A Biblia ismeretlen hősei
1/04/2023 10:00
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
Az inuitok akkor még nem láttak akkor bárányt, így hiába is írták volna bele, a Bibliában metaforikus értelemben is kulcsszereppel bíró állatot (azontúl, hogy az ő nyelvükön nem is volt szó arra, ami a világuknak nem része), nem értették volna. Ezért úgy döntöttek a fordítók, hogy fókával helyettesítik, mert azt ismerik a helyiek.
A múlt heti adás végén Megyeri Zsuzsanna elmagyarázta, miként kerülhet arra a sor egy családban, hogy egyes tagok összefognak egymással, esetleg kirekesztve egy másik családtagot. A pszichológus elmondta, hogy azokban a családokban, ahol eltérő a szülők anyanyelve, nehézkesebbé válhat az alkalmazkodás, hiszen a nyelv maga a kultúra.
Ez a jelenség nem csupán a magánéletre lehet hatással, hanem például magára a műfordításra is. Egy rosszul magyarított könyvben, vagy filmben a fordító vagy az eredeti nyelv meghatározta terület szokásait nem ismeri, vagy nincs magyarul olyan kifejezés, amely valóban lefedné azt, amit az eredeti nyelv tartalmaz.
Ha a fordítandó szöveg az írásbeliség kezdetéhez köthető, növelheti az esélyt, hogy hiba kerül a végeredménybe. Persze ha egy olyan könyvről beszélünk, amely sokaknak az identitása része, akkor úgy bánik vele a fordító, mint a hímes tojással. Így persze még nehezebb elképzelni, hogy a Biblia – amelynek körülírása történt az előzőekben – mára képregényformában is megtalálható.
Habár nem csak, hogy a legeldugottabb vidékek lakóinak nyelveire is nem sokkal a szöveg megszületése után elkezdték lefordítani a hittérítők, még napjainkban is azzal a problémával küzdenek a fordítók, hogy milyen mértékben változtathatnak a szövegen, hogy ne eltávolodjanak, hanem közelebb kerüljenek a hívek a Biblia által a valláshoz.
A 222. epizódban Horváth Péter Iván nyelvész, szakfordítóval, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusával a bibliafordítás történetéről, nehézségeiről beszélgettünk.
Kiderült, hogy nem minden világvallás nyitott az adaptálásra, részben a szöveg szentsége miatt, részben tartva az üzenet torzulásától. Az Ó- és az Újszövetség különböző nyelvekre való átültetését azonban, némi tétovázás után, és később is nagy figyelemmel kísérve engedélyezte a katolikus egyház. A hittérítők messzi tájakra elvándorolva nem csupán az igét hirdették, hanem a Bibliát az adott nyelvre fordítva sok esetben a terület nyelvtanát is segítettek megalkotni, azt rögzíteni, vagyis a szentírás megjelenése sok esetben az írásbeliség kialakulásához vezetett.
A nyelvész mesélt a 19. századi bibliatársaságok megjelenéséről, amely többek között azt eredményezte, hogy ipari mennyiségben születtek bibliafordítások. Valamint az is kiderült, hogy Horváth Péter Iván, teológiai végzettség, és az eredeti héber, illetve ógörög nyelv ismerete nélkül nem fordíthatná le a Bibliát, még ha szeretné is. Továbbá arról is beszélt a szakfordító, hogyan született meg az első inuit biblia. Mint kiderült az igehirdetők számára, az inuitok nem láttak még akkor bárányt, így hiába is írták volna bele, a Bibliában metaforikus értelemben is kulcsszereppel bíró állatot (azontúl, hogy az ő nyelvükön nem volt szó arra, ami a világuknak nem része), nem értették volna. Ezért úgy döntöttek a fordítók, hogy fókával helyettesítik, mert azt ismerik a helyiek, és még ez az állat azonosítható talán a leginkább a bárány ártatlanságával. Horváth Péter Iván hozzátette ugyanakkor, hogy a szentírásban több olyan rész van, amely egyértelműen a bárányhoz kötődik, így az nem értelmezhető fókával, de nem volt akkor más megoldás.
Az interjúban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa említette Szent Jeromost, aki a Vulgatát az ólatin Biblia helytelenül fordított részeit kijavítva alkotta meg. Így ő lett a fordítók védőszentje. A korrekcióját sokan ellenezték, így végül csak a 7. században kezdett az elterjedni.
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2023.03.29., szerda 15:00
Szerkesztő/Műsorvezető: Timár Ágnes
