„Cigány, de rendes”
13/12/2019 18:13
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
Horváth M. Judit fotóművész már gyerekként tudta, érezte, hogy létezik egy ilyen ki nem mondott kategória, amelynek – asszimilálódott cigány származásával – ő is tagja. Gálvölgyi János vendégeként erről is mesélt az Ötösben.
Horváth M. Judit sárvári gyerekkorát elsősorban a családja kompenzáló, esetenként túlkompenzáló hozzáállása határozta meg. Édesanyja – a neked többet kell teljesítened elvén – mindig a maximumot várta el tőle, ezzel együtt pedig nagy hangsúlyt fektetett a tanítására. Judit már az általános iskolát is úgy kezdte, hogy többet tudott kortársainál, aminek meglett az eredménye: nem szerették. Eleinte – teszi hozzá a fotóművész, de azt is megjegyzi, hogy még ha érti is az okát, nagyon rosszul esett neki, ha például nem ültek mellé.
Gálvölgyi János kérdésére elmondta, bár konkrét elképzelései nem voltak arról, hogy mihez szeretne kezdeni az életben, szülővárosát „kicsinek” érezte, és 17 évesen elköltözött otthonról. Az érettségit végül esti tagozaton tette le.
Egy kórházban kezdett dolgozni gyerekápolóként, amely helyszín sok szempontból meghatározó lett az életében. Többek között azért, mert itt ismerkedett meg későbbi férjével.
A szintén fotós Stalter György megtanította neki a fotózás technikáját – a kompozícióra nem kellett, ahhoz, hamar kiderült, megvan Judit szeme.
A pénteki Ötösből azonban az is kiderült, hogy Horváth M. Juditot férje nem csak a fotózáshoz hozta közel, hanem saját identitásához is. Judit elmondása szerint, Stalter György segítségével – aki korábban is készített szociográfiai munkákat – talált utat a cigánysághoz, és a saját cigányságához is.
A beszélgetést a cikk elején, a lejátszóra kattintva hallgathatják meg! Címlapi kép: Klubrádió
2019. december 13., péntek 10:00
