Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?
Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete
Az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé.
Mission Impossible - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna döntést hozott Orbán és az ő egójának nélkülözéséről az eljövendő tárgyalásokon, s bár Trump a hírek szerint adna neki szerepet, Kijev annyira gyenge sosem lesz, hogy a magyar kormányfő Ukrajnát überelhesse.
Miért most hagynák a fosztogatást? – Kárpáti Iván jegyzete
Nincs pénz a pályaudvarok rendbetételére – szólt a meglepően őszinte üzenet. Semmi gond, lovak közé dobják a gyeplőt, így aztán XXI. századi plázába futhat majd be az ötven éves szerelvény.
Se nem béke, se nem misszió - Hardy Mihály jegyzete
Az égvilágon senki és semmi nem hatalmazta vagy kérte fel Orbán Viktort vagy Szijjártó Pétert, hogy közvetítsen Kijiv és Moszkva, a Vatikán és Mar a Lago vagy Isztambul között.
Schengen - Józsa Márta jegyzete
Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.
Pékárú – Rózsa Péter jegyzete
Orbán látványpékségéről, és annak lehetséges alternatíváiról a Hetes Stúdió műsorvezetője, Rózsa Péter.
A szegények is esznek csokit – Selmeci János jegyzete
A kasszánál egy férfi fizet és közben a feleségét szidja, "huszonkétezer forint hallod, neked meg még kellett az a rohadt arckrém" – mondja neki "mások bezzeg a dubai csokit is meg tudják venni" tromfol a nő, és egyikük sem látja, ahogy a kasszás hang nélkül eltátogja, hogy a szegények.
Somfai Péter: Meghosszabbítják Bicskéig?
24/10/2023 13:05
| Szerző: Somfai Péter
Ez a mondás lett az orbáni akarnokság, "csakazértisség" verbális szimbóluma. Amelyik kormányzati intézkedést bírálja az ellenzék, vagy bárki más, azt megvalósítják, akár még nagyobb léptékben, mint az eredeti tervben szerepel.
Az a heves megyei falu, ahol gyakran megfordulok, olyan, mint az állatorvosi ló. Nincs olyan alkalom, hogy a buszmegálló melletti boltban ne találkoznék a polcok között tétován nézelődő Délkelet-Ázsiából, vagy Ukrajnából érkezett vendégmunkásokkal, akik a ki tudja, milyen hosszú műszakjuk után ide jönnek bevásárolni. A közeli gombaüzemben robotolnak, miközben a téren életerős helyi ifjabb és idősebb férfiak, asszonyok téblábolnak. Ki sörözéssel csapja agyon az időt, ki csak ücsörög és beszélget tétlenül. Várják a napot, hogy beállhassanak a segélyért várakozók közé a sorba.
A helyiektől tudom, hogy amióta a gombaüzem tulajdonosa felfuttatta a termelést, egyre keményebb munkát követelt a helyben toborzott, többnyire iskolázatlan roma alkalmazottaitól, akiknek elegük lett ebből a monoton munkából, és szép lassan kezdtek felmondani. Előbb ukránokkal pótolták a hiányukat, aztán jöttek az ázsiai vendégmunkások is. A reggeli busszal ma már alig utaznak helyiek a közeli üzembe.
Látszólag másik téma, de valójában azt igazolja, hogy minden, mindennel összefügg. Hétfőn hivatalosan is elkezdődött a 7IGEN-es alternatív oktatási népszavazás, amelynek szervezői azzal a szándékkal hirdettek programot, hogy rövid és hosszú távon is változásokat, valódi reformdöntéseket kényszerítsenek ki a hatalomból. A civilek korábbi, megannyi hiába való próbálkozása után, a diákok naivan még mindig azt képzelik, hogy ebben az országban bárki erővel, kényszerítéssel bármit elérhet a központi akarattal szemben. De ez nem így van. Még akkor sem, ha a Napnál is világosabban látszik, hogy amiért szót emelnek, az az ország jól felfogott érdeke.
Az oktatási kormányzat úgy tesz, mintha nem tudná, hogy amikor a pedagógusok verik a tamtamot, akkor elsősorban nem a siralmas jövedelmeikről van szó, a tanszabadságért, az iskolai oktatás színvonalának emeléséért harcolnak. Az uniformizált követelmények, az egyen-tankönyvek nem adnak lehetőséget arra, hogy differenciáltan lehessen foglalkozni a kiemelten tehetséges diákokkal és a hátrányokkal küzdőkkel egyaránt. Azt szeretnék, ha a magyar fiatalok tanulási lehetőségeit ne a származásuk, ne a családi körülményeik, hanem a képességeik és a tehetségük alakítsa. Kapjon szabad utat ismét a társadalmi mobilitás.
