A Munkáspárt óriási győzelme óriási változást hozhat
7/07/2024 16:50
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Interjú egy szavazóval és egy elemzővel a brit választásról.
Sandra Ernstoff most a Labourre szavazott. Ugyan elkötelezett baloldali, de nem mindig volt így.
Ha jól emlékszem csak egyszer nem szavaztam a Munkáspártra. Amikor Jeremy Corbyn volt a pártelnök. Nagyon nem tetszett, amit csinált – mondja az a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatásában résztvevő Sandra Ernstoff. Nekem túl szélsőséges volt, antiszemita gyanú is felmerült vele kapcsolatban. Ugyan Jeremy Corbyn nem beszélt nyíltan erről, de amikor arra kérték, hogy határolódjon el a pártban felmerült antiszemita megjegyzésektől, akkor csak annyit mondott, hogy elítél mindenfajta rasszizmust. No, ekkor otthon maradtam, nem mentem el szavazni. Persze sokan nem boldogok most sem a Munkáspárttal, de én most elégedett vagyok velük.
Miért? Mit ígértek?
Tulajdonképpen nem is ígért olyan sokat a vezetőjük, Keir Starmer. S amúgy is az emberek általában megijednek, amikor a baloldal irányítja a gazdaságot, hogy még többet fognak költeni a közszolgáltatásokra. Hogy megemelik az adókat, és a szokásos programok. Hogy ne rémüljenek halálra az emberek, Starmer azt ígérte, alapvetően folytatják a konzervatívok által megkezdett gazdaságpolitikát. Plusz: gazdasági növekedést ígértek, ami hosszú távon azt jelenti, ha nő a gazdaság, akkor mindenkire több pénz jut.
A kampányban viszont végig azzal riogatott a Tory párt, hogy ha a Labourt választod, az a gazdasági bukással lesz egyenlő. Akkor nincs igazuk?
Nem hiszem, hogy igazuk lenne. Az Egyesült Államokban is az a képlet, hogy a demokraták alatt erősebb, jobban teljesít a gazdaság. Lásd most Bident is. Ha költöd a pénzt a társadalomra, akkor adsz lökést a gazdaságnak. Ha viszont takarékoskodsz a közpénzzel, akkor nem. Persze a konzervatívok ezt cáfolják. De az biztos, hogy most jó nagy káoszt és szemetet hagytak a konzervatívok maguk után a gazdaságban. Nem csoda, hogy 14 év után elegük lett belőlük az embereknek és sokan ezért álltak most a Munkáspárt mellé. De ekkor felfordulást egyik Tory kormány sem okozott, mint most ez az 5 miniszterelnök. Emlékszik Liz Trussra, aki mindössze 49 napig volt a Downing Street 10 lakója? Nos, ő egy pillanat alatt romba döntötte a gazdaságot a rendkívüli költségvetésével. Óriási adócsökkentést hajtott végre, viszont fölösleges kiadásokra költött. Óriási bizalomvesztést szenvedett el ő, aztán a pártja is. Ha jól emlékszem, egy éjszaka alatt 30 milliárd fontot veszített a büdzséje.
Az igaz, állandóan azt halljuk, hogy az Egyesült Királyságban válságban van az egészségügy, a lakhatás és az oktatás is, a magasak a megélhetési költségek. Képes lesz mindezt megreformálni a Labour? És hogyan?
Nehéz lesz ráfordítani a gazdaságot a jó irányra, hisz az egész világban káosz van. Viszont a lakhatási válság megoldására már tettek ígéretet, beindítják az építési boomot. Ez megnyugtatja az ingatlanpiacot, sok munkahelyet teremt. De probléma lesz a munkaerőhiány. Hisz most visszaszorították a bevándorlókat. Ugyanez van az egészségügyben is. Azért hosszúak a várólisták, mert kevés az orvos, kevés a kiszolgáló személyzet. Képezni kell a munkásokat, az egészségügyi dolgozókat, s mindez nem oldódik meg egyik napról a másikra.
Mit látni a Nigel Farage Reformra keresztelt, megújult pártjából? Az egykori Brexit-féle pártból?
Érdekes, ha összeadjuk a Konzervatívokat és a Reform pártot, a szavazataikat, akkor már erősebb a jobboldal, de még így sem éri el a Munkáspártot. A Konzervatívok ugyebár eleve bajban voltak, de ehhez még hozzájött, hogy a Reform párt tőle szipkázta el a szavazókat. Nigel Farage látja, hogy óriási bajban van a Tory párt, ezért szerintem meg akarja semmisíteni, erre gyúr hosszútávon. Most nem is nagyon aktivizálta magát, de meggyőződésem, komolyan építi a jövőjét a Reform párt a konzervatívok ellehetetlenítésével. Nem akarja ő a Labour pártot betámadni. Tegyük fel, hogy 5 év múlva megint könnyen elvesztheti a munkáspárt a választást, és a torykat meggyengítve, simán átveszi a helyüket Farage. Most nem igazán kampányolt, mert készül a következő nagy menetre. De hát Farage egy fasiszta.
