Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Vadgalamb – Szénási Sándor jegyzete
10/07/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Sorra születnek a beszámolók a civil világban kivirágzó új életekről, ahol is az exbaka a földet kezdi túrni, vagy főiskolára jár, profi sportoló lesz, vagy hivatalvezető. A határ a csillagos ég, üzeni derűs mosollyal a putyini agymosoda.
A független orosz hírportál írja meg, hogy a putyini médiában az ukrajnai frontszolgálat mostanában egészen új, derűs és világító színekben jelenik meg.
Természetesen a putyini média a fiatal férfiaknak eddig is melegen ajánlotta a háborút, mint nemcsak kitűnő kikapcsolódást a hétköznapi robotból, ám egyben kiváló alkalmat is arra, hogy az ember a lehető leghatékonyabban haljon meg a hazájáért. Nem így mondták persze, de ez volt a dolog veleje.
Ami, valljuk be, nemzetszerelem ide, nyugatutálat oda, még így is elég komor üzenet. De ez változóban van.
A Meduza, illetve brit források szerint orosz pszichológusok már 2022 decemberében azt állapították meg, hogy több tízezer, a frontról kivont katona poszttraumás stressztől szenved, aminek a társadalomra nézve is veszedelmes következményei vannak: a mondott időszakig legalább száz civilt öltek meg hazatérő katonák, száz pedig súlyosan megsérült. Az ezzel kapcsolatos hírekre azonban a hivatalosság nyugtalanul, hogy ne mondjuk hiszterikusan reagált, és a sajtóban hamar megfordult a PTS megítélése: a stressz szót ugyanis kicserélték a fejlődés, változás szóra.
Ami persze mindjárt más. Nem mindegy, hogy a vérfürdőből megtérő és érthető módon feldúlt katona a szomszédok lemészárlásának lát-e neki haladéktalanul, vagy egyfajta Télapóként kezd működni, aki szenvedéseit világboldogításba, jó cselekedetek hajszolásába transzformálja. Ügyes kis történetek kezdtek feltünedezni a katonáról, aki kimenti szomszédját az égő házból (amit persze nem ő gyújtott fel). Egy másik obsitos öregembert kutatott fel, aki eltévedt az erdőben. Megint egy másik életmentő elsősegélyt nyújtott egy repülőgépen. Sorra születnek a beszámolók a civil világban kivirágzó új életekről, ahol is az exbaka a földet kezdi túrni, vagy főiskolára jár, profi sportoló lesz, vagy hivatalvezető.
A határ a csillagos ég, üzeni derűs mosollyal a putyini agymosoda.
Maga a háború sem az már, ami eddig volt. Hónapokig fagyasztott, százasával egymásra dobált temetetlen holtak, kifordult belek, amputálás, a gyilkolás dühe – ugyan már! A háború, tanítja Vlagyimir Vlagyimirovics, egy "teljességgel pozitív tapasztalat”, ami nemcsak férfit farag egy nyámnyilából, de megtanítja a normál szereteten túl éteri elfogadással viszonyulni a feleségéhez és a gyerekeihez. A háború teszi őt jó apává.
A háború nem traumatizál, hanem gyógyít – mondja az új idők új pszichológusa, Vaszilij Langovoj a Bajkál Népe nevű lapnak. Személyes pozitív kihívások, gyorsabb reakcióidő, nagyobb határozottság, fokozott munkatempó, félelemkontroll, és főleg, bizony főleg – mindenen túl áradó szexuális vágy a hitves iránt, aki így szintén jól jár a háborúval. Mindezt Tatjana Urivcsikova, detto pszichológus úgy foglalja össze, hogy a háború az a hely, ahol az acélt megedzik. Volt régen egy regény, ez volt épp a címe, ott a kommunistákat edzették acéllá. Már ha megérték a végső alakformálást.
Már ha Szerjogát nem lövik le holnap Harkiv alatt.
A béke a rothadás és pusztulás, a háború a tisztítótűz, ezt üzeni a Kreml, miközben vaduló békegalambját röpteti a lábára kötött madzag végén. Csak hogy érdekesebb legyen a mese.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. július 10-i adásában hangzott el.
