A cenzúra kora

Paár Ádám az adás első felében beszélt a Horthy-korszak liberálisabbnak tartott időszakáról, az első világháború utáni évekről, amikor Bethlen István volt a miniszterelnök. A korszakot a történész kulturális szempontból vizsgálta. Elmondta, ebben az időszakban a nézők szinte ki voltak éhezve az igazán szórakoztató filmalkotásokra, így viszonylag sok készülhetett el.  Persze, hogy milyen filmek kerültek a moziba, azt már bizonyos kritériumokhoz kötötték. Paár Ádám kifejtette, hogy bár a cenzúra lehetősége már korábban is felmerült, de akkor inkább erkölcsi, ízlésbeli jelleggel, a Bethlen-korszak idején már inkább politikai okai voltak annak, hogy például egy betyárfilm nem valósulhatott meg. A történész azt is hozzátette, hogy akár külföldi, akár magyar alkotásról volt szó, az ítészek mindig a moziba kerül előtt döntöttek arról, hogy megfelelő-e. Vagyis előcenzúrát nem alkalmaztak, ugyanakkor a kész művet újravágatták, ha úgy látták jónak. Ezenkívül kvótarendszert is bevezettek, amely a magyar filmek moziba kerülésének kedvezett – legalábbis ezzel a szándékkal hozták létre: meghatározták, hogy húsz külföldi filmre legalább egy magyarnak kell jutnia. Akkoriban ugyanis egyre nagyobb arányban érkeztek alkotások angolszász területekről vagy a skandináv országokból.

A műsor folytatásában Christopher Plummerre emlékeztünk. Az adásból kiderült, hogy a február 5-én, életének 91. évében elhunyt színművészt természetesen a legtöbben A muzsika hangja című musicalből ismerik, habár karrierjének másodvirágzásában szinte aktívabb volt, és számszerűleg több jelentős filmben vállalt fontos szerepet. Szinte az utolsó pillanatig dolgozott.

A kanadai színész 1929. december 13-án született. A színpadon mutatkozott be a kanadai közönségnek klasszikus Shakespeare-darabokban. Majd az Egyesült Államokba költözött, hogy ott váltsa valóra színészi álmait.

Szinte bosszantó, hogy annyi remek alakítás helyett a nagyközönség egy kevésbé míves munkája, a Tövismadarak című romantikus sorozat mellékalakjaként figyelt fel rá ismét.

1995 jelentette az újabb fordulópontot, amikor is Terry Gilliam neki adta a 12 majom egyik fontos mellékszerepét. Majd 1999-ben jött A bennfentes, 2001-ben az Egy csodálatos elme, 2005-ben a Sziriána, vagy éppen 2006-ban A belső ember.

Hogy milyen összetett tehetséggel is bírt Christopher Plummer, olyan alkotásokban nyújtott csodálatos játéka bizonyítja, mint a Doktor Parnasszus és a képzelet birodalma, ahol ismét Gilliam dirigálta, vagy Az utolsó állomás, ahol Lev Tolsztojt játszotta. Utóbbiért Oscar díjra is jelölték. Majd egy évvel később a Kezdők című filmbéli alakításáért meg is kapta az aranyszobrot. Ezzel ő lett a legidősebb, aki az elismerésben részesült. 82 éves volt ekkor.

A teljes adást meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. Címlapi kép: Pixabay.com