A Fico elleni merénylet rávilágított az ország sokrétegű problémahalmazára
17/05/2024 09:00
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
Akár visszatér Fico a kormány élére, akár nem, a merénylet oldhat ugyan valamit azon a mély társadalmi megosztottságon, amit Fico a maga hasznára fordított, de az eddigi jelek, a kormánytagok részéről a média címére elhangzott szemrehányások nem biztatóak.
Akkor most nézzük Szlovákiát. A bécsi Der Standard elemzése szerint a Robert Fico miniszterelnök elleni merénylet csak rávilágított az ország sokrétegű problémahalmazára, a politikai helyzet a lövések eldördülése előtt is meglehetősen kényes, a közhangulat pedig feltüzelt volt.
Hogy most ki vigye tovább az ügyeket, az nem jelent gondot. Az alkotmány ugyan nem szól arról, hogy pontosan mi a helyettesítési sorrend, ha a miniszterelnök nincs abban a helyzetben, hogy ellássa hivatalát, de a kormány mindenképpen dönthet a személyről, és aki jelen esetben így előtérbe került, az Robert Kaliňák védelmi miniszter, a koalíciós kormány négy miniszterelnök-helyettesének az egyike, az egyetlen olyan a négy közül, aki Fico baloldali populista pártjának a politikusa, ráadásul az egyik korábbi Fico-kormányban már szintén betöltött belügyminiszteri tisztséget, és egyébként is Fico közeli bizalmasának számít.
Több fejfájást okoz azonban Szlovákia politikai kultúrájának a merénylet által különösen megterhelt állapota, tekintettel arra, hogy már eddig is nehézségek voltak a kormány, az ellenzék és a polgári társadalom közötti kommunikációban – írja az osztrák lap. Emlékeztet arra, hogy Fico pártja, a magát szociáldemokrata szellemiségűnek tartó Smer (jelentése: Irány) a tavaly őszi választások megnyerése után a jobboldali nacionalista Szlovák Nemzeti Párttal és a Smerből kivált, baloldali Hlas (jelentése: Hang) párttal hozott létre koalíciót. Fico úgy jött vissza, hogy korábban, 2018-ban a közvélemény nyomására volt kénytelen lemondani, miután meggyilkolták Ján Kuciak fiatal oknyomozó újságírót és menyasszonyát, Martina Kušnírovát. A visszatérésnek ez a háttere már eleve polarizálta a társadalmat. Ehhez járult, hogy Fico már a kampányban oroszpárti kijelentéseket tett, kormányra kerülve pedig leállította Ukrajna katonai támogatását szlovák részről. További ütközési pont volt az, hogy csökkentették a gazdasági bűncselekményekért kiszabható büntetési tételek felső határát, majd pedig harcot indítottak az állami rádió és televízió ellen, kormányellenességgel vádolva a közmédiát. Ez utóbbi ügyben a kidolgozott törvénytervezetről éppen csütörtökre volt kitűzve a parlamenti szavazás első olvasatban, de ezt most a merénylet miatt elhalasztották.
Zuzana Čaputová leköszönő és Peter Pellegrini megválasztott köztársasági elnök - utóbbi Fico koalíciós partnere – közös felhívásban igyekezett lenyugtatni a kedélyeket. Ehhez azonban nem mindenki volt partner: Ladislav Kamenický pénzügyminiszter, a Smer politikusa azzal vádolta a liberális sajtót, hogy hecckampányt folytatott Fico ellen, és a merénylet ennek a következménye. Andrej Danko, a koalíciós partner Szlovák Nemzeti Párt vezetője ledisznózta a liberális újságírókat, és politikai háborút hirdetett ellenük.
A müncheni Süddeutsche Zeitung a dpa hírügynökség háttéranyagát közli Robert Ficóról, akiről azt emeli ki, hogy az egyik legnagyobb közkedveltségnek örvendő, ugyanakkor igen megosztó politikus. Pozsonyban, a liberális fővárosban és más nagyobb városokban a jómódú és művelt polgárság megveti, a gazdasági értelemben hátrányos helyzetű peremtérségekben azonban a legtöbben tisztelik. Fico felemelkedése a '90-es években a volt reformkommunisták által alapított Demokratikus Baloldal Pártjának vezetése elleni lázadással kezdődött: amikor a párt 1998-ban a kereszténydemokrata Mikuláš Dzurinda vezetése alatt koalícióra lépett a konzervatívokkal és a liberálisokkal, Fico a lázadók élén létrehozta a Smert. Ostorozta a Dzurinda-kormányban burjánzó korrupciót, majd – először 2006-ban átvéve a kormányrudat – egyre több haszonlesőt és gyanús alakot engedett a hatalom közelébe, és ő maga vált a korrupció jelképévé. Az Ukrajna elleni orosz invázió kezdete óta ellenfelei úgy minősítik Ficót, mint aki Orbán Viktor példáját követő oroszpárti. És tény, hogy Fico rendre elítélő kijelentéseket tett az ukrán vezetés korrupt voltáról – az Oroszország elleni uniós szankciókat azonban kivétel nélkül megszavazta – hangsúlyozza a német hírügynökség.
A londoni Guardian azt írja, hogy akár visszatér Fico a kormány élére, akár nem, a merénylet oldhat ugyan valamit azon a mély társadalmi megosztottságon, amit Fico a maga hasznára fordított, de az eddigi jelek, a kormánytagok részéről a média címére elhangzott szemrehányások nem biztatóak. A cikk szerzője felidézi, hogy mielőtt Fico leállította az Ukrajnába irányuló fegyverszállítást, Szlovákia lélekszámarányosan Kijev egyik legelkötelezettebb támogatója volt. Az viszont már tavaly tavasszal megdöbbentette a brit újságírót, hogy Ľuboš Blaha, Fico egyik szövetségese egy interjúban arról beszélt, az ukrajnai háború az egymással ellentétes kulturális értékek harca, és Szlovákia nem akar az Ukrajnát védelmező melegpárti "liberálfasiszták” befolyása alá kerülni. Blaha most a pozsonyi parlament egyik alelnöke.
A The Guardian szerint a legforróbb csata Szlovákia jövőjéért a közmédiára vonatkozó törvénytervezet körül dúl, és a parlamenti szavazást megelőző estére tervezett tiltakozó nagygyűlést csak a merénylet hírére fújták le.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
