„Köszönjük
Publicisztika
Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete

A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.

Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
Publicisztika

Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete

A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.

Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Gesztenye – Józsa Márta jegyzete

A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.

A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete

Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.

Gábor György: Viktor nevében

20/02/2023 11:11

| Szerző: Gábor György

Diogenészről mondják, hogy egy ízben fényes nappal lámpással a kezében járt-kelt az utcán, és ezt kiabálta: embert keresek! Én megelégednék egy szombathelyi emberrel, lehetne akár maga a megyéspüspök is, kezében egy kötélből font ostorral.

Ami a hétvégén a szombathelyi templomban elhangzott, az a blaszfémia minősített esete, amit e honban immár sem a hívek, sem az egyházi vezetők észre sem vesznek.

Diogenészről mondják, hogy egy ízben fényes nappal lámpással a kezében járt-kelt az utcán, és ezt kiabálta: embert keresek!

Nem lehetett könnyű dolga, közel kétezernégyszáz évvel halála után ezt már egészen biztosan állíthatjuk.

Jean-Léon Gérôme: Diogenész
 
Jean-Léon Gérôme: Diogenész,
 olajfestmény
 
Forrás:Wikimedia Commons
 

Én persze nem merészkedem idáig, hol vagyok én a derék Diogenésztől! Megelégednék egy szombathelyi emberrel, lehetne akár maga a megyéspüspök is, kezében egy kötélből font ostorral. De mintha nem lenne ilyen. Pedig, ha lett volna, talán, mint egykoron Krisztus (imitatio Christi), szép, egyenletes csapásokkal űzte volna ki a templomból azt az alakot, aki egy szombathelyi istentiszteleten arról beszélt, hogy Jézus második neve Viktor. (Az esetről a Telex számolt be - a szerk.)

Nyilván a harmadik neve Orbán.

Senkit nem szeretnék megzavarni, de a blaszfémia minősített esetéről van szó, amit e honban immár sem a hívek, sem az egyházi vezetők észre sem vesznek, pedig szép és gazdag irodalma van a történetnek. Jézusnak vannak nevei, vannak címei, ezekről a Biblia beszámol, ám Viktorról nem szól a hagyomány. És most emelkedjünk túl azon, hogy a héber vagy a görög névadási gyakorlatban a latin eredetű Viktor aligha fordulhatott elő, de sebaj. A hagyomány ezzel szemben ismeri az Isten és Jézus nevével való visszaélés bűnét, s tud olyan mozgalmakról, amelyek a név átváltoztatásával, megváltoztatásával vagy valaki másra történő átruházásával a legsúlyosabb eretnekséget követték el.

Miután a kitüntetettet, akinek a nevét megkaphatta Jézus (vagy akinek a nevéről Jézus is elneveztetett) Orbán Viktornak hívják, mint ahogy ez a beszédből egyértelműen ki is derült, a református miniszterelnöknek ajánlom az ereklyékről szóló Kálvin-művet, amelynek mindjárt a legelején olyan utazó szélhámosokat hoz szóba a reformátor tudós, akik hitvány, piszkos csalást űztek a vértanúk ereklyéinek hurcolásával, ha egyáltalán ezek – s itt Szent Ágostonra hivatkozik Kálvin – valóban szentek ereklyéi voltak. Majd felemlegeti az együgyű embereket, akikkel elhitetnek minden hazugságot az imitt-amott összekotorászott csontokról. Nos, ugyanebben a műben Kálvin a Jézus Krisztus nevével való visszaélést is szóba hozza, azt a jelenséget, amikor Jézus nevét mindenféle „eszelős koholmányokra” használják fel. A baj eredete – így Kálvin –, hogy a világ nem Jézus Krisztus igéjében, szentségeiben, áldásaiban kereste a lényeget, hanem helyette ruháiban, ingjeiben, lepleiben gyönyörködött. S mostantól a magyar kormányfő dolgozószobájába bejáratos amerikai ördögűzőnek köszönhetően, no meg annak, hogy Szombathelyen egyetlen ostoros ember sem akadt ez idő tájt, a magyar észjárás előtt végre a reveláció erejével mutatkozhatott meg Jézus második neve: Viktor.

Vagy Orbán.

Voltaképpen mindegy is.

 
 James Blount és Orbán Viktor a Karmelita kolostorban
 
Forrás: Facebook
 

Mindenesetre, ha Pál apostol ismerte volna Jézus második nevét, teljesen felesleges lett volna Jézus Krisztus nevére hivatkoznia, amikor kiűzte egy leányból a rossz szellemet (ApCsel 16,18), elég lett volna csak annyit mondania: Parancsolom, hogy Viktor nevében menj ki belőle!”

Az a rossz szellem pedig e név hallatára úgy iszkolt volna onnan kifelé, szerteszét a nagyvilágba, árkon-bokron túlra, hogy máig is iszkolna, ha meg nem halt volna.

És bizony mondom néktek, mire a jó öreg amerikai ördögűző budapesti vendégfellépéséről hazarepül az Egyesült Államokba, megláthatjátok majd, amottan már Donald lesz Jézus második neve.