A korszerű diktátor leginkább lop - Dési János jegyzete

A fejlett diktatúrában az a jó, hogy a nyár kifejezetten nyugodt. Nem kell foglalkozni vitákkal, ellenzéki áskálódásokkal és a többi. Elég csak szívből gyűlölni az ellenséget, amelyről az aktuális Völkischer Beobachter – amely most persze itt nálunk vagy 888 más címen jelenik meg – tájékoztatja a nagyérdeműt. Az ellenség lehet zsidó, kulák, német, orosz, homokos, kövér, szemöveges, burzsuj, migráncs, hajléktalan, biciklista – esetleg ezekből több, igény esetén.

A fejlett diktatúrában az este kezdődő híradóban sok szó lesz az ellenség aknamunkájáról és néhány bíráló hang is elhangozhat a MÁV-val vagy a postával kapcsolatban is.

A fejlett diktatúrában a kis vezető mindig nagyon szellemes, odavág, akinek kell. A népek a híradófelvételeken szemmel láthatóan szeretik. Mi több, rajonganak érte és ha összeomlik az orvosi ellátás és sokan meghalnak, pedig nem kellene, akkor ez csak azért lehet, mert rossz tanácsadói vannak, bezzeg, ha tudná, fél kézzel megoldaná ezt is.

A diktatúrában nem gond, milyen iskolába küldd a gyerekedet, mert minden iskola egyforma, kék köpeny, nulladik óra, intő, rohadó almaszag a folyosón. Persze, tudjuk, hogy nem minden iskola egyforma, mert azért van az átlagnép iskolájánál iskolább, de oda csak az juthat be, akinek van protekciója.

A fejlett diktatúrában a protekció alapvető fontosságú. És egy kis hatalma mindenkinek van, amivel aztán gazdálkodhat. A közlekedési vállalatnál dolgozó anyuka elintéz egy buszt a gyerekeknek kirándulásra, cserébe a tanító néni nem buktatja meg a gyereket, aki pedig föld buta.

Fejlett diktatúrában az aldiktátorok mint éppen úgy beszélnek, hangsúlyoznak, gesztikulálnak, mint a vezér – aki elnéző mosollyal nyugtázza, hogy mennyien próbálják utánozni.

Persze nem lesz mindenki azért olyan termetes, potrohos, mint a kis vezető – de ha egyszer a nagy has a divat, akkor azért igyekezni kell.

Ahol diktatúra van, a vezér mániája állami politika. Ahol stadionok nőnek ki közpénzből, iskolák, kórházak, múzeumok helyett csak – ott diktatúra van.

A fejlett diktatúrába kell néhány alak, aki mindig képes égbekiáltó hülyeségeket beszélni, amivel cukkolja a népet. Aztán majd ha nagyon kínos lesz, legfeljebb kidobjuk, de sebaj, házi hülyének mindig van jelentkező, nem Németh Szilárd lesz az utolsó a sorban, akárki meglássa.

A korszerű diktátor leginkább lop. Az eszme csak arra kell neki, hogy elkábítsa azokat, akik szeretnek nem gondolkozni, akik könnyen érthető, készre főzött, megrágott ellenséget kapnak, mert egyikük-másikuk szellemileg már annyira renyhe, hogy egyedül gyűlölködni sem tudna.

Egy jól működő diktatúrában mindig akadnak művészek, tudósok, ismert emberek, akiknek talán nem kellene, de mégiscsak készséggel szolgálják a diktátort – aki ezért persze hálás a maga módján. Fellépés, tanszék, kutatóintézet csak úgy repked a levegőben. Na és ami még ennél is fontosabb, a nem behódoló művészeket, tudósokat, újságírókat szíves örömest taccsara teszi, hogy ezzel is csökkentse a konkurenciát.

A rendes diktatúrában mindig akadnak jólértesültek, akik tudják, hogy a vezér ezt meg azt gondolja erről, s jó pénzért persze sok a mindent el lehet intézni.

A nyári diktatúrában két perc alatt tönkre lehet tenni évszázados intézményeket, cserében sokat papolni nemzetről, hazáról, hejrerutyutyuról, mert mindig akadnak olyanok, akik az ilyesmiért nem hogy a lelküket, de a szabadságukat is odaadják.

És ahol nincs a léleknek szabadsága, ott diktatúra van.

Ahol diktatúra van, ott metaforákkal próbálkozunk a sorok között

És még az sem vigasztal most, hogy a fák nem nőnek az égig. Még a bonsai fák sem.

Hallgassák meg Dési János jegyzetét a fenti lejátszás ikonra kattintva!