Az emlékek gyűjtése, szelektálása és újrahasznosítása
27/01/2024 07:35
| Szerző: Timár Ágnes
A zene emlékidéző hatalmától a nosztalgia feladatáig vezetett a Galaxis kalauz ezen a héten. Útközben azt is kiderítettük, miért és miként csoportosítja az emlékeket az agy.
Szalay Álmos pszichológussal kezdtük a témát feldolgozni, és az aktuális részekben vele foglaljuk keretbe, hogy egy dallam, miként vált ki érzelmi hatást, illetve konkrétan emlékeket, hogyan idéz fel, hogy eljussunk végül a nosztalgia néha vágyott, néha szívfacsaró érzéséhez.
Az említett pszichológiai elemzést a korábbi hetekben kiegészítettük már a rajongás jelenségének vizsgálatával, illetve zenepedagógia szempontból is megnéztük, miként épül be a tudatunkba egy-egy dal, és miért marad velünk. Nem ritkán egy konkrét emlék a felelős.
Szalay Álmossal a múlt heti adásban ugyanakkor a fordítottját vizsgáltuk, nevezetesen, hogy mi képes előhívni egy emléket. A zenét szavaztuk meg. A pszichológus elmondta, hogy a zene talán a leghatásosabbnak mondható minden művészeti ág közül. Így arra jutottunk, hogy a zene és a memória oda-visszahatásban működik egymással.
A 259. epizódban azonban tovább vizsgáltuk, hogy valóban a zene nyerne-e egy ilyen fiktív versenyt. Ehhez neurobiológiai vizsgálatokba kezdtünk. Pontosabban megkérdeztük a szakembert, aki segített eligazodni a témában.
Acsády László agykutató kiemelte, hogy a dallamoknak valóban erőteljes hatása van, ha érzelmek vagy emlékek előhívásáról van szó. Hozzátette ugyanakkor, hogy ennek egy ősi, evolúciós oka is van, ugyanis az első közösségeket az ének tartotta össze, és ezek a csoportok előnyt élveztek, az ének alkotta erős kapocs miatt azokkal a csoportokkal szemben, amelyeknél nincs jelen a közösségépítő éneklés.
A zene mellett hasonlóan fontos szerepet tulajdonított Acsády László a szaglás, látás és további érzékszervi tudásoknak, amelyek ugyancsak képesek előidézni egy régi emléket. A kutató kitért arra is, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül az elménk végezte manipulációkat sem, amelynek eredményeként születnek meg az agyunkban az úgynevezett konszolidálódott emlékek, vagyis a valóság torzult, vagy hangsúlyosabb formájának megőrzése.
A beszélgetés fontos pontjaként egy éppen aktuális kutatás is szóba került. Az egerek ábrándozási képessége kapcsán arra keresnek bizonyítékot, hogy a jövőben például a depressziót más módon tudják majd gyógyítani.
Acsády László továbbá hangsúlyozta, jelenleg átalakulóban van az idegtudomány. Az emlékekre adott belső reakciókról eddig úgy tartották, hogy az amigdala a negatív, a dopamin pedig a pozitív hatásokért felel. Most azonban úgy tűnik, mindkét terület részt vesz mindkét feladatban.
A nosztalgia jelenségének biológiai megközelítése után a folytatásban visszatértünk a lélektani vizsgálatokhoz. Szalay Álmos, pszichológus először arról beszélt, hogy vajon a nosztalgia lehet-e jó és más esetben rossz hatással ránk. Az interjúban arra is kitért, hogy például az állandó fénykép nézegetéssel, a múlt megidézésével átalakulhatnak az emlékeink. Több páciensét említette, akik állítják, hogy emlékeznek a születésük utáni napokra. Szalay Álmos elmondta, ez is a sokat hallott történetek saját emlékké alakítását bizonyítja, hiszen két és fél-három éves kortól számolhatunk egyáltalán memóriával.
Hangsúlyozta, az emlékeink, amelyeket alakítgatunk, és amelyekre hatással van a környezetünk, valójában mi magunk vagyunk.
2024. január 24. szerda 15:00
Szerkesztő-műsorvezető: Timár Ágnes
