A természetvédő természetfotós

Britta Jaschinski író társával és neves fotográfusokkal megalapította a Photographers Against Wildlife Crime™ nevű csoportot és globális kampányt, melynek célja a képek erejével fellépni az illegális vadkereskedelem ellen. Jaschinski fotóriporteri projektjei során együttműködik a hatóságokkal, jótékonysági és civil szervezetekkel, és gyakran veszélyes helyzetekben, alkalmanként rejtve, titokban dokumentálja a vadon élő állatok és a természet ellen elkövetett bűncselekményeket.

Számos nemzetközi díjat nyert, fotói rendszeresen szerepelnek a londoni Természettudományi Múzeum Wildlife Photographer of the Year versenyén, ahol az év fotóriportere címet is elnyerte.

A német származású Britta Jaschinski a 90-es években költözött az Egyesült Királyságba, hogy médiaművészetet és fotográfiát tanuljon. A fotós elhivatottan örökíti meg a törékeny vadvilágot, ami hatalmas veszteségeket szenved el a mi szórakoztatásunk, státuszunk, önzésünk és hiedelmeink miatt. Britta Jaschinski volt adásunk vendége.

Jaschinski munkája során rengeteg szenvedést lát és dokumentál, olyan információkhoz jut, amihez a széles közönség nem. Ez hatalmas pszichés terhelést róhat az emberre. Vajon hogyan éli meg mindezt?

"Sokan kérdezik tőlem, hogy nem félek-e azt csinálni, amit csinálok? Általában erre azt válaszolom, hogy sokkal jobban félnék, ha nem tennék semmit, mert pontosan tudom, mi zajlik a világban. Rengeteget kutatok, tényeket tárok fel, a szívem mélyén igazából újságírónak érzem magam, a kamerám pedig a kommunikációs eszközöm. A kötelességemnek tartom, hogy ezeket az információkat eljuttassam az emberekhez, és persze megvisel lelkileg, de sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha nem tennék semmit" – mondja Jaschinski, aki szerint a munkája a háborús újságíráshoz hasonlítható. Nem éppen életbiztosítás, amit csinál, és köztudott az is, hogy rengeteg természetvédő aktivista, vagy éppen háborús riporter veszti életét munkája során. Mégis úgy érzi, a kamera egyfajta biztonságot ad neki, ami mindentől megvédi.

"Arra nem lennék képes, hogy nap végén kikapcsoljam a gondolataimat, hazamenjek és ignoráljam mindazt, amit megtapasztaltam" – mondja. "Persze én is kikapcsolódom, híres vagyok az ismerőseim körében a "keményen dolgozni, keményes bulizni" attitűdöm miatt, szeretem elengedni magam, és erre szükségem is van. Persze dönthetnék úgy is, hogy nem foglalkozom ezzel az egésszel, de amikor valamit lefényképezek, borzasztó örömmel tölt el a tudat, hogy megmutathatom a világnak, ezáltal sokkal könnyebben birkózom meg a kemény helyzetekkel. Az egyik legnyomasztóbb élményem volt, amikor elmentem fotózni egy helyre – azt nem mondhatom el, hova –, és amikor megérkeztem, elvették a felszerelésemet, és a kamerám nélkül vezettek körbe, amiből aztán semmit nem tudtam megörökíteni. Borzasztó volt szembesülni azzal a végtelen szenvedéssel, ami ott zajlott a szemem előtt, anélkül, hogy megoszthattam volna a világgal. A karrierem során máig ez a legrosszabb élményem, pedig évekkel ezelőtt történt, nagyon sok idő volt, amíg sikerült feldolgoznom. Mint fotográfus a kamerám egyfajta védőpajzsként funkcionál. Segít feldolgozni a szenvedést, ha lefényképezem és megmutatom a világnak."

Többek között Britta Jaschinski is részt vett a Hidden című könyv elkészítésében (szerkesztője Joanne McArthur), egyrészt mint közreműködő fotográfus, másrészt mint színszerkesztő. A könyvön való munka elmondása szerint nagy hatással volt rá, mint ahogy a könyvön szintén dolgozó képszerkesztő és újságíró Keith Wilsonra, aki ennek hatására döntött úgy, vegán lesz.

