A sláger gyanús

A múlt héten a rajongás leggyakoribb célpontját, összefoglalóan a zenét kezdtük el vizsgálni befogadói szempontból. Összefoglalóan, hiszen a rajongó ennél persze sokkal pontosabb célpontot jelöl ki. Egy konkrét zenészt, zenekart, esetleg időszakosan egy-egy dalt.

A rajongó elszántságától, a zenész tehetségétől és még millió, sokszor személyes tényezőtől függ, hogy az imádat meddig marad meg. De ahogy arra a 258. epizódban Szalay Álmos pszichológus rámutatott, a zene a legerőteljesebben ható művészeti ág. És ha a rajongást csalja elő a befogadóból, akkor az egyfajta szerelemhez nagyon hasonló érzést alakít ki. Ami pedig akár rövid, akár hosszú, amíg tart, addig intenzív, és mindent felülíró. Ezzel tisztában vannak a rokonszakmák képviselői is, és korántsem véletlenül találják meg a kapcsolódási pontot saját alkotásuk és a muzsika között. Erről a kollaborációról is beszélt vendégünk, amikor a filmzenék erejét hozta fel. Ha a két legpopulárisabb műfajt eresztik össze, azzal szereznek is rajongót, és a meglévők érdeklődését fenntarthatják, hiszen amíg egy film folytatására vár a néző, addig „vigasztalódhat” a filmzenével, tette hozzá Szalay Álmos.

Az interjúban alapvetően a könnyűzenével együtt fejlődésről beszélt, habár vannak olyan zenei műfajok, amelyek szeretetéhez nem lehet szükséges, hiszen nem teljesíthető a ma emberének, hogy együtt változzon velük. Például a 18.-19. századi operákkal vagy a népdalokkal, amelyek megszületésének pontos dátuma jellemzően ismeretlen.

Ennek jegyében tettünk egy kis kitérőt, hogy zeneelméleti szempontból is megismerkedhessünk a történeti aspektussal és persze azzal, hogy mitől válik egyértelművé, ha egy új dallam több mint sikergyanús.

Zelinka Tamás zenepedagógus elmondta, hogy az éneklés ősi ösztön, a célja a kommunikáció. Már a csecsemő felsírása is ennek számít, tette hozzá. A népzene megőrzése azért is fontos, mert egykori történeteket mesél el. A régiek életét ismerhetjük meg belőle, illetve az egyes tájegységek jellegzetességeit a tartalomból és a zenei világból is. A Parlando zenepedagógiai folyóirat felelős szerkesztője kiemelte, Kodály Zoltán szinte az utolsó pillanatban gyűjtötte össze a magyar népdalkincseket. Mert ha már a rádió és a tévé elterjedése után kezdte volna végigjárni a falvakat, akkor a hirtelen felbukkant könnyűzene már megtette volna a hatását, és vagy eltűnt volna a népdalok egy része, vagy átalakul.

Szalay Álmos pszichológussal folytattuk a beszélgetést, aki elmondta, a zene által előhívott érzelmi állapotok részben a személyiségünkből, részben a képzelőerőnkből és részben a múltunk idealizált felidézéséből állnak össze. Utóbbiról, a nosztalgiáról a jövő heti adásunkban lesz szó ennél bővebben. A különös jelenségről, és a zene azt is mozgató hatásáról beszélünk majd. De ezt az adást még a dallamtapadás okainak és „kezelési lehetőségeinek” vizsgálatával zártuk.

Az adást a fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.