A képek ereje és hatása

Kerettörténetünket még mindig a tanulás adta. Az előző hetekben vizsgáltuk a memóriát, a barlangrajzok és hajóroncsok őrizte történelmet, és persze a személyes múltat, vele pedig a nosztalgiát. Egy elképzelt jövőbe helyezve magunkat megpróbáltunk visszagondolni a jelenre, amely onnan nézve múlt. Feltettük a kérdés, hogy mi marad hátra utánunk, és vajon ahogyan mi vizsgáljuk egy korábbi világ nyomait, épületromokat, a mélyből előkerülő freskókat, vagy az óceán fedte kincseket és használati tárgyakat, úgy próbálja majd az a bizonyos fiktív jövő béli nemzedék megfejteni az életünket, olyan falmaradványokat találva, amin Bud Spencer vagy Karikó Katalin portréja van?

Nem tudjuk, de az biztos, hogy az ember alapvetően egy kíváncsi lény, és ha információhoz jut, azt meg is akarja osztani. Mindkét tulajdonság evolúciós folyamatok eredménye. Lényegében a túlélés zálogát jelentette egykor, és ha szigorúan vesszük, ma is egzisztenciális feltétel.

Az említett aktuális téma főszereplője Lantos Mihály, tanulás módszertani szakértő volt. A 268. epizódban először vele folytattuk a beszélgetést arról, hogy túl a vizsgákon, vagy a munkahelyi helytálláson, a mindennapokban is a vizuális alapú tanulás segíthet. Legyen az egy bevásárló cédula írása, amely valójában nem a szöveget, hanem a vásárolandó termékekről egy-egy ábrát tartalmaz, vagy éppen a szakácskönyvek használata. Utóbbi arra jó példa, tette hozzá Lantos Mihály, hogy valójában csak akkor tudunk haladni a megértésben, majd a tanulásban, ha az alapok megvannak.

Az e heti beszélgetést azzal a következtetéssel zárta, hogy ha már minden gyerek „össze van nőve” a telefonjával, akkor tanítsuk meg őket hasznosan használni a szerkezetet.

Kutatni, vagy szörfölni alkalmas egy kis képernyő. Természetesen filmet nézni, vagy éppen könyvet olvasni nem kényelmes, és nem is érdemes telefonon. Bár a könyv esetében nem a mérete a lényeg. Sokkal inkább az határozza meg a döntésünket, hogy akarunk, tudunk-e képernyőről olvasni, vagy ragaszkodunk a papírlaphoz. És akkor még nem beszéltünk az illusztrált tartalmakról, amelyek másképpen mutatnak a telefonon, és máshogy a könyvben.

Herbszt László tervezőgrafikus az előző héten arról mesélt röviden, hogy miként talált rá hivatására. Ebben az epizódban már a munkamódszeréről mesélt, továbbá arról is beszélgettünk, hogy bár egyszerre esztétikai és tartalmi szerepe van a könyvillusztrációnak, ugyanakkor a narráció is a feladata. Ahogy az sem mellékes, hogy ne csak azonos súllyal legyen jelen a szöveg és a kép a könyvben, hanem érezhetően reagáljanak egymásra. A MOME tanára oktatási területéről, a logó- és az arculatkészítésről is mesélt, amely szerinte egészen más jellegű feladat, mint a könyvillusztráció.