Orbánéknak nem a kínai, hanem a magyar gazdaság érdekeit kellene előtérbe helyezniük
23/06/2024 20:35
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Interjú Ho-Fung Hunggal, a Johns Hopkins Egyetem professzorával.
Ho-Fung Hung professzorral a CEU Demokrácia Intézetének a Világpárbeszéd az autokráciákról és a újrademokratizálódásról című konferenciáján találkoztam. Ennek a konferenciának az volt a különlegessége, hogy például az ő panelbeszélgetésében is az újrademokratizálódás kérdése abban az aspektusban merült fel, hogy látva az autokráciák tündöklését, vajon egy ország újrademokratizálódása függ-e attól, hogy van-e társadalmi-, gazdasági fejlődés az adott országban. A tétel persze általánosságban érvényes. Amennyiben a fejlődés nem indul be – az autokráciába beszorult országban – ott az újrademokratizálódás aligha valósul meg. A kétnapos konferencia szünetében beszélgettem a Johns Hopkins Egyetem Szociológia Tanszékének kínai származású professzorával. S bizonytalanul tettem fel a kérdést, vajon ismeri-e a magyar kínai kapcsolatokat és a hazánkban most felgyorsult akkumulátor- és autógyártási beruházásokat?
Hát persze, mert kutatási területem Kína globális beruházásainak az elemzése. Legyen az Amerika, Nyugat-Európa vagy Afrika.
E tekintetben, pontosabban épp emiatt, rendkívülinek tekinthető Hszi-Csin Ping budapesti vizitje is. Ön szerint mit akart ezzel demonstrálni a kínai elnök és elérte -e azt, amiért idejött Magyarországra?
Amennyire én látom, ez a Franciaországban, Szerbiában és Magyarországon lezajlott látogatás sokkal inkább ceremoniális volt, mint egy konkrét projekt kivitelezése, mert Hszi-Csin Ping láltja, az amerikai és európai szankciók izolálják Kínát. De még Oroszországot is, ami Kínától sem független. El akarják szigetelni a világ maradékát a kínai és az orosz technológiától. S emellett a Dél-Kínai tenger kérdése továbbra is vitapont. Franciaország kifejezetten barátságtalan Kínával szemben, viszont ezzel a két országgal minél mélyebb baráti kapcsolatra törekszik.
A kínai-francia diplomácia igencsak feszített pontra jutott
Igen, az oroszországi háború miatt egyre súlyosabbá válik.
Peking mind a mai napig nem foglalt állást, kinek az oldalán áll, de egyre nyilvánvalóbb, - látva viselkedését a nagy nemzetközi fórumokon – hogy Oroszország mellett tette le voksát.
Elég nyilvánvalónak látszik, hogy Hong-Kongon is keresztül Kína az orosz érdekekért áll ki. Segít a Kremlnek mérsékelni az Oroszország elleni szankciók következményeit. Ugyanezt teszi Iránnal és Észak-Koreával. Nem feltétlenül és kizárólag államközi és kormányzati szinten, de a kínai vállalkozásokon keresztül. Biztosítja a kért és szükséges technológiát a számukra, és közben fokozatosan fejleszti kereskedelmi kapcsolatait velük. Nem beszélve a tőzsdei együttműködésről. Miután a dollár és az euró kikerült az orosz börzékről és helyüket átvette a kínai valuta. Óriási pénzpiaci váltás ez! Hszi-Csin Ping még nem találkozott Zelenszkijjel, nem utazott Kijevbe, annál intenzívebb viszont a Putyinnal való kapcsolata. Még ha semlegességét is hirdeti az orosz-ukrán háborúban, már rég nem ez az ábra.
Nem beszélve az egyre határozottabban körvonalazódó katonai együttműködésükről.
Miután Oroszország egyre nagyobb bajban van a drón-technológia és a hardver hiánya miatt, keresi az együttműködést Iránnal és Kínával. Az orosz háborús gépezet ráfordult az új beszerzési útvonalakra.
