A döntések joga és felelőssége

A korábbi adásokban beszéltünk az Anarchista Színházról, annak kapcsán, hogy mesterséges intelligencia segítségével állítottak színpadra egy művet; majd Kellerwessel Klaus-szal, a téma kutatójával annak szegődtünk a nyomába, hogy kiderítsük, szeressük, utáljuk, vagy féljük-e az AI-t. Olyan példákról mesélt az előző alkalommal, amelyekkel nap, mint nap találkozunk, még ha elsőre nem is gondolnánk. Ugyanis a közösségi média is olyan algoritmusokat használ, amelyek a szokásainkból levont következtetések alapján ajánlanak számunkra zenét, mosógépet, nyaralást. A jelenségről megoszlanak a vélemények. Van, akit zavar, mert ragaszkodik a maga meghatározta kontrollhoz, és van, aki hálás, hogy kiengedheti a döntés felelősségét a kezéből. És persze van olyan is, aki a véletlenre vagy a szerencsére bízza az eredményt. Ha kicsit eltávolodunk az online világtól, akkor ez utóbbi „döntés nem hozatali” módszer a klasszikus érmefeldobás. Persze nem úgy, mint Bud Spencer, aki biztosra ment, hiszen, ő sirályul tudott.

Az érmére bízott sors apropóján Mesannie Wilkins történetét mutattuk be a 297. epizódban.  A gazdálkodásból élő, amerikai asszony 63 évesen fogta magát, és Maine-ből Kaliforniáig utazott lóháton. A közel 7000 mérföldet az édesanyja iránti tiszteletből tette meg, akinek mindig az volt az álma, hogy eljusson a napsütötte országba. Eladta a farmját, minden ingóságát, majd két lovával és a kutyájával elindult a különleges testi és lelki erőt követelő útra. Bátorságát, mindezen felül az is bizonyította, hogy bár tudta, az orvosok mindössze 2 évet jósoltak neki tüdőgyulladása miatt, ő mégsem riadt vissza az úttól. Nem mellesleg rájuk cáfolt, és még 27 évig, 1980-ig élt.

A 20. század közepén útnak induló Mesannie nevét később megismerte mindenki a könyve által, és mert feltűnt például Groucho Marx műsorában.

Mesannie Wilkins sírján az áll: az utolsó nyeregcsavargó.

A különleges történet után ismét a döntési mechanizmusokról beszéltünk. Annak jártunk utána, hogy milyen működés jellemzi az online társasági életben a legérintettebb csoportot, az ifjúságot.

Fekete Mariann, az ELTE Szociológia Intézetének egyetemi docense egy a kollégáival közös tanulmányra hivatkozva, elmondta, a fiatalok covid-járvány megélését vizsgálták, és egyértelműen kiderült, ők viselték a legrosszabbul, hogy le kellett mondaniuk a személyes kapcsolatokról. Ennek hatásaként is egyre több mesterséges csoportot hoztak létre, vagy csatlakoztak hozzájuk, és amolyan online törzsek alakultak ki, saját célokkal, szabályokkal, vezetőkkel.

Az ifjúságkutatóval folytatott beszélgetésből kiderült például az is, hogy akár magunk döntünk, akár másvalakire vagy valamire ruházzuk a feladatot, legtöbbször a kényelmi szempontok irányítanak.

Kellerwessel Klaus-szal folytattuk az adást. Költő, író, mesterséges intelligencia kutató vendégünk többek között az AI személyiségének esetleges kialakulásáról, és még esetlegesebb szerelemre való képességéről is beszélt. Más szóval azon tanakodtunk, hogy álmodnak-e az androidok… végül is akárkivel.

A kutató arról is beszélt, hogyan kell elképzelni az MI önálló fejlődését.