Hősök és bolondok - Dési János jegyzete
A Somkuti Bálintoknak a maguk módján igazuk van. Ők lefeküdtek az erőnek, az orbáni hatalomnak, sokra viszik még – még ha tahók is. A tahóság kötelez.
Korruptopoly – Józsa Márta jegyzete
Indul az integritásérzékenyítés, először tanároknak, hogy aztán majd a gyerekek is játékos formában ismerhessék meg a korrupció társadalmi következményeit.
Mi marad utánuk? – Rózsa Péter jegyzete
Ennek a kurzusnak a jó törvények csak akadályt jelentenek önkényen alapuló kormányzásuk fenntartásában. Mégsem az a fő kérdés, vége lesz-e a rezsimnek belátható időn belül.
Péter a rengetegben - Hardy Mihály jegyzete
Ez a külügyminiszteri látogatás minden elemében súlyos diplomáciai katasztrófa. Magára valamit is adó európai vagy nyugat-európai politikus az elcsalt 2020-as választások és a vérbefojtott belarusz tüntetések óta be sem teszi a lábát Minszkbe.
Min-Ho nem Ryan - Szénási Sándor jegyzete
"Amikor neked, katona, azt parancsolják, hogy tüzelj, nem azt válaszolod, hogy igenis, parancsnok elvtárs. Te a politikai tiszthez fordulsz, és megkérdezed az elvtársat hogy jóváhagyja-e a másik elvtárs utasítását. Ha igen, lőhetsz."
Orbán Lenin-rendje - Kárpáti Iván jegyzete
Magyarország kormánya jelenleg hatékonyabban képviseli Oroszország érdekeit, mint maga a moszkvai külügyminisztérium, már ha elfogadjuk azt a jóindulatú feltételezést, hogy Orbán Viktor egyáltalán magyar miniszterelnök és nem osztályvezető Szergej Lavrov hivatalában.
A család az első - Dési János jegyzete
"Kedves Tiborcz/Orbán/Mészáros – örülök, hogy hozzájárulhattam a gazdagodásotokhoz."
Víz, villany – Józsa Márta jegyzete
Magyarországon százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet.
Gábor György: Viktor nevében
20/02/2023 11:11
| Szerző: Gábor György
Diogenészről mondják, hogy egy ízben fényes nappal lámpással a kezében járt-kelt az utcán, és ezt kiabálta: embert keresek! Én megelégednék egy szombathelyi emberrel, lehetne akár maga a megyéspüspök is, kezében egy kötélből font ostorral.
Ami a hétvégén a szombathelyi templomban elhangzott, az a blaszfémia minősített esete, amit e honban immár sem a hívek, sem az egyházi vezetők észre sem vesznek.
Diogenészről mondják, hogy egy ízben fényes nappal lámpással a kezében járt-kelt az utcán, és ezt kiabálta: embert keresek!
Nem lehetett könnyű dolga, közel kétezernégyszáz évvel halála után ezt már egészen biztosan állíthatjuk.
Én persze nem merészkedem idáig, hol vagyok én a derék Diogenésztől! Megelégednék egy szombathelyi emberrel, lehetne akár maga a megyéspüspök is, kezében egy kötélből font ostorral. De mintha nem lenne ilyen. Pedig, ha lett volna, talán, mint egykoron Krisztus (imitatio Christi), szép, egyenletes csapásokkal űzte volna ki a templomból azt az alakot, aki egy szombathelyi istentiszteleten arról beszélt, hogy Jézus második neve Viktor. (Az esetről a Telex számolt be - a szerk.)
Nyilván a harmadik neve Orbán.
Senkit nem szeretnék megzavarni, de a blaszfémia minősített esetéről van szó, amit e honban immár sem a hívek, sem az egyházi vezetők észre sem vesznek, pedig szép és gazdag irodalma van a történetnek. Jézusnak vannak nevei, vannak címei, ezekről a Biblia beszámol, ám Viktorról nem szól a hagyomány. És most emelkedjünk túl azon, hogy a héber vagy a görög névadási gyakorlatban a latin eredetű Viktor aligha fordulhatott elő, de sebaj. A hagyomány ezzel szemben ismeri az Isten és Jézus nevével való visszaélés bűnét, s tud olyan mozgalmakról, amelyek a név átváltoztatásával, megváltoztatásával vagy valaki másra történő átruházásával a legsúlyosabb eretnekséget követték el.
Miután a kitüntetettet, akinek a nevét megkaphatta Jézus (vagy akinek a nevéről Jézus is elneveztetett) Orbán Viktornak hívják, mint ahogy ez a beszédből egyértelműen ki is derült, a református miniszterelnöknek ajánlom az ereklyékről szóló Kálvin-művet, amelynek mindjárt a legelején olyan utazó szélhámosokat hoz szóba a reformátor tudós, akik hitvány, piszkos csalást űztek a vértanúk ereklyéinek hurcolásával, ha egyáltalán ezek – s itt Szent Ágostonra hivatkozik Kálvin – valóban szentek ereklyéi voltak. Majd felemlegeti az együgyű embereket, akikkel elhitetnek minden hazugságot az imitt-amott összekotorászott csontokról. Nos, ugyanebben a műben Kálvin a Jézus Krisztus nevével való visszaélést is szóba hozza, azt a jelenséget, amikor Jézus nevét mindenféle „eszelős koholmányokra” használják fel. A baj eredete – így Kálvin –, hogy a világ nem Jézus Krisztus igéjében, szentségeiben, áldásaiban kereste a lényeget, hanem helyette ruháiban, ingjeiben, lepleiben gyönyörködött. S mostantól a magyar kormányfő dolgozószobájába bejáratos amerikai ördögűzőnek köszönhetően, no meg annak, hogy Szombathelyen egyetlen ostoros ember sem akadt ez idő tájt, a magyar észjárás előtt végre a reveláció erejével mutatkozhatott meg Jézus második neve: Viktor.
Vagy Orbán.
Voltaképpen mindegy is.
Mindenesetre, ha Pál apostol ismerte volna Jézus második nevét, teljesen felesleges lett volna Jézus Krisztus nevére hivatkoznia, amikor kiűzte egy leányból a rossz szellemet (ApCsel 16,18), elég lett volna csak annyit mondania: Parancsolom, hogy Viktor nevében menj ki belőle!”
Az a rossz szellem pedig e név hallatára úgy iszkolt volna onnan kifelé, szerteszét a nagyvilágba, árkon-bokron túlra, hogy máig is iszkolna, ha meg nem halt volna.
És bizony mondom néktek, mire a jó öreg amerikai ördögűző budapesti vendégfellépéséről hazarepül az Egyesült Államokba, megláthatjátok majd, amottan már Donald lesz Jézus második neve.
