Akár 50 éves korban is kialakulhat a laktózérzékenység
17/04/2021 17:31
| Szerző: Matolcsi Zita/Klubrádió
A lakosság egy része szenved tőle, van aki tud róla, van, aki csak sejti, hogy szervezete nem képes a laktóz lebontására. Bárdos Györggyel, a Laktóz Érzékenyek Társasága betegegyesület volt főtitkárával beszélgettünk a laktózérzékenység rejtelmeiről.
Mi is az a laktózérzékenység?
Laktózérzékenységnek vagy laktózintoleranciának nevezzük azt az állapotot, amikor az emberi szervezet képtelen a tejben, a tejtermékekben, illetve a különböző élelmiszer adalékanyagokban és gyógyszerek segédanyagaként megtalálható laktóz lebontására. Ilyenkor a szervezet nem tolerálja a tejcukor fogyasztását, amely után, az elfogyasztott élelmiszertől is függően, komoly hasi fájdalom alakul ki, hányingerrel, görccsel, puffadással, hasmenéssel és egyéb kellemetlen mellékhatásokkal. Ennek oka pedig a szervezetben a laktáz enzim csökkent szintje vagy teljes hiánya. Létezik gyermekkori és felnőttkori laktóz-érzékenység is, de átmenetileg, bizonyos betegségek következtében is kialakulhat, ilyenkor a betegség megszűnésével egyidejűleg a lebontási folyamat újra indulhat. Az, hogy valaki laktózérzékeny-e, különböző teszteléses orvosi vizsgálatokkal könnyen kideríthető.
Betegségnek tekintik, pedig ez a normális
Az ember alapállapota az, hogy laktóz-érzékeny. Az ember az emlősök közé tartozik, az emlősökre pedig az a jellemző, hogy a szoptatás után a tejfogyasztás megszűnik, a lebontásához szükséges fő enzim termelődése leáll.
Az emberiség fejlődése során tulajdonképpen kétféle táplálkozási forma alakult ki, az egyik az ázsiai népeknél, ahol a rizs mellett a hús és a szója volt a fő fehérjeforrás. A másik az európai népeknél, akiknél a hús mellé társult a tej, mint nagyon hasznos kalcium- és fehérjeforrás. A "tejen élés" az európai pásztortörzsek privilégiuma volt, és ez jelentős előnyt biztosított egyes népcsoportoknál, ezért szervezetükben 7-8 ezer évvel ezelőtt kialakult a lebontásához szükséges enzim.
Ma már az európai orvosi kultúrában a tejcukor-érzékenységet betegségnek tekintik, a betegségek nemzetközi osztályozási rendszerében szerepel, holott genetikai szempontból tényleg ez az ember alapállapota.
Az ázsiai népcsoportok szinte 100 százalékig tejcukorérzékenyek. Afrika nagy részében is ugyanez a helyzet, kivéve a kontinens közepén egy meglehetősen nagy pásztorkultúrát, ahol az emberek képesek a tejcukor megemésztésére, de teljesen más genetikai alapon, mint az európaiak – mondta a biológus.
Mitől függ, hogy kinél-mikor alakul ki?
Bárdos György, aki társszerzőként könyvet is írt a témáról, elmondta: a tejemésztő képesség nem egyik pillanatról a másikra szűnik meg, a szoptatás után még évek telnek el a tejes megszűnésig, e tekintetben körülbelül a 13 éves kort tekinthetjük átlagosnak, a laktózemésztő képességet nem hordozóknál ott szűnik meg a teljes tejfogyasztás képessége. De ez bármely életkorban megjelenhet.
Ha a szüleinktől úgynevezett C-típusú géneket örököltünk, akkor képesek vagyunk a tejcukor emésztésre, de, ha D-típusúakat, akkor nem. De ha például az apa C, az anya D, vagy fordítva, olyan is előfordulhat, hogy az egyik szülőtől az egyik gént, a másiktól a másikat örökölte, és akkor akár 50 éves korban is kialakulhat a tejcukor-érzékenység. Sőt, a nőknél a menopauza után megjelenő tejcukor-érzékenység is létezik.
Érdekesség, hogy a legkevésbé tejcukor-érzékenyek a skandinávok, a svédeknél csupán a népesség 3 százaléka szenved laktóz-intoleranciában, míg a finneknél ez az adat már 14 százalékos. Ha elindulunk dél felé, a mediterrán térségig egyre növekszik a tejcukor-érzékenyek aránya.
Szegedi genetikusok pontosan lemérték, hogy Magyarországon a népesség 39 százaléka az, aki hajlamos a tejcukor-érzékenységre, közülük akik valóban tejcukor-érzékenyek, tehát 2 deci tejet sem tudnak meginni következmények nélkül, azok körülbelül a hazai népesség 5 százalékába tartoznak.
Műsorunkat a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!
2021. április 06., kedd 10:00
