Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Lehallgatnak, tehát vagyok - Dési János jegyzete
Lehallgatni a közvélekedés szerint csúnya dolog, ráadásul a mesterséges intelligenciák korában lassan felesleges is, azt és annak a hangján, képén állítjuk elő, amit csak akarunk.
Fogadjisten – Józsa Márta jegyzete
"... az is lehet Orbán Viktor békepárti, illiberális barátja szellemében, hogy a somorjai nagybani piacon az ősteremelő Béla csak szlovákul alkudhat meg a zöldséges Lajossal, elvégre mindketten üzletemberek. Akiknek fontos a szuverenitás, mert, ahogy ezt a törvény indokolja: a szlovák nyelv használata a Szlovák Köztársaság szuverenitásának megnyilvánulása."
Mindig jövőre - Rózsa Péter jegyzete
Azt halljuk minden évben, hogy jövőre aztán beindul a gazdaság, jövőre lesz jobb. E rövid üzeneten túl semmilyen előrelátás, jövőterv nincs.
Somfai Péter: Hab a tortán
1/11/2023 14:12
| Szerző: Somfai Péter
A kormány rendre elgáncsolja a budapesti városvezetés próbálkozásait, hogy a maguk kezébe vehessék a pénzügyi döntéseiket.
Cukrászversenyt tartottak Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójára. A győztes egy olyan ünnepi torta lett, amely a kiírás szerint összetevőiben, alapanyagaiban a múltat, megjelenésében viszont a mai kort és a jelen trendeket képviseli. A pálmát egy olyan sütemény vitte el, amelyben a hangsúlyt a kávé és a mogyoró kesernyés íze adja, mert a zsűri úgy gondolta, a „jelen trendekhez” nem illene a habostorta.
Manapság a főváros helyzete sem habostorta. Amióta 2019-ben a Fidesz elbukta a budapesti kerületek többségét, a várossal kapcsolatos minden kormányintézkedés csak keserű szájízt hagyott maga után. Sokkal keserűbbet, mint az elmúlt 30 év bármelyik kormányának bármelyik döntése.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyikkel sem volt felhőtlen Budapest kapcsolata. Már az alulfinanszírozottság miatt panaszkodott Demszky és Tarlós is, mert a rendszerváltás óta nem volt olyan pénzügyminisztere az országnak, aki ne próbált volna a város büdzséjének kárára spórolni. Egyszer a közösségi közlekedés dotációjából csíptek le, máskor az utak, a hidak, a felüljárók karbantartásától vontak el pénzt. A fejlesztési elképzelésekről ne is beszéljünk!
A jelenlegi kormány viszont nemcsak csipeget Karácsonyék állami támogatásából, hanem hihetetlen fantáziával el is zárja minden anyagi forrás csapját. Rendre elgáncsolja a városvezetés próbálkozásait, hogy a maga szája íze szerint dönthesse el, mire, mennyit költ. Három éve a járványra hivatkozva apasztották le Budapest bevételeit, alig folyt be pénz a parkolásból, elvonták a gépkocsi adót, közben sokszorosára emelték az államnak „járó” úgynevezett szolidaritási adót. Belenyúltak az iparűzési adó szabályaiba, kiszálltak többek között a Biodóm befejezéséből, hogy Karácsonyék saraként mutogathassanak a félkész torzóra. Mindenféle kifogásra hivatkozva (az amúgy a nemzeti összefogás szimbólumának tekintett) Lánchíd felújításából vállalt jelképes összeget sem fizetik ki, de hosszasan lehetne sorolni akár a tömegközlekedési fejlesztésektől elvont milliárdokat is.
A következő önkormányzati választás közeledtével a várbeli „titkos tanácsosok” friss érveket gyűjtenek arra, hogyan tolják az orrunk alá az ellenzéki vezetés alkalmatlanságát, bizonyíthassák, ők taszítják szakadékba Budapestet! Ötletekben nincs hiány. Lázár János miniszter fejéből kipattant egy új építésügyi törvény terve, amivel az egész országban államosítani lehetne minden olyan beruházást, amit legalább 50 százalékban a magyar költségvetés, vagy uniós források finanszíroznak. Abban reménykedett Budapest, hogy a brüsszeli képviselete kilobbizhat a városnak olyan közvetlen pénzeket, amelyekre nem teheti rá a kezét a NER. A törvény ezt a kiskapu is bezárná.
A következő „jobb horog” a belügyminisztertől származik: egy általa szorgalmazott új szabályozás értelmében a hitelezők adósságrendezési eljárást indíthatnának a hiteleik törlesztésével elmaradó önkormányzatokkal szemben. Az adósságot nemcsak pénzzel, hanem önkormányzati vagyontárgyak átadásával is ki lehetne váltani. Az így értékesíthető települési vagyon eladása a kormány által kinevezett pénzügyi gondnok joga lenne. Ha befejeződött az eljárás és az adósságot törlesztették, az érintett önkormányzatok még két évig pénzügyi felügyelet alatt maradnak. Eközben nem vehetnek részt fejlesztési pályázatokon, a vezetőik nem lesznek jogosultak tiszteletdíjra és más személyi juttatásokra sem.
Azt gondolhatnánk, ártatlan az ötlet. Miért ne lehetne óvatosságra, felelős gazdálkodásra szorítani az esetleg könnyelműsködő települési önkormányzatokat? Az új szabály hátterében azonban van egy ki nem mondott hátsó szándék: idén áprilisban a főváros felvett egy meglehetősen drága, 16,3 százalékos kamatozású folyószámlahitelt, hogy elkerülje a fizetésképtelenség, a csőd közelgő állapotát. Azóta a Karmelitában talán éppen azon törik a fejüket, milyen újabb elvonást találjanak ki a választások előtt, hogy Budapestnek ne legyen majd pénze törleszteni ezt a drága hitelt. Ha netán 2024 nyarán megint az ellenzéké lenne a város, jöhetne a gondnok, aki szabadon szemezgethetne a még meglévő értékek között, aztán kezdődhetne a kétéves anyagi gyámkodás, a vezetők büntetése, megszégyenítése. A totális kikészítés…
A Fidesz „cukrászai” a kávé és a mogyoró kesernyés íze mellé így kevernek még némi keserű habot is Budapest születésnapi tortájába.
