Egy stadionnyi gulyás – Szénási Sándor jegyzete

Az AC Milan és az Internazionale elhatározta, hogy közös erővel egy 60 ezer nézőt befogadó focistadiont, bevásárló és szórakoztató komplexumot épít, amire rögtön meg is jelent egy gúnyos képaláírás a 444.hu-n, hogy lám, nem minden ország engedheti meg magának, hogy minden kiscsapatnak saját stadionja legyen.

Tudjuk, mire célozgatnak, de hiába, a gonosz nyilak lepattannak a valóságról. Mert lehet mondani, hogy az Érdi VSE az NB III. Nyugati csoportjában játszik, miközben a stadionjára 4 milliárdot költöttek, de ez kevesebb, mint 1%-a az olasz beruházásnak. Szigetszentmiklóssal is előjönnek persze, hogy ott 3,5 milliárdot vitt el az építkezés - már ha vége van - állandóan emelkedő költségekkel, csúszó határidőkkel, és a helyi futball gyökeres felszámolásával. A pénz ugyanis elfolyt, az első csapatra se futotta, így a vezetés kénytelen volt kiléptetni az amatőr megyei bajnokságból. Lehet példálózni Mezőkövesd 1,2 milliárdjával is, de ez már tényleg zsákutca, a Zsóry FC az első osztályban arat diadal után diadalt. Mi van még?

2014 óta 20 új stadionról, közel százmilliárd tao-pénzről beszélnek, kongó nézőterekről, a gyepen tomboló fociimitációról, a működtetés költségeivel megbirkózni képtelen önkormányzatokról, a fenntartás jövőbeli horribilis összegeiről, mindent egybevéve egy őrült fixációról, amelynek elemeit füttyös kisvasutak szervezik láncolatba.

Beszélhetnek bármit. Tomorrow belongs to us. Mert igaz, hogy az AC Milan és az Inter takarékosságból eddig is közös, mára elavult stadionban játszott, igaz, hogy a nemzeti bajnokság negyedik helyével az Inter megszerezte az indulási jogot a Bajnokok Ligájában, ami mondjuk Kisvárdáról még nem mondható el, de nem is erről van szó.

Ahogy a Legfőbb Magyar Futballgyarapító, miniszterelnök urunk mondta: a futball olyan, mint a bográcsgulyás. Folyamatosan teszünk bele, sosem veszünk ki, és a végén kész.

Ez a nemzeti emelkedés szimbóluma, ha értik. De látjuk, nem értik, azon viccelnek, hogy a levesből már nemcsak a húst, de a répát is kilopták, maradt az üres piros lé fehér tányérban egy kis petrezselyemmel.

Nem baj, Mi szállunk a Nap felé.

Hallgassák meg Szénási Sándor jegyzetét a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva! (címlapi kép: MTI, fotó: Beliczay László)