"Nagyon sok éven keresztül azzal hitegettem magam, hogy szükségem van tehéntejre ahhoz, hogy a kávémat meg tudjam inni. Aztán jött ez a könyv, és azóta soha rá se néztem többet tehéntejre. Szerintem van egyfajta kötelességem, hogy úgy alakítsam az életem, hogy nyugodt lelkiismerettel tudjak élni mindazok tudatában, amit a munkám során tapasztalok. Négy évvel ezelőtt találkoztam a koltán nevű ásvánnyal, amit az akkumulátorokhoz használnak, Afrikában bányásszák, és hatalmas nyomást gyakorol a helyi természetre, többek között a bozóthús tekintetében. A koltánt a helyiek teljes kizsákmányolásával bányásszák, akik a semmi közepén, éhbérért dolgoznak a bányákban, és az egyetlen proteinforrás, ami elérhető számukra, az a környezetükben élő állatvilág. A különböző vírusok terjedése még bonyolultabbá teszi a helyzetet, ami már nem csak a biodiverzitás elvesztése miatt borzasztó. Szóval miután kiderült számomra, hogy az elektronikai eszközeinkben koltán van, nem vettem új telefont magamnak. Ha ez a telefon végleg meghal (előtte persze még megpróbálom megjavíttatni), akkor egy másodkézből származót fogok venni. Amit a munkám során tapasztalok, hogy az emberek mindig azt gondolják, sokkal nehezebb változtatni, mint amilyen valójában. Ha nem vásárolsz mondjuk márványt, vagy egy új telefont, egészen biztos, hogy túl fogod élni nélkülük, csak meg kell hoznod egy döntést. Ugyanez igaz a vadvilág kizsákmányolására is. Ha az ember soha többé nem iszik tigris csontból készített bort, vagy nem fogyaszt a medve epéjéből előállított szereket, nem fog történni semmi. A tigrisek és tobzoskák például, vagy az orrszarvú tülke semmiféle orvosi hatással nem járnak, ezek mind hiedelmek, amelyek csak az emberek fejében léteznek. És hogy ezt a döntést meghozd, annak az egyetlen módja, ha megérted, milyen szenvedést okozol a fogyasztásoddal. És nem is csak a szenvedésről van itt szó, hanem mindarról a dominóhatásról, amit a környezetünkre nézve okoznak. A legtöbb fogyasztó ezt nem tudja. Ezért kell informálni őket” - mondja Jaschinski.

Tigriscsontból bor, orrszarvú tülökből orvosság

A kulturális beágyazottság megváltoztatható. Ezt a Photographers Against Wildlife Crime példája is mutatja, amit hoztak létre, hogy többek között felhívják Kína figyelmét a vadvilág ellen elkövetett bűncselekményekre, melyek szerves részét képezik a kultúrájuknak. Sikerrel érték el a kínai közönséget, az országba is meghívtak, hogy előadást tartson. Jaschinski szerint azonban a legnagyobb erő az egyes emberekben van, akik sokkal jobb hordozói lehetnek egy üzenetnek, mint akár egy újság vagy előadás. Sok emberrel találkozott Kínában és Taiwanon egy-egy előadása után, akik úgymond maguk is a vadvilág fogyasztói voltak. Egyszer egy galériában tartott előadást a medveepe farmokról és a medvékről, akiket az epéjük kinyerése miatt több éven keresztül tartanak ketrecben nyomorúságos körülmények között. Arra kellett rájönnie, hogy azok az emberek, akik medveepét fogyasztanak, igazából semmit nem tudnak róla, mekkora szenvedést okoznak vele.

"Az emberek sírva jöttek oda hozzám, hogy nekik erről fogalmuk sem volt. Azt mondták: abban a tudatban nőttek fel, hogy teljesen oké medveepét fogyasztani, és bevallották, hogy soha fel sem merült bennük a gondolat, hogy vajon ez hogy jut el hozzájuk. Volt egy nő, aki odajött hozzám és azt mondta: most jött rá, mit is tett ő valójában. Az anyja rákos volt, ő pedig illegálisan vásárolt orrszarvútülköt, hogy attól majd biztosan meggyógyul. Mindezt úgy, hogy a férje nyugati orvoslással foglalkozik, és figyelmeztette is, hogy az orrszarvútülökkel nem fog menni semmire, de a nőt ez egyáltalán nem érdekelte, beszerezte a tülköt, odaadta az anyjának, aki végül meghalt. Ott állt sírva és folytatta: én vagyok a felelős azért, mert egy életet kiöltek valahol Afrikában. Összefoglalva tehát nagyon fontos nagy közönséget elérni, de ennél sokkal fontosabb, hogy az egyéneket érjük el, mert ők tudják igazán továbbvinni az üzenetet."

Photographers Against Wildlife Crime

Jaschinskit a már említett Keith Wilson kereste meg azzal, hogy mivel olyan eredetinek tartja a munkáját, mindenképpen szeretne egy könyvet csinálni vele. Ő először hallani sem akart az ötletről, de Wilson nem adta fel, majd egy év után végül megszületett a gondolat Jaschinski fejében, hogy mi lenne, ha nem csak az ő képeiből csinálnának könyvet, hanem a világ legnevesebb és befolyásosabb fotósaival együtt, akik szintén azért küzdenek, hogy felhívják a figyelmet a vadvilág ellen elkövetett bűncselekményekre?

