Az emberiség gondolkodik és tanul a válságból is
15/06/2021 15:10
| Szerző: Klubrádió/K.K.
Nincs vége a Covid-19 okozta válságnak, de ideje elkezdeni a tanulságok levonását. Erre tettünk kísérletet: egy közgazdásszal és egy egészségügyi szakemberrel.
Persze hozzáállás kérdése, de lehet nézni a járvány, illetve a betegség miatt bevezetett korlátozó intézkedések jó oldalát is. Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke például nyertesnek érzi magát. Annak idején sokat kellett utaznia közgazdász konferenciákra, más rendezvényekre, pedig gyűlöli a repülést, és az utóbbi időben elhúzódhatott egy gyönyörű, ám csendes helyre, olvashatott, írhatott, taníthatott. Igaz, hogy a Corvinus Egyetemről kitessékelték, nyilván politikai okok miatt, viszont hívták számos más intézménybe kurzusokat tartani, még a Színház- és Filmművészeti Egyetemre is, ami azért nem éppen a közgazdaságtudomány központi oktatóhelye. Ám vállalta, mert a meggyőződése, hogy az ő tudományága komplexebb, mint az sokan hinnék, van benne a történelemtől az antropológiáig sok minden.
Király Júlia sokat foglalkozott a gazdasági válságok történetével és tanulságaival. Megjegyezte, olyan már előfordult, hogy egy egészségügyi krízis rengette meg a gazdaságot. Ez a mostani válság is túlélhető, kezelhető gazdasági szempontból, csak jól kell csinálni. Amennyiben a kezelési módszer helyes, akkor sem a gazdaság egésze nem sérül végzetesen, sem a középréteg, sem a szegény réteg nem rokkan bele. Mondjuk Magyarországra éppen nem jellemző az okos, szakszerű válságkezelés, de az országok jó részére igen.
A közgazdász professzor szerint az óriási eredmény, hogy egy év alatt sikerült oltóanyagot kifejleszteni, valamennyire kezelni a pandémiát. Ami pedig a tanulságokat illeti: az emberiség tanul a válságokból. Ilyen időszakokban a legfontosabb az együttműködés, a szolidaritás, a tolerancia. (Magyarország e tekintetben sem tartozik a mintaállamok közé.) Ez a járvány arra is figyelmeztet, hogy a környezettel is együtt kell élnünk, nem csak egymással. És még valami: nem újkeletű gondolat, de most is látszik, hogy a mindennél erősebb gazdasági növekedési vággyal bizony el lehet rontani a világot. Hová ez a nagy rohanás? – kérdezte Király Júlia.
Csak a szerencsén múlt, meg a jó szakembereken
Ez a gyalázatos, sunyi betegség az elején nem tűnt ekkora horderejűnek. Ezt már Komáromi Zoltán háziorvos, a DK egészségpolitikusa monda Tűréshatár című műsorunkban. Az egészségügyi dolgozókon iszonyatos volt a teher – beleértve a lelki megterhelést is – és az még most is. A magyar egészségügy eleve rossz állapotban volt, ez nem csupán szubjektív megállapítás. Külföldi szakértők is csodálkoztak azon – már jóval korábban –, hogy ennyi pénzből, ennyi emberrel hogyan lehet fenntartani az ellátást, mégpedig jó színvonalon. Mondjuk úgy, hogy itt sokkal többet dolgoznak, mint máshol. Tehát az, hogy az agyonterhelt egészségügy így tudta kezelni a járványt, egyfelől a szerencsének köszönhető, másfelől a benne dolgozók áldozatos munkájának. Az ágazat vezetőinek biztosan nem – utalt a rengeteg hibára, melléfogásra, szerencsétlenkedésre Komáromi Zoltán. Az nem elég, hogy a „nyunyókás néni” minden nap kiáll két rendőr között a virágállványhoz és mond valamit, időként butaságot. A szervezetlenségre jellemző, hogy a húsvéti ünnep előtt – tavaly a nagyhéten - ürítették ki a kórházi ágyak 60-65 százalékát, amelyek aztán jó ideig ott álltak kihasználatlanul. „Agyament jogviszonyt” vezettek be a járvány kellős közepén, aminek következtében vagy 4500-an hagyták el a szakmát. A DK szakpolitikusa szerint ez az utánpótlást is veszélyezteti, mert melyik fiatal akarna olyan helyen dolgozni, ahol megfigyelik, lehallgatják. A háziorvosoknál a praxisközösségek erőltetése is érthetetlen, ráadásul éppen most; lassan elérik, hogy egymillió embernek nem lesz háziorvosa.
Hogyan lehetne megköszönni az orvosok, ápolók, szakdolgozók munkáját? – kérdezte a műsorvezető. Komáromi Zoltán szerint az jól esett, jól esik, ha kapnak egy-egy hálás szót a betegektől. Bár voltak már olyan halálra fárasztott nővérek, akik azzal ütötték el a dolgot elkeseredésükben, hogy megpróbáltak a boltban tapssal fizetni, de a pénztárost ez nem hatotta meg. Köztudott, hogy az orvosok kaptak béremelést, de például a nővérekről elfeledkezett a kormányzat. Így pedig ez nem megy. Egyfelől tehát erkölcsi elismerésre, toleranciára, türelemre, szeretetre lenne szükség, másfelől pénzre, mert az egészségügyben már a túlélésre játszik az emberek többsége. És a járványnak még nincs vége. Ám annak elmúlta után is szükség lesz vagy tíz évre, míg ki lehet rángatni az ágazatot abból a kátyúból, amiben van.
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Pixabay
2021.06.07. 19:00
Műsorvezető: Szunyogh Szabolcs
