A virtuális valóságtól a kutyavilágig

A virtuális valóság kifejezés olyan elektronikus technológiák gyűjtőneve, amelyek révén egy számítógép által létrehozott mesterséges világot tapasztalhatunk meg. Mélyen, érzékletesen, átélhetően. Felhasználási területe rendkívül széles. Az oktatástól, a sport világán át, az űrkutatásig, számos tudományterületen alkalmazzák. Egy ideje már a pszichológiában is. Igaz, csak kevesek, nálunk pl. dr Kollár János klinikai szakpszichológus, a SOTE docense, akit dolgozószobájában kerestem fel. Parányi a szoba ahhoz képest, amilyen világok feltárulnak, ha az ember felveszi azt a speciális szemüveget, amin keresztül megnyílik a virtuális valóság.

Beszélni a virtuális valóságról nagyon más, mint megtapasztalni. Ezt az élményt próbáltuk egy kis videón keresztül megosztani Önökkel. 

Ha feliratkozik a Klubrádió YouTube-csatornájára, nem marad le a további érdekes videós anyagainkról sem.

Időről, időre hallunk megrendítő állatkínzásos esetekről. Azt is tudjuk, hogy az állatmenhelyek drámain telitettek, hogy rengeteg a haszonleső kutyaszaporító és ugyanígy a tájékozatlan, nemtörődöm gazda. A felelős állattartás hazánkban gyerekcipőben jár. Még mindig nem értjük és nem érezzük, hogy az ember saját kínjai és éretlensége tönkreteszi a környezetét is. Szenvedést okoz másoknak, és ebben a legvédtelenebb célpont az állatvilág, köztük az ember legjobb barátja a kutya.

A második órában a felelős állattartásról lesz szó, de talán egy kicsit másképp, mint ahogy azt megszokhattuk. Közelebbről megismerhetjük egy kutyatenyésztő hétköznapjait. Vagyis, hogy mivel jár ez a hivatás, mert, hogy munkánál több, hobbinál felelősségteljesebb dolog kutyatenyésztőnek lenni.

Mindig megdöbbenést és felháborodást kelt egy, egy napvilágra kerülő állatkínzásos eset. Ne legyenek illúzióink, akármilyen empatikusan és egészségesen viszonyul egy társadalom az állatokhoz, mindig lesznek sérült, agressziójukat kezelni képtelen emberek, akiknek könnyű célpont egy védtelen állat. De az már egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a megítélése ezeknek az eseteknek, milyen a közgondolkodás, de legfőképpen a példa és a lelki nevelés. Van hova fejlődnünk. Pedig hányszor halljuk, hogy csak az vegyen magához kutyát, aki jól végig gondolta az ezzel járó életmódváltást is. Mert kutyát tartani öröm, de feladat és felelősség is. Ami már a kis jövevény kiválasztásánál elkezdődik. Lehet, hogy a szaporító olcsóbban adja a törzskönyv nélküli bűbáj kölyökkutyát, mint egy gondos, felelős tenyésztő, de idővel az orvosi kezelések ára, amit a szaporítótól vett kiskutya gyógyíttatására fordítani kell, a sok aggodalom vagy nehézség sokszorosan megmérgezi a kezdeti anyagi előny pillanatnyi örömét. És sokaknál ekkor jön a menhely, vagy csak azért, mert egyszerűen felnőtt az édes babakutya. Ne tartsuk el a szaporítókat!

10

A Barátpataki Mudi kennelben jártunk

A képgaléria megtekintése (10 fotó)

Fotó: aratophoto

Nekünk két kutyánk van. Mindkettővel járunk kutyaiskolába, kirándulni, sportolni, de még nyaralni is együtt megyünk. Bershka és Sacha  - így hívják őket - családunk teljes értékű tagjai. Hogy mi jól vagyunk, összefügg azzal is, hogy ők jól vannak. És persze fordítva. De ez egy hobbi kutyatartótól az elvárható minimum. Az viszont meglepett és jóleső érzéssel töltött el, amikor a kutyaiskolában, ahová járunk, föltűnt, hogy egy kedves fiatal hölgy rendszeresen más, más kutyával érkezik. A fajta ugyanaz, de az egyik foglalkozásra Csengőt, a másikra Gerlét vagy éppen Fáma nevű kutyáját hozza magával. Mint megtudtam, Hegyvári Ágnes mudi tenyésztő, akinek nem csak az fontos, hogy szép küllemű, egészséges kiskutyák szülessenek náluk, hanem, hogy kutyái jól szocializált, kedves, tanult egyedek is legyenek. A nyár közepén meglátogattam a Barátpataki Mudi kennelt, éppen akkor, amikor kiskutyáik voltak. Hegyvári Ágnessel beszélgettünk.

A nyári műsorváltozás miatt ezúttal Sugár Ágnes riportjait hallhatják a pénteki Ötösben.