A Víz az úr

Napok óta döbbenettel vesszük tudomásul, hogy a Budapest környéki agglomerációban sok helyen a nagy melegben elfogyott a víz. Felkelsz, fogat próbálnál mosni, a csapból nem jön semmi. Lehúznád a vécét, az sem könnyen, és palackos vízből különösen nem megoldható feladat. A legszerencsésebbek kimerhetnek a medencéjükből némi rezsicsökkentett vizet, így orvosolhatják a problémát. Csakhogy az agglomerációba kiköltözöttek jelentős részének maximum gumimedencéje van a gyerek számára, ha már nem jut nyaralásra, meg egyáltalán. A most vízhiánytól sújtott településeken tipikusan olyanok laknak, akik kimenekítették a gyerekeiket a belvárosi szmogból és a megfizethetetlenen lakásárak is kiszorították őket a belvárosból. No meg egyébként is a kor szelleme: menjünk fel a hegyre, termesszük meg magunknak a paradicsomot. Víz nélkül ezt is nehéz lesz. Szóval tízezrek áramlottak ki a fővárosból – és igencsak csodálkoznék, ha a probléma nem jelenne meg hamarosan a többi nagyváros környéki kiköltözőnél is – de nem vihettek magukkal utat, vízvezetéket, bölcsődét, ovit, iskolát. Orvosi rendelőt. Boltot, mesterembert, olyasmiket, amelyek mondjuk egy osztrák faluban fel sem tűnnének. És ezek az emberek választottak maguknak polgármestereket, akik pártállásuktól vagy esetleges függetlenségüktől függetlenül ma a politikai berendezkedés páriái. Ha kormánypártiak, akkor kussoljanak, mert néha kapnak egy kis tűpénzt, amelyből mondjuk kátyuzhatnak egyet, és attól nő a népszerűségük. Ha ellenzékiek, akkor maximum a kutyapárti passzivistákra számíthatnak a kátyuk kiszínezésében. A helyi elöljárók hiába hallatják időről időre a hangjukat, hogy így baj lesz, hogy egyebek mellett a rezsicsökkentés miatt nem jut egy peták sem a vízhálózat fejlesztésére és így tovább, hogy egyre élhetetlenebb a település, és előbb-utóbb víz sem lesz, nekik a hallgass a nevük. Aztán ha jön a baj, hosszas kussolás után odapöffeszkedik egy parlamenti képviselő, és a nagyméltóságú fejesei engedélyével villoghat egy-két lajtos kocsival. És kész, mindenki boldog a következő hőhullámig. Amely nem először okoz vízproblémát. Emlékeznek, hányszor fordult elő mondjuk Borsodban, hogy elzárták a falu egyetlen közkútját, arra való hivatkozással, hogy a falu nem fizet a vízért. Meg hogy parazolják. Az egész falu. Az egyetlen közkútból. Uram bocsá', még az is lehet, hogy mosdásra, vagy mosakodásra használják. Idén nem hallottunk még ilyesmiről, most azon tűnődöm: nekik rendeződött-e valamelyest legalább a vízhelyzetük? Vagy csak egyszerűen nem tudunk róla, vagy megszoktuk, megszokták ők is, mint oly sok mást, hiszen tapasztaljuk: járvány, háború, infláció és egyebek, a nagy zajban eltűnnek az éhezők-szomjazók hangjai.

Józsa Márta jegyzete a 2022. július 7-i Útszélenben hangzott el. (Címlapi kép: Pixabay)

Az adásban egyébként Zsiga Alfonz újságíró, tanár, zenész volt a vendég.