A könyvben megbújt idő

Murányi Gábor újságíró, sajtótörténész elöljáróban elmondta: sokfajta naplóról beszélhetünk, tulajdonképpen az az érdekes, hogy ez egy nagyon nyitott műfaj, így bármilyen meghatározást elfogadhatunk a naplók leírására. A legfontosabb talán az, hogy saját magunknak vagy a nyilvánosságnak szánjuk-e a naplót: az utókornak vagy önmagunknak írjuk emlékeztető gyanánt. A magánnaplókat, ha esetleg nem is feltétlenül hitelesebbek, mindenképpen érdekesebbeknek tartja.

A napló ugyanakkor nem feltétlenül személyes, tette hozzá Murányi. A közéleti, esszé- vagy próbanaplókat, sőt a száz évvel ezelőtti trianoni békekonferencia hivatalos dokumentációja gyanánt szolgáló naplót is tanulságos lehet olvasni. Ezen túlmenően említeni lehet még az utazási naplókat – kezdve Kolumbusz hajónaplójával – vagy az álomnaplókat, börtönnaplókat is akár. A műsorvezető, Kováts Kriszta a beszélgetés egy pontján azt is megosztotta a hallgatókkal, hogy egyik felmenője, Kováts Lajos Széchenyi István titkára volt, aki a hagyomány szerint bizonyos részleteket utólag cenzúrázott Széchenyi híres naplójából. Murányi Gábor arra is fölhívta a figyelmet, hogy egyes naplóknál – például olyan gyerekek naplóinál, akiket a holokausztban megöltek – megkérdőjelezik, hogy vajon az őket túlélő szülők utólag nem módosították-e a napló tartalmát.

Murányi arról is beszámolt, hogyan került a birtokába József Attila egyik kései szerelmének, Szántó Juditnak a naplója: egy antikvárius ismerősén keresztül jutott a kezébe a kézirat. József Attila-szakértőként Murányi egyből fölismerte, kinek a naplójáról van szó, de csak hosszas rábeszélés után sikerült kiadatnia. Számtalan jegyzettel is ellátta ugyanakkor, Szántó naplója ugyanis – a naplók világában nem szokatlan módon – annyira szubjektív volt, hogy számos téves emléket, sőt rosszindulatú csúsztatást, hamis vádat konkrétan ki kellett igazítani.

A műsor második vendége Háy János volt, aki a tavaly tavaszi karantén idején fiktív karanténnapló formájában írt prózát; ebben azonban saját valós élményeit, felesége iránt érzett gyászát is megosztotta az olvasókkal. Az író úgy véli, abban a napló műfaja sem különbözik a fiktív művektől, hogy az írás folyamatát nem a valóság logikája, hanem az éppen megteremtett alkotás logikája határozza meg.

A beszélgetés során szóba került még Heltai Jenő 1944-es naplója vagy Szerb Antal ifjúkori és Karinthy Frigyes gyerekkori naplói, illetve olyan írók is – mint Witold Gombrowicz vagy Márai Sándor –, akiknek a naplójuk a fő művük. Attól se tekinthetünk el, hogy megannyi napló nem a tartalmuk alapján, csupán amiatt érdekli az olvasókat, hogy ki írta őket. Háy János a naplóírás hatalmas előnyének azt tartja, hogy a segítségével a végére járhatunk belső kérdéseinknek. Háy sok érdekességet mesélt el többek közt még vietnami útinaplójáról is – ezt és a többi izgalmas témát is meghallgathatja a fenti hangsáv lejátszás gombjára kattintva!