Ez kőkemény megállapítás
Nem tudok rá mást mondani, fasiszta.
Ezek szerint a Brexit nem is olyan nagy dráma? A történtek után még midig van felfelé Nigel Farage-nak? Az emberek benne látják a változást?
Mindig megosztotta az embereket a Brexit. Ezért volt olyan szoros az igenek és a nemek aránya a referendumon is. Ő azzal érvel, hogy ugyan megszavazta az ország, de rosszul kivitelezte a Brexitet. És most még jobban erőlteti a migráció megállítását. Farage azt állítja, hogy a konzervatívok nem képesek ellenőrizni a határokat. A baloldal pedig nem fogja, nem is akarja. Nagyon rossz és veszélyes ember, muzulmán-ellenes, miközben szélsőséges iszlamistákkal is felveszi a kapcsolatot. A fiatalok befolyásolására törekszik a közösségi hálón keresztül. Ezért akarja a szavazásra jogosultak életkorát 16 évre levinni. Ráadásul a férfidominanciát hirdető politikája toxikus. A feminizmus ellen nyíltan uszít. Maga is tudja, mi folyik a közösségi hálón? Az emberek elhiszik a konteókat, a hazugságokat és a dezinformációnak is bedőlnek. De a hát az egész világ olyan rettenetes. Izrael, Ukrajna, s lehet, hogy még Trumpot is megválasztják. Jobbra tolódik minden. De talán most nálunk nem. S ha nem tesz valami világraszólót a Labour párt, akkor 29-ben elveszítik épp emiatt, mert minden országban jobbra tolódnak a pártok. Keir Starmer egyébként nem nagyon népszerű politikus, de ez persze nem zárja ki, hogy egyszercsak népszerű lesz – véli a Londonban élő Sandra Ernstoff.
Minek köszönhető a Munkáspárt földcsuszamlás szerű győzelme? – ezt már Thom Brookstól, a Durham egyetem politikai filozófusától, jogprofesszortól kérdezem, aki számos amerikai egyetemen, például a Yale-en is vendégelőadó.
Nagyon sok mindennek egyszerre. De általában véve az emberek változásra vágytak, és ez az egy szó sokaknak bejött. Az elmúlt 14 évben sok párt ígért változást, köztük a konzervatív is, de egyik sem váltotta be az ígéretét. Belefáradtak a szavazók, és véget akartak vetni ennek a politikai cirkusznak. Merthogy a Toryk 2010-es hatalomra jutása után a szegények még szegényebbek lettek. Nem lehet a Covidra fogni az egészségügyben, az oktatásban, a lakhatásban és az életszínvonalban bekövetkezett változásokat, mert most a Covid előtti időszakhoz képest is minden sokkal rosszabb.
A Labour vezetője, Sir Keir Starmer, viszont nem látszik kifejezetten népszerű politikusnak
Azért szerzett ő magának tekintélyt azzal, hogy a korona szolgálatában álló ügyészségi szolgálat vezetője volt! Igen, volt félelem amiatt, hogy nem igazán kiugró tehetség. Tony Blairrel összehasonlítva biztos nem. Ráadásul én Tony Blair édesapjának a közelében lakom, képzelheti, itt mennyire népszerű. De felveszem a professzori sapkámat és akkor azt is el kell mondjam, nem volt magas a részvétel. Mert a konzervatívok zömében otthon maradtak. A másik csoda pedig az volt, hogy ugyan valóban nem egy kiváló szónok, de az utolsó 6 hétben látott fellépései olyan jól sikerültek, hogy a bizonytalanokat vagy a középen állókat is sikerült meggyőznie.
Átnézve az életrajzát azt láthatjuk, hogy szegény vagy inkább egyszerű munkáscsaládból jött, ezért is lehet nagy benne az elköteleződés a változtatásra. Nem mondom, hogy radikális baloldali, habár könyörtelenül keresztülviszi, amit akar, de az biztos, hogy nem egy centrista figura.
