A zene az kell

A múlt héten végigvettük, hogy mitől és hogyan válhat valakiből rajongó. És persze, hogy ki, vagy mi iránt születik meg bennünk ez az érzés, továbbá, hogy mikor. Főleg, hogy mikor. Torbó Annamária, a Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció és Médiatudományi Tanszékének adjunktusa, aki a rajongói közösségek működését kutatja az előző adásban elmondta, természetesen ő maga is rajongó. Őt a Harry Potter-univerzum szippantotta be még gyerekkorában. Úgyis mondhatnánk, az identitása részévé vált. A 257. epizód pszichológus vendége beszélt erről bővebben az adás második felében. Elmondta, az életkorunktól is függ, hogy milyen szinten vésődik be az elménkbe egy élmény, vagy például egy dallam.

Sőt, a dallam, a zene képes a legerősebben hatni a lelkünkre. Erősebben, mint a mozi, az irodalom vagy a képzőművészet. Nem is csoda, hogy rajongói közösségek az esetek többségében egy zenész, vagy egy zenekar iránti csodálat mentén szerveződnek.

Balogh Károly, zenei szakíró, Prince-ológus több, a zenészt elismerő tömörülés tagja külföldön. Nem mókából csatlakozott angol és amerikai Prince rajongói körökhöz. Itthon ugyanis nem jellemző, hogy működne a zenei polihisztorért rajongó csoport.

A szakíró elmondta, hogy ezeknek a köröknek van egy gyakorlati haszna is; a tagokkal egymás között tudnak egy-egy koncertre, lemezre vonatkozó információkat megosztani, jegyet adni-venni, illetve a rajongásuk tárgyát képező művészhez kötődő tárgyak, ereklyék cserélhetnek itt gazdát.

Balogh Károly hozzátette, természetesen megváltozott a hangulat, a prioritások a rajongókörben, miután meghalt Prince. Ahogy voltak, akik kiszálltak ekkor a csoportból, úgy újak is csatlakoztak, akik a művész halálhíre kapcsán kerestek rá az addig számukra ismeretlen slágerekre, és akkor ismerték fel a zsenijét, illetve a zenéje iránti vonzalmat magukban.

Mivel zenéről és vagy rajongásról is szó esett az adásban, Nick Hornby kihagyhatatlan volt. A Pop, csajok, satöbbi, vagy éppen A meztelen Juliet című regényeivel sok élmény-, információ- és ereklyegyűjtő számára legitimálta a rajongást.

Feltételezhetően nem az író az egyetlen, akinek 3 perc 20 másodperc alatt egy popszám képes teljesen átfordítani az aktuális hangulatát annak az ellenkezőjébe.

Ez az a megmagyarázhatatlan hatalma a zenének, amelyet már az adás előtt említettünk. Szalay Álmos, pszichológus több személyes példán keresztül magyarázta el, hogy miként épülhet be a személyiségünkbe egy dal, vagy egy egész életmű. Kiemelte, minél korábban találkozunk az adott dallal, az előadó más műveivel, annál inkább válik a részünkké. Továbbá nem csupán a magunkat a zene által történő identifikálására tért ki, hanem arra a már kevésbé vonzó tényre, hogy a világ is megítél minket az alapján, hogy milyen zenét hallgatunk.

Ez a különleges erő, amellyel a zene hangulatot alakít át, személyiséget formál, és cselekvésre sarkall, természetesen még másra is képes. Mikor a fentieket elvégezte, arról is gondoskodik, hogy emlékeztessen minket arra, mit tettünk és éreztünk a hatására. Sőt, arra is van gondja, hogy a pozitív emlékeket érzelmi töltettel lássa el, így hozva létre a nosztalgia érzését, amely jövő heti témánk lesz.

A teljes adást a cikk tetején elhelyezett lejátszóra kattintva hallgathatják meg.