Gyakran halljuk, hogy Magyarország nem más, mint Kína Európai Unióba betolt trójai falova. Ön hogyan látja ezt?
Ez a megállapítás nem feltétlenül állja meg a helyét, de persze függ a magyar-kínai üzleti kapcsolatoktól. A 2008-as gazdasági válság után Kína sürgősen külföldi befektetések után nézett, hogy a hajánál fogva kirángassa magát a válságból. S Afrikától kezdve Magyarországig sok hasonló befektetést hajtott végre a vasúti- és autópályaépítéstől az autógyártásig. Nem tudtak növekedni az eladósodott belföldi piaci szereplők. Ennek az expanziónak áll ellen az Egyesült Államok és az Európai Unió. Tagadhatatlan, ahogy mondta, hogy Magyarország lett Kína legbensőségesebb barátja az EU-ban. Illetve Szerbia a térségben.
Rajtunk keresztül hatol Kína Európa szívébe.
Pontosan. S itt példának még Lula elnök Brazíliáját is felhoznám, mert a túlburjánzott befektetésekre most már a szakszervezetek és az életerős hazai vállalkozások is rossz szemmel néznek.
Az Egy út – egy övezet pedig mintha kezdene kifogyni a forrásaiból, és emellett fokozatosan szállnak ki a korábban elkötelezett tagok is a projektből.
Egyértelmű, az egész kezdeményezés hanyatlásnak indult, a lendület is kifogyott.
Magyarország sokat fektet maga is ezekbe az üzletekbe, de vajon hosszú távon hogyan hat ez az ország költségvetésére, merthogy hitelt is felvesz?
Magyarország még nem tart ott, ahol Pakisztán például. De szerintem ugyanoda vezet az út, mint ott, vagy éppen Argentínában. Egyrészt sok hitelt vesz fel Kínától, aki aztán küldi a saját munkásait. A megtermelt kínai áruk úgy ellepik az adott hazai piacot, hogy az ország teljes mértékben függővé vájon Kínától. A helyi vállalkozásokat is ellehetetlenítik az olcsó kínai áruk. Ezért van az, hogy akik időben érzékelték ezt a problémát, igyekeznek időben kiszállni az Egy út- Egy övezet projektből. S amikor Kína érzékelni kezdte a tengerentúli és az egyre több helyen is jelentkező problémákat, akkor fordult Magyarország felé és kezdett intenzív befektetésekbe. Ezt előre lehetett tudni, mert tulajdonképpen Kína egy bizonyos modellt vagy bizonyos bevált formulát követve építi kereskedelmi kapcsolatait.
Ha ez egy bizonyos mintát követni lehet, akkor elég érthetetlen, miért választja az Orbán-kormány Brüsszel helyett Pekinget? Milyen kilátásai vannak így a magyar gazdaságnak? Vagy inkább úgy kérdezném, van még egyáltalán alternatíva a kínai formulán kívül?
Az alternatíva? Ahhoz hasonlót tudnék elképzelni, mint amit látunk Brazíliában. Amit Lula da Silva is követ a jelen pillanatban: geopolitikailag szövetséget köt vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy fenntartja korábbi, ezirányú kapcsolatát Kínával, de fokozatosan kezdi kiszorítani a piacáról és kereskedelmi kapcsolataiból a nagyhatalmat. Felismerte, hogy mérsékelnie kell függőségét Kínától és a saját érdekeit kell megvédenie. Ez a folyamat zajlik Latin-Amerika számos országában, de Dél-Afrikában is.
Magyarországon ugyan még csak a kezdetek kezdetén tartunk, de azt látjuk, hogy igen nagy intenzitással vetette bele magát az Orbán-kormány a kínaiakkal való közös termelésbe és a kínai gyárak tömeges idetelepítésébe, hogy gyakorlatilag máris visszafordíthatatlannak tűnik az elkezdődött folyamat.
