett önkormányzatok még két évig pénzügyi felügyelet alatt maradnak. Eközben nem vehetnek részt fejlesztési pályázatokon, a vezetőik nem lesznek jogosultak tiszteletdíjra és más személyi juttatásokra sem.
Azt gondolhatnánk, ártatlan az ötlet. Miért ne lehetne óvatosságra, felelős gazdálkodásra szorítani az esetleg könnyelműsködő települési önkormányzatokat? Az új szabály hátterében azonban van egy ki nem mondott hátsó szándék: idén áprilisban a főváros felvett egy meglehetősen drága, 16,3 százalékos kamatozású folyószámlahitelt, hogy elkerülje a fizetésképtelenség, a csőd közelgő állapotát. Azóta a Karmelitában talán éppen azon törik a fejüket, milyen újabb elvonást találjanak ki a választások előtt, hogy Budapestnek ne legyen majd pénze törleszteni ezt a drága hitelt. Ha netán 2024 nyarán megint az ellenzéké lenne a város, jöhetne a gondnok, aki szabadon szemezgethetne a még meglévő értékek között, aztán kezdődhetne a kétéves anyagi gyámkodás, a vezetők büntetése, megszégyenítése. A totális kikészítés…
A Fidesz „cukrászai” a kávé és a mogyoró kesernyés íze mellé így kevernek még némi keserű habot is Budapest születésnapi tortájába.
