Az integrált szülő-csecsemő kapcsolat

Evészavar, alvászavar, excesszív sírás, bélrendszeri panaszok, testvérrivalizáció, túlzott dac - ezek a regulációs zavarok, és a legtöbbször ilyen problémákkal keresik fel a szakembereket. Leggyakrabban 0-3 éves korig fordulnak elő, de kisiskolás korban is jelentkezhet, minden periódusban más dominál. A babáknál a hozzátáplálásnál merülhetnek fel például gondok, míg egy általános iskolások esetében, hogy mondjuk a gyerek szelektíven eszik egy ételt.

Ezek a különböző viselkedési szokások addig természetesek, amíg a szülő, vagy a gyerekkel foglalkozó szakember nem ítéli máshogy. Kórossá akkor válik, ha  gyereknek elmaradása származik belőle, mozgás, vagy súlyfejlődés terén, vagy éppen ha a szülő ő maga érzi problémának. Az excesszív sírás alatt azt értjük, hogy a gyerek 3 héten keresztül napi 3 óránál többet, nyughatatlanul sír. A legtöbbször akkor jelentkeznek a szülőpárok a konzultációra, ha már mindent kipróbáltak, és a szakrendeléseken semmilyen okot nem találtak a sírásra.

Mi történik a konzultáción? Ez tulajdonképpen mindig a szülővel/szülőpárral való együttgondolkodást jelenti, a szülőkkel együtt a gyerek jelenlétében tárják fel a problémát, meghallgatják a család napi ritmusát, feltárják a születési körülményeket, vagy éppen visszamennek a szülők gyerekkori élményeihez, és megpróbálják kideríteni, hogy például az evészavar mögött mi állhat. A videó feedback módszer is jól szokott működni, amikor a szülő otthon készít magukról például egy evési szituációban videót, és a konzultáción együtt visszanézve elemzik azt. Ezek csak példák, a konzultáció menete mindig az adott gyerek-szülő párostól függ. Evészavaros szülőnél például, vagy volt anorexiás anyánál nagyobb eséllyel alakul ki a gyereknél is evészavar. Mindebből következik, hogy a gyerekekkel individuálisan nem foglalkoznak a konzultáción, hiszen a gyerek az élmények, interakciók útján tanul. Sokat számít, hogy ezek az interakciók hogyan zajlanak, de fontos kiemelni, hogy egy-egy interakciós elcsúszás nem okoz rrgulációs zavart, ez csak akkor alakul ki, ha egy-egy ilyen elcsúszás naponta többször ismétlődik, beiktatott folyamattá válik. Fontos azt is elmondani, hogy ez nem arról szól, hogy a szülő rosszul csinál valamit. Manapság mindenki rossz anyának hiszi magát, mert meg akarnak felelni egy standardnak, pedig elég, ha csak azzá próbálnak válni. Itt senki sem tudatosan csinál valamit rosszul, egy pici elcsúszás nem befolyásolja a későbbi együttléteinket, ezek teljesen korrigálhatók és rendbehozhatók. Az interakciós elcsúszok kell rendezni, és minden a helyére kerül. Mindemellett az interakció nagyon jól működhet egy másik területen, például játék vagy alvási rituálé kapcsán, és az interakciós elcsúszás mondjuk csak az evést érinti. Ha nem lesznek korrigálva az elcsúszások, több évig is elhúzódhat folyamat, úgyhogy ezeket érdemes a gyermek szellemi-, és mozgásfejlődése, valamint egész fejlődése szempontjából korrigálni.