A magyar kormány is úgy gondolkodik, mint mások. Elsőre gazdaságilag minden nagyon biztatónak és jövedelmezőnek látszik. De azt tanácsolnám, legyen sokkal óvatosabb. Saját érdekeit, a magyar vállalkozásokét és nem a kínaiakét kellene előtérbe helyeznie. Ne tévedjünk, Kína csak a saját céljait tartja fontosnak. Ha figyelemmel követné a más országok által megtapasztaltakat, akkor win-win helyzetet is teremthetne a magyar kormány.
Ön nemrég írt könyvet azzal a címmel, hogy Kína nem fogja uralni a világot! Elég merész kijelentés, mégis miért állítja ezt és mire alapozza?
Nézze, amikor a könyvet írtam 2015-ben, akkor sokan mondták és hitték, hogy Kína túlszárnyalja Amerikát gazdaságilag, és a valutája erősebb lesz a dollárhoz képest. A folyamat lelassult, mert a kínai növekedésnek is megvannak a korlátai. Én már akkor azt mondtam, óriási kihívások elé néz Kína, mitöbb válságba is kerülhet. Úgy tűnik, ebben igazam lett. Az előző egykét évtized növekedéséhez viszonyítva jelenleg Kína igencsak nagy bajban van. Az ingatlanpiaci válság megállíthatatlannak tűnik. Ugyanis rengetegen vettek fel hitelt ingatlanvásárlásra- építésre, viszont eltűntek a vevők a piacról és nem tudják visszafizetni a hiteleket. De ez a gazdasági élet számos szegmensében tapasztalható. A belső eladósodás rendkívül magas. Nincs miből finanszírozni a növekedést, és források híján nincs miből eltakarítani a gazdasági szemetet. S mivel autokrata rendszerben működik a gazdaság, a kínai kormány a bankokat is ellenőrzése alá vonta. A kínai valuta nem konvertibilis, a pénzügyi rendszere zárt. Noha Oroszországgal most látványos kereskedelmi kapcsolatokat épített ki, de még az orosz bankok is panaszkodnak, egyelőre nem tudnak mint kezdeni a jüannal. A szankciók miatt pedig az orosz börze is bajban van.
Egyre több kínai bank és bankfiók bukkan elő a semmiből Magyarországon is.
A Bank of China, az ICBC (Industrial and Commercial Bank of China, a Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank) mindenhol ott van a világon. Magyarország sem lesz ebben kivétel. Eleinte mindenkinek jól jön, magyar vállalkozásoknak is, hogy kínai termékvásárláshoz akarnak hitelt felvenni, vagy kínaiakkal szerződni egy bizonyos üzlet tető alá hozásában.
Ráadásul kínai rendőrök idetelepítése, egész rendszerek bekamerázása is napirenden van. Mivelhogy sok vendégmunkás érkezését várják. Jogos a magyarok félelme a kontrolltól?
Ausztráliában előrehaladott a rendszer kiépítése, egyre több országban is jogos a félelem. Amerika folyamatosan azt nyomozza, hogyan hekkelik meg a komputerrendszereket. Az biztos, hogy Kína szereti saját munkásait alkalmazni a külföldi, de kínai alapítású gyárakban, mert nem akarnak a szakszervezetekkel bajlódni. S a kínaiak szívesen jönnek ide, egyrészt mert óriási munkanélküliség van Kínában, másrészt mert külföldön az otthonihoz képest még így is sokkal jobb körülmények között dolgoznak. Afrikában azt csinálták, hogy amint megérkeztek az adott országba a munkások, elvették tőlük az útlevelüket, sőt, addig bért sem fizettek nekik, amíg a szerződésük egy-két év múlva le nem járt. Szóval a magyar lakosság rájön, nem jár jól, mert a kínaiak még a saját mérnökeiket is idehozzák. Sok minden ad okot aggodalomra.
Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
