Borda Réka: Közöny gitározik
7/04/2024 20:00
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felvolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Borda Réka A zaj és Közöny gitározik című verseit hallgathatják meg a szerző előadásában.
Valamivel több mint fél évtizeddel ezelőtt több huszonéves költő jelentkezett első kötetével a Scolar Kiadó új sorozatában, köztük volt Borda Réka Hoax című kötete is. A szegedi születésű költő azóta egy prózakötetet is kiadott, de mi Belső közlés című zenés irodalmi műsorunk adásában még az első kötete megjelenését követően láttuk vendégül, ahol Szegő János beszélgetett vele.
A költő a stúdióban több olyan versét is felolvasta, amelyek a kötetében nem láttak napvilágot, és ezek közül kettőt mától itt, a Klubrádió honlapján is meghallgathatnak, illetve lejjebb görgetve szövegesen is elolvashatnak. A felső hangsáv lejátszás gombjára kattintva hallható A zaj című verse és a második hangsávon elérhető Közöny gitározik is kortársai mai hétköznapi tapasztalatait igyekszik metafizikaibb szintre emelni és az általánosságukban oldani föl az ábrázolt helyzetek reménytelenségét; míg ugyanakkor az első vers inkább a némelyest depoetizáló trendhez illeszkedik, úgy a másik líraibb regisztert használ.
A verseket a hangsávok melletti lejátszás gombokra kattintva lehet meghallgatni.
A versek eredeti, írott változata:
A zaj
Ön nagyon erős, hihetetlenül erős, jelenti ki a terapeutám.
Fél éve járok hozzá, de még mindig meg tud lepni
a kijelentéseivel. Semmiképpen nem az ő alkalmatlanságának jele ez.
Mintha új nyelvet kéne kitalálnom, amikor erről beszélek,
nézek rá. Hallgat. Az ablak mögött megmoccan az eresz,
egy takarító ereszkedik le. Összerezzenünk.
És ha nincs szavam, mi van akkor? Van állásom, van albérletem,
van egy keleti országom, mit nekem őrület.
Ebben célirányosan mozgok, de legalább reménytelenül.
Odaintegetünk az ablaktisztítónak,
és elmerülünk egymás szemében.
Ön nagyon erős, hihetetlenül erős, ismétli.
Összehúzom magam, mint nyelv a fogak között.
Céltalan csak a kijelentésekben vagyok, mondom.
Megdermed a takarító, a terapeutám, az én keleti országom.
Megszilárdul a szapanos víz, fagy ül a fákra,
szétforgácsolódik a dudaszó a folyóparton,
A zaj pillanatnyi gyengeség, szólal meg
mindegy, melyikünk.
Közöny gitározik
A matrac az egyetlen hely, ahol biztonságban érzem magam
a lakás nyílt vizén. Közös jéghegyeink siklanak mellettünk,
csupán egyetlen százalékuk az őszinteség. Már egy napja
kikapcsolták az áramot. Arcod világítótoronyként forog a szobában,
miközben sziklavölgyedben ülsz és gitározol. Messze sodródom
partodtól, ahogy fényedben fürdetem arcom.
Várom, hogy lerakd a hangszert és észrevegyél,
de örökmozgó kezeid, akár a hullámok karfád lábainál.
