"Az ennyire törékeny szomszédságpolitikát nem lenne szabad Budapestre bízni”
13/08/2024 07:13
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
– írja az Euractiv vendégkommentátora. Nemzetközi lapszemle.
Bár Magyarország elmulasztotta az egyik kiemelt európai bizottsági pozícióban rejlő lehetőségek kiaknázását, kormánya világossá tette, hogy nem adja fel, és Orbán Viktor miniszterelnök ismét Várhelyi Olivért jelöli az eddigi portfólióra, a szomszédságpolitikai és bővítési biztosi posztra. Ez azt jelenti, hogy nem változott Orbán ellentmondásos terve, és az EU-nak lépnie kell, hogy ezt megakadályozza – írja Irakli Machaidze grúz politikai elemző az EurActiv brüsszeli portálon közölt vendégkommentárjában. A vendégkommentárok legfőbb ismérve, hogy azok korántsem tükrözik szükségszerűen a szerkesztőség álláspontját - a médium, bár közli, egyben el is határolódik attól.
A szerző emlékeztet arra, hogy Ursula von der Leyen, a biztosi testület már újraválasztott elnöke kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az egyes biztosok tevékenységi területének a meghatározásában. Azt a kérését azonban a legtöbb tagállam figyelmen kívül hagyta, hogy egy férfit és egy nőt javasoljanak, a nemek kiegyensúlyozott arányának biztosíthatósága érdekében. Egyelőre Orbán sem terjesztett elő női jelöltet, de – hangsúlyozza Machaidze – itt nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy az elmúlt öt évben Várhelyit folyamatosan bírálták, mert szembe fordult a brüsszeli Bizottsággal, és az Orbán-kormány állításait visszhangozta. Orbán tudatában van annak: kicsi az esélye, hogy egy ország – pláne ugyanaz a személy – ismét megkapja ugyanazt a portfóliót a bizottságban. Ennek ellenére jelölte újra Várhelyit, akinek a kinevezése a parlamenti szakbizottsági meghallgatástól függ. Ott Várhelyi kemény bírálattal fog szembesülni. A kommentátor megemlíti azokat a spekulációkat, hogy Orbán B-terve esetleg Győri Enikő EP-képviselő biztosi jelölése lehet. Valójában azonban – folytatódik a gondolatmenet – lehet, hogy a lényeg nem is a nevekről szól, hanem a hatalmi pozícióról. „Orbán szeret nagyot álmodni, és számára kiemelt prioritás lehet egy olyan kulcsfontosságú portfólió megszerzése, mint amilyen például a versenyügyi biztos tisztsége” – írja a grúz elemző. Ezt ugyan irreálisnak tartja, de nem zárja ki, hogy a magyar vezető az alkudozás során valami ilyesmire törekedhet. Ezután kifejti, hogy az EU-bővítési portfólió hasznos eszköznek bizonyult a magyar befolyás kiterjesztéséhez a Balkánon. Most, amikor más országok mellett Ukrajna és Moldova is EU-csatlakozásra készül, ez a poszt még fontosabbá válik, Orbán pedig megpróbálta akadályozni Ukrajna támogatását, és Kijev csatlakozásának a hátráltatásával fenyegetőzött.
„Az ennyire törékeny szomszédságpolitikát nem lenne szabad Budapestre bízni” – fogalmaz Irakli Machaidze. Hozzáteszi, hogy a brüsszeli Bizottságnak most az az ütőkártya is ott van a kezében, hogy a Fidesz már nem tagja az Európai Néppártnak, hanem a szélsőjobboldali Patrióták frakcióhoz tartozik, amelyet a centrista pártcsaládok kordonnal szigeteltek el.
Az idézett vendégkommentár tehát arra volt példa, hogy egy szerkesztőség adott esetben teret ad olyan nézeteknek is, amelyeket saját maga így nem fogalmazna meg. Most lépjünk ennél is tovább a távolságtartás irányába, és nézzük a müncheni Süddeutsche Zeitungot, amely Orbán Viktorról szóló olvasói leveleket gyűjtött csokorba, kifejezetten annak kapcsán, hogy a magyar miniszterelnök meglepte uniós kollégáit Putyinnál tett látogatásával. Provokáció vagy békekezdeményezés? Hogy látja a német újságolvasó? Ami végül is – ha belegondolunk – nem más, mint annak a visszajelzése, amit a média az olvasói fejekbe ültetett.
Nézzük tehát. Achim Bothmann, Hannoverből úgy vélekedik: Orbán mottója az, hogy „ide nézzetek, ezt is meg merem tenni, én vagyok a békeangyal”. Az ilyen ember méltatlan arra, hogy az EU élén álljon. Teljesen helyénvalók azok a mérlegelések, hogy el kellene venni tőle az EU-tanácsi elnökséget.
Friedrich-Karl Bruhns, Münchenből a következőképpen látja a helyzetet: adott egy ország Európa szívében, amelynek a kormányfőjét beteges egoizmus hajtja, és azt a célt követi, hogy a demokrácia minden lényegi ismérvét felszámolja. A többieknek annyi követ kell akadályként az útjába helyezniük, amennyit csak lehet, és lehetőség szerint korlátozniuk kell azt a szerencsétlenséget, amit ő jelent, mindaddig, amíg sajnálatos módon ő határozza meg országa irányvonalát.
Lorenz Grötschel, Kölnből az orosz elnök bábfigurájának tekinti a magyar kormányfőt, és sajnálatosnak tartja, hogy Németországban is akad néhány olyan politikus, aki Putyin szellemében azt követeli, hogy ne segítsük Ukrajnát.
A müncheni Michael Raabe viszont azon az állásponton van, hogy ugyan joggal tekintjük Orbán politikáját veszélyesnek a demokráciára nézve, ám adódhatnak olyan helyzetek, amikor egyébként helytelen emberek helyesen cselekednek. Legalább arra esélyt kellene adni, hogy meghallgassuk őket. El kellene gondolkodniuk azoknak, akik ebből a háborúból a kiút lehetőségét csak az Oroszország elleni katonai győzelemben látják.
Hasonlóan ítéli meg a kérdést Prof. Dr. Rüdiger Scholz, Freiburgból. Szerinte, aki szót tud érteni Putyinnal és Kínát is a béketárgyalások előmozdítására kéri, az méltánylandó szolgálatot tesz, és ostobaság az az érvelés, hogy nem volt mandátuma, hiszen Orbán egy EU-tagállam vezetője.
Végül megemlítem, hogy a munkabérfizetési nehézségei miatt a hírekbe ismét bekerült Liberty Dunaújváros anyacége, a Liberty Acélmű Csoport a Bloomberg amerikai hírügynökség értesülése szerint 1,3 milliárd eurós kínai befektetéssel kívánja kisegíteni a gondokkal küzdő dunaújvárosi acélgyárat.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2024.08.13., kedd 6:00
Riporter: Kárpáti János