A Gazdaságfejlesztési Minisztérium is úgy csinál, mintha nem kényszerből tenné, amikor a „magyar munkaerő és a lakosság védelme érdekében” megpróbálja szabályozni a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi tartózkodását és foglalkoztatását. Kezdetben még csak „fű alatt” adtak ki a legjobb kapcsolatokkal rendelkező NER-közeli vállalkozóknak munkaerő-importra engedélyt, de mára átszakadtak a gátak. Az egyre szaporodó akkumulátorüzemek telepítésekor magyarázatot kellett találni arra, miért kell az építésükhöz, majd később az üzemeltetésükhöz a világ túlsó feléről tízezerszám idehozni embereket, akik pótolni tudják a hazai foglalkoztatók egyre égetőbb munkaerőhiányát.
A propaganda miniszter – a kormány megbízásából – évekkel ezelőtt még vagyonokat költött óriásplakátokra, hogy az ország minden lakója rettegjen a migránsoktól, és megtudja, azok csakis azért jönnek ide, hogy elvegyék a magyar emberek munkáját. Most nagyokat hallgat. Nem kér elnézést, nem mondja, hogy bocsi’, hazudtunk. Nem nyugtat meg senkit, hogy nem a munkánkat, mást akarnak itt az ázsiai vendégmunkások: az otthon maradt családjaik jobb életkörülményei miatt güriznek.
Pedig, ha nem is egyik pillanatról a másikra, volna más megoldás is a hazai munkaerőhiány enyhítésére. Amikor 2010-ben az Orbán-kormány hatalomra került, a kereszténydemokraták kezébe adta az iskolarendszert. A tanintézetekben a világnézeti szempontok kaptak elsőbbséget, aztán az iskolákat is elérte a társadalmi élet minden területén eluralkodott szociális érzéketlenség, s minderre ráadásul leszállították a tankötelezettség korhatárát. Mára oda jutottunk, hogy az ország legelmaradottabb megyéiben milliók tengődnek értelmes munka nélkül, mert idő előtt, tanulatlanul léptek ki a gyermekkorból a felnőtt életbe. Jó esetben primitív segédmunkára alkalmasak, vagy még arra sem. Marad számukra a segély, a családi pótlék, a közmunka.
Ide vezetett, hogy hozzá nem értő, tudatlanságuk miatt kifejezetten káros tanácsadók évekig azt duruzsolták a miniszterelnök fülébe, hogy a hazai iskolarendszer úgy jó, ahogyan van. Nem értelmiségiekre van szüksége az országnak, a szerelősorok mellé beszélő szerszámok, élő automaták kellenek.
Mára a szakképzést is olyan alacsony szintre süllyesztették, hogy az általános alapismeretek hiányán nevelt „szakmunkások” nagyobbik fele a munkahelyén később képtelen lesz az egyre korszerűbb gépek kiszolgálására. Aki mégis jobb az átlagnál, az csomagol és Nyugaton keres jobb megélhetést. Aki marad, segéderő lehet az épülő gyárak külföldi szakemberei mellett.
Az Egységes Diákfrontnak és az aHangnak, a mostani mozgalom szervezőinek, az a céljuk, hogy bevonjanak több mint 200 ezer embert az általuk meghirdetett alternatív népszavazásba, ha már az igazi népszavazásra szánt kérdéseiket a hivatalos választási bizottság korábban elkaszálta. Újra és újra elmondják: ezzel az egésszel csupán azt szeretnék elérni, hogy az iskolarendszer irányítói belássák, rövid és hosszú távon változásokra, valódi reformdöntésekre lenne szükség.
Mire lehet ettől számítani? Ha az oktatás terén kialakult merev kormányzati álláspontot támadják, minden ésszerű változást sürgető javaslatukkal szemben megkeményítik a kormányzat álláspontját. A felcsúti kisvasutat is meg lehet hosszabbítani akár Biatorbágyig, mondta korábban a miniszterelnök. A legfrissebb példa a debreceni nagy beruházás. A helyben lakókkal együtt szinte az egész ország berzenkedik az akkumulátorgyártás ellen? Jó, akkor építenek még tizenhatot szerte az országban.
Mára ez a szemlélet lett az orbáni akarnokság, „csakazértisség” verbális szimbóluma. Évek óta megtapasztalhattuk, amelyik kormányzati intézkedést bírálja az ellenzék, az EU vagy bárki más, azt már csak azért is megvalósítják, akár még nagyobb léptékben, mint az eredeti tervben szerepelt. Jó párszor világosan megmondták, nem érdemes szívóskodni!
Ebben az országban minden olyan, mint a felcsúti kisvasút. Tessék ebből érteni!