Amikor 2015-ben beválasztották a parlamentbe, akkor szinte rögtön az árnyékkormány imigrációs minisztere lett. Később erről Starmer lemondott, de még mindig Corbyn alatt a Brexitért felelős árnyék külügyminiszteri posztot kapta meg. Ami pedig a családi hátteret illeti, valóban egyszerű munkáscsaládból érkezett, viszont szívósan tanult, a legjobb egyetemeken szerzett diplomákat, szóval tudja, mit jelent küzdeni valamiért. Például sokan szeretnék, hogy ingyenes legyen az egyetemi oktatás. Ezért szerintem ő is küzdeni fog. De egyébként annál realistább, minthogy idealisztikus eszmékért harcoljon. Nemrég beszéltem vele, amikor például azt hozta fel, hogy kezdetben a szegények védelmében dolgozott nap mint nap, aztán hirtelen az ügyészségi kinevezéssel átült az ellenkező oldalra. Talán ettől lett realistább. Én inkább csak baloldali pártos elkötelezettnek tartom.
Mi lesz az első, legsürgősebb feladata, amit fel kell mutatnia, hogy ne csalódjanak benne?
Szerintem küldetése részét képezi, hogy felállítsa a prioritásokat és elhitesse, hogy 14 év hitegetés után ő a megoldások embere lesz. Remélem például azt is, hogy kinevezi az Egyesült Királyság első női kancellárját Rachel Reeves személyében, aki gyakorlatilag az ország pénzügyminiszteri posztját tölti be, a négy nagyon fontos vezető pozíció egyikét. Ezt mondd fel légyszí másképp is: Óriási eredmény már az is, hogy kinevezte Egyesült Királyság első női kancellárját Rachel Reeves személyében, aki gyakorlatilag az ország pénzügyminiszteri posztját tölti be, a négy nagyon fontos vezető pozíció közül egyikét. Nagyon fontos lenne, hogy az úgynevezett ruandai egyezményt is visszavonja, amelynek keretében ugyebár az illegális bevándorlókat gépre ültetik és Ruandába deportálják. Nemcsak azért, mert embertelen, hanem azért is, mert nagyon sok pénzt emészt fel. Sokkal többe kerül, mintha ezt a problémát az Európai Unióval közösen oldanánk meg. Szóval elsősorban a büdzsét kell rendbe tenni és a közegészségügyet. Például az én lakókörzetemben nincs fogorvos, nevetséges, nem?
Napirenden lesz-e a Brexit, hisz egyre elégedetlenebbek az emberek?
Ő maga Brexit-ellenes, de tisztában van azzal, nem lehet a folyamatot visszafordítani. Ugyebár az illegális bevándorlókat már nem tudjuk visszafordítani az EU-ba, így Franciaországba sem, mint korábban. Feltehetően szorosabb lesz az együttműködés az EU-val kétoldalú szerződések megkötésével. Mert ugyanazok a mi problémáink is, mint Magyarországnak, vagy bármelyik más tagállamnak, a háborús konfliktus, a menekültek befogadása. Csakhogy kiemeljek kettőt. A konzervatívok új szuperkórház építését ígérték, ezt is jó lenne beváltani. Remélem, nem alakul ki az a megosztottság, amit látunk Amerikában, ahol egyébként most nagyon jól meg a gazdaság szekere. Liz Truss, volt kormányfő hat hónapja írt egy könyvet, hogy a Nyugat romokban van. S mi történt vele? Most be sem került a parlamentbe.
Nagyon érdekes a jelenség, hogy a fél világ a radikális jobb irányába indult el, miközben az Egyesült Királyság ennek épp az ellenkező útjára lépett! Ez vajon azt is jelenti, a Labour-siker csak egy átmeneti eredmény lesz?
Egyébként itt is voltak aggályok, mert úgy nézett ki, hogy a Labour Párt után a Reform Párt, az egykori UKIP, kerül a 2. helyre. Az eredmények szerint csúfos vereséget szenvedtek el. Marginalizálódnak. De valóban, súlyos a populizmus térnyerése. Viszont ez nem feltétlenül a szélsőjobbot jelenti. Az emberek egyszerűen csak csalódtak az adott politikai elitben. Jobb életet akarnak, alacsonyabb jelzáloghitelt és jobb oktatást. Aki ezt ígéri, odaállnak. Az egy másik dolog, hogy a szélsőjobbos pártok éreztek rá erre a legjobban, és ők hódítják meg maguknak a legtöbb szavazót számos országban. A jelenség nálunk is ugyanaz, de itt egy baloldali párt ígérte meg az áttörő változást. Ellenben, ha nem képes beváltani az ígéreteit, akkor jó eséllyel foglalja el a helyét a Nigel Farage-féle szélsőjobbos Reform párt, mert a csalódott szavazók nem tudnak máshová, csak hozzá menekülni.
Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
