Egyedül vagy együtt könnyebb?
22/03/2020 19:42
| Szerző: Klubrádió
Az ember agya rugalmas, tud alkalmazkodni a modern világhoz is. Az, hogy egy társadalom milyen kultúrát alakít ki, az nagyban függ a földrajzi körülményektől.
A Szputnyik-1 1957-es fellövése óriási sokkot okozott az amerikai közvéleménynek. A frusztrációt pedig a szovjet sikerek tovább növelték, és bár idővel minimálisan enyhült, tulajdonképpen végig jelen volt az 1960-as évek végéig. Az amerikai Apollo-programot például erős lakossági ellenállás fogadta, hiszen a társadalom nem értette a dollármilliárdok elvesztegetését egy szimbolikus eseményre, miközben zajlott a vietnámi háború, és folyamatban voltak a polgárjogi akciók. Az első jelentős amerikai sikert végül az hozta, hogy először kerülték meg a Holdat emberes űrhajóval, amivel sikerült megnyugtatni a közvéleményt. A közérdeklődés, és a hidegháborús űrverseny végül az 1970-es évek elejéig tartott ki, majd teljes érdektelenségbe fulladt, ahogy elfogytak a reálisan elérhető célok.
Egyedül vagy együtt könnyebb? Erre kerestük a választ második megállónkban. Az ember az evolúciója során csoportokban élő lényként élte túl a környezet viszontagságait, viszont a versengés végig jelen volt, főként a csoportok között, de csoportokon belül is megjelent. Az ember gondolkodásbeli, viselkedéses készlete az evolúció során alakult ki, aminek nagy részét kicsi, vadászó közösségekben töltötte, de mivel az ember agya rugalmas, tud alkalmazkodni a modern világhoz is. Az, hogy egy társadalom milyen kultúrát alakít ki, az nagyban függ a földrajzi körülményektől. A japánok kollektivizmusát például szokták azzal magyarázni, hogy viszonylag kis helyen viszonylag sok ember van összezárva, amire olyan kultúra kiépítésével reagáltak, amiben ápolják a harmóniát, jól akarnak kijönni egymással, udvariasak, stb. Az amerikai teljesen más, ha valami nem tetszik, át tudnak költözni a kontinens másik végébe, ott tehát inkább ki tud alakulni egy individualista kultúra.
Utolsó megállónk felfedezése sem jöhetett volna létre összefogás nélkül. Az Országos Széchenyi Könyvtárban nemrég egy bőrkötéses, 18. századi papírfüzetke került elő, amit ismeretlen, azonosítatlan nyelven írtak. Tanulmányozása során kiderült, hogy egy kézírásos szótárról van szó, ami a maga 3000 szótár bejegyzésével a dél-amerikai indián nyelv egyik forrása. Rendkívül jól olvasható, szép, gépiesen profi írással készült, a szerző ritkán téveszt, előtanulmányok alapján írhatta meg. A tévedéseknél nem satíroz, hanem hurokkal jelöli. A nyomozás során a történészek arra jutottak, hogy a kézirat Brentán Károly, jezsuita szerzetesé lehet, aki misszionáriusként térített az indiánