„Köszönjük
Publicisztika
Igazság a paywall mögött (sincs) – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Igazság a paywall mögött (sincs) – Selmeci János jegyzete

Az igazság persze egy, sőt tíz másodpercben sem mondható el, néha egy kiváló újságíró hosszú cikke vagy riportja, és három megszólaltatott szakértő is kevés ahhoz, hogy bármire is jussunk egy bonyolult kérdésben, amiről egy narancsszínű politikus, államilag széttámogatott kormány-progapandista vagy egy mezei tiktokker tíz másodperc alatt világgá üvölti a maga igazságát.

Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete

A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.

Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
Publicisztika

Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete

A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.

Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Gesztenye – Józsa Márta jegyzete

A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.

Vásárhelyi Mária: Hős apák, cserbenhagyott gyermekek

30/05/2023 21:27

| Szerző: Vásárhelyi Mária

Suhajda Szilárdnak egy számomra nehezen érthető extrém sport, Szilágyi Józsefnek az igazság és a magyar szabadság volt a szenvedélye. De vajon lehet-e bármilyen szenvedély fontosabb egy gyermeknél, aki kizárólag azért született a világra, mert mi így döntöttünk?

Sajnálom, hogy nem ismertem Suhajda Szilárdot, és ezért nem mesélhettem el neki a történetet, amely egy életre beívódott az emlékezetembe a hős apákról és a gyermekeikről.

Szilágyi József a forradalom idején Nagy Imre miniszterelnök titkárságának vezetője volt. A forradalom leverése után – hozzánk hasonlóan – családjával együtt Romániába deportálták. 1957-ben a Nagy Imre-kormány többi tagjával együtt letartóztatták. Az előzetes letartóztatás idején semmiféle együttműködésre nem volt hajlandó kihallgató tisztjeivel, éhségsztrájkot folytatott, erkölcsi okokra és a jugoszláv kormány által nyújtott menedékjogra hivatkozva nem volt hajlandó vallomást tenni. 1958 februárjában társaival együtt bíróság elé állították. A hatalmas fizikai erejű, indulatos Szilágyi a bíróság előtt is hajlíthatatlan maradt; gyilkosoknak, vérbíróknak, szovjetbérenceknek, a magyar nép és a magyar szabadság árulóinak nevezte az eljáró tanács tagjait. Sem megfélemlíteni, sem megzsarolni nem lehetett, semmiféle kompromisszumra, együttműködésre nem volt hajlandó a koncepciós per kiagyalóival és végrehajtóival, akik végül úgy döntöttek, hogy ügyét elkülönítik a többi vádlottétól, mert attól tartottak, hogy viselkedése a többieket is fellázíthatja. Így áprilisban egyedül őt ismét bíróság elé állították és halálra ítélték. Az ítéletet nyilvánvalóan nem a forradalomban játszott szerepe, hanem a bíróság előtt tanúsított rendíthetetlen bátorsága miatt szabták ki rá.

Viselkedése mindannyiunk számára a bátorság és a hősiesség szimbólumává vált, Szilágyi József a mi hősünk lett. Büszkék voltunk rá, hogy ismertük, hogy a barátunk volt, hogy ugyanazért az ügyért áldozta életét, amelyért a mi szüleink is harcoltak; egy szabad, független, demokratikus Magyarországért.

Az özvegye Ella néni, nem volt képes elmondani a lányának, hogy édesapját meggyilkolták, ezért Juli minden áldott nap hazavárta apját. És mivel egy házban laktak Göncz Árpád családjával, Árpi bácsi egy idő után nem tudta tovább nézni a sóvárgó tekintetű kislányt, egy nap behívta magukhoz, leültette és elmondta neki, hogy az édesapja már nem fog hazajönni.

Aztán egyszer, mikor Szilágyi Julinak az apja hősiességét, az iránta érzett határtalan tiszteletemet próbáltam ecsetelni, Juli azt válaszolta: "Nektek hős, nekem viszont az apám volt, akinek mi, a családja nem voltunk elég fontosak ahhoz, hogy megóvja az életét, és én ne apa nélkül nőjek fel". És akkor én rettenetesen elszégyelltem magam. Hogy az ő szemszögéből soha nem gondoltam végig ezt.

Az már csak a magyar történelmi emlékezet elviselhetetlen fintora, hogy nemhogy nem övezi dicsfény Szilágyi József emlékét, hanem még a nevét is kitörölték közös történelmünkből. Egy ember, aki életét áldozta a magyar szabadságért, és akinek a nevére a barátain kívül már senki nem emlékszik. Nálunk a notórius hazudozó Dózsa László és a forradalmár társait gyalázó Pongrácz Gergely nevét őrzi az emlékezet.

Nem akarom Szilágyi József és Suhajda Szilárd hősiességét összemérni, mert egészen más tőről fakadnak. Suhajda Szilárdnak egy számomra nehezen érthető extrém sport, Szilágyi Józsefnek az igazság és a magyar szabadság volt a szenvedélye. De örökre megválaszolhatatlan kérdés marad, hogy vajon lehet-e bármilyen szenvedély fontosabb egy gyermeknél, aki kizárólag azért született a világra, mert mi így döntöttünk?

SZABADSÁG KLUB KOMMENT GOMB