"Keith azt mondta, csináljuk, de hogy?" – emlékszik vissza. “Ekkor jött az ötlet, legyen a nevünk Photographers Against Wildlife Crime. Elindult az ötletelés, kit kérjünk fel, végül egy egész listát állítottam össze neki a világ leghíresebb vadvilág fotóriportereiből, de ő csak legyintett, álmodjak csak tovább. Ám én mindegyiket ismertem és fel is kerestem. Tudod, mit válaszoltak egytől egyig? Csak egy sort: benne vagyok. Ez 2017-ben volt, amikor mindenkit nagyon aggasztott a jövő, tojáshéjakon lépkedtünk, Kínát semmilyen kontextusban nem merték említeni. Egyszer felkértek egy előadásra, amit a londoni Royal Geographical Society épületében tartottak, és rettegtem, mert sok kínai delegált és fotós érkezett az előadássorozatra. Azt hittem, baltával fognak megdobálni, amikor felmegyek a színpadra. Három napon keresztül tartottak fotográfusok előadásokat különböző témákban, különböző állatfajokkal kapcsolatos bűncselekményekről és mindegyik előadásban azt sugallták, az egész probléma mögött az áll, hogy Kínában óriási a kereslet. De kimondani senki nem merte. Hát én kimondtam. Álló ovációval fogadták az előadásomat. Azt mondták, végre, valaki kimondta. Így született meg a bátorság a könyv megalkotásához."

Kioltott életek, elkobzott bizonyítékok

Jaschniski CRIMES nevű fotósorozata a vadvilág olyan darabjait örökíti meg, amelyeket csempészet miatt határokon és reptereken foglaltak le a hatóságok. A sorozat célja az volt, hogy megértsük, mi szítja a keresletet a vadvilág termékei iránt, ami olyan hatalmas szenvedést okoz az állatoknak. A képek sokkolóak, az emberi természet legrosszabb formáját mutatják be. Talán emiatt is volt, hogy nem kaptak elég publicitást. Ez változott vajon a közösségi média segítségével? A fotós szerint a közösségi média inkább ront a helyzeten, hiszen a folyamatos inger, ami ér minket épp azt a hatást éri el, hogy már nem akarunk többet befogadni.

"Amikor pár hónappal ezelőtt elkezdtem az új könyvet szerkeszteni, egyszer csak azon kaptam magam, hogy ó, már megint egy bozóttűz, aztán megint egy… ó, még egy áradás, megint egy hurrikán, és már megint ugyanazok a képek. Mintha már minden elvesztette volna a jelentését. Mintha kifogytak volna az érzelmek" – mondja.

Fotósként éppen ezért az keresi, hogyan tud újat mutatni. A CRIMES sorozat ötletét is ez adta.

"Követtem az ösztöneim és feltettem magamnak a kérdést, mit kéne látnom ahhoz, hogy az valójában kizökkentsen? Ekkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha elmennék arra a helyre, ahol a természet ellen elkövetett bűncselekmény miatt lefoglalt csempészárut tárolják? Megdöbbentő élmény volt. Soha nem tudtam, aznap milyen fotókkal fogok távozni, nem volt szigorú elhatározásom, mit is akarok, szóval improvizáltam. Az ott dolgozók teljesen őrültnek hittek például, amikor egy bevásárlókocsit, amiben egy preparált zebra fej volt, betoltam a háttér elé, hogy lefotózzam. Persze amikor kész lett, és megmutattam a végeredményt, megértették az üzenetét. A fő működési elvem, hogy ha belenézek a keresőbe, és olyat látok, amit már valaki látott, akkor nem nyomom meg a gombot. Ez egy elég nehéz szabály, de igyekszem követni, mert végső soron mi értelme elkészíteni ugyanazt a képet?"

Minden mindennel összefügg

Jaschinski jelenleg a The Evidence Project nevű új kampányon dolgozik Keith Wilsonnal és Arturo de Frías-szal, amit közösségi finanszírozással hoznak létre, és várhatóan az év végén jelenik meg. A fókuszban olyan összetett problémák állnak mint a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése és a világjárványok. Ezek megoldásában a társadalmi fenntarthatóságnak kulcsszerepe van. Muszáj alternatívákat adni azoknak az embereknek, akiknek jelenleg nincs más választása, sérülékenyek, kizsákmányoltak, és bármit megtennének, hogy ételt tegyenek a családi asztalra. Ez főleg a döntéshozókon múlik.

Mi mindebben Jaschinskiék szerepe, mit adhatnak nekünk a képek? Ahogy ő mondja: "Fotográfia nélkül az emberiség tudata elhervadna. Én hiszek ebben. Az új könyvbe 100 kép kerül. Mindegyik fotó egy darabja annak a kirakósnak, ami bemutatja, mi zajlik a bolygón. Egyik sem ismétli ugyanazt az információt, és nincsenek alattuk végtelen képaláírások sem. Olyan információkat adunk át, amelyek nem voltak még leírva sehol. Az egyik célunk, hogy ösztönözzük az embereket, hogy legyenek részesei a változásnak, a másik pedig, hogy tudással vértezzük fel őket. Minden mindennel összefügg, és mi ebben segítünk, hogy megmagyarázzuk az összefüggéseket.

Nem régen voltam például Suriname-ben, ahol a jaguárokról készítettem egy munkát. Vajon miért van kihalóban ez az állatfaj? Az illegális aranybányászat miatt. Mert van rá kereslet. De a hétköznapi ember ezt nem tudja. Hát, erről szól a munkánk" - zárja Jaschinski.

Cikkünkben Britta Jaschinski fotóit használtuk illusztrációnak.