Becézett gőzösök, magázódó házaspárok
18/09/2021 12:47
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
A gőzmozdonyok lelkétől a megnevezések kialakulásának történetéig vezetett a Galaxis kalauz ezen a héten. Útközben azt is megvizsgáltuk, milyen volt az utazási etikett a XIX. században.
1995 óta szeptember 15. az Európai mozdonyvezetők napja. Ahogy sok foglalkozás, úgy az övék is hatalmas változásokon ment keresztül a technika fejlődésével. A 151. epizód első interjújában Valkai Csaba, a szentesi Vasúttörténeti Alapítvány kurátora többek között elmondta, miért viseltek egykor fehér kesztyűt a mozdonyvezetők, miért töltötték a vezetőfülkében akár az egész napot, és persze, hogy hogyan lehetett saját, különbejáratú szerelvényük. A beszélgetésből az is kiderült, hogy a gőzösök idejében a mozdonyvezetők munkája nem merült ki abban, hogy a vezetőfülkében álltak, sokszor szabadidejüket is szeretett szerelvényeikkel töltötték, javították, tisztították azokat. És nem mellesleg el is nevezték őket.
A gőzmozdonyok között első volt a Krokodil, de ott volt az Aranka, amelyiknek a neve a párizsi kiállításon szerzett aranyéremre utal, vagy a német Hruscsov dízel, amely szovjet hadizsákmány lett, majd Hruscsov elnöksége idején onnan került hozzánk – a legenda szerint alkalmas dízelmozdonyok helyett. Persze a dízelmozdonyok legtöbbje is kapott második nevet. A Vakondot például metróépítésben is használták, a Frigyláda pedig a tetőn elhelyezett hűtőkről kapta a becenevét. De ott van a villanymozdonyok között a Kandó, a Leó, vagy a Malaclábú, amit sok kis kereke miatt neveztek el így.
A folytatásban még maradtunk a közlekedésnél, bár nem a mozdonyvezető, hanem az utasok oldaláról vizsgáltuk. A közösségivé válása előtt ez is egy olyan területét jelentette az életnek, amelyre ahhoz hasonló szabályok vonatkoztak, mint a társasági eseményekre általában a 19. században. Fónagy Zoltán történész elmondta, ezek elsősorban rangot és nemet védő illendőségi szabályok voltak. Hozzátette, egyes járműveken, és persze az utazástól független társasági területeken megoldották eleve az elkülönítést, de a kezdeti postakocsis utazáskor még ez fel sem merült. Később ugyan a valódi tömegközlekedés elterjedése egyben az utazás demokratizálódását is jelentette, de a szokások csak lassan alakultak át.
És ha már vonatok, és ha már szeptember 15., nem mehettünk el szó nélkül amellett, hogy ezen a napon született Agatha Christie, aki ha mással nem is, a Gyilkosság az Orient expresszen című klasszikusával mindenképpen kapcsolódik a témához. És ha bár detektív történeteivel lett a világirodalom kiemelkedő alakja, Mary Westmacott álnéven romantikus regényeket is írt. Ezzel át is kanyarodtunk az adás utolsó megállójához. Christie maga választotta művésznevét, mi azonban a folytatásban elsősorban azokkal a megnevezésekkel foglalkoztunk, amelyeket egykor a rang követelt meg, vagy éppen a divat diktált.
Domonkosi Ágnes nyelvész elmondta, írásos emlékekből tudnak következtetni például a magázás kialakulására. Sokan talán az ellenkezőjét gondolták, de a tegeződés volt előbb, és később a rangok kialakulásával a tiszteletadás kifejezésére kezdték használni. Eleinte valamiféle keverék módon jelent meg a tegezés és a magázás a megszólításban. Ahogy eltérés volt abban is hogyan neveznek valakit, ha beszélnek vele, vagy ha csak utalnak rá. A nyelvész kitért a beszélgetésben a családon belüli megszólításokra is, és arra, hogy ez egy társasági eseményen mennyiben volt elfogadott.
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.
2021. szeptember 15. szerda 15:00
Szerkesztő-műsorvezető: Timár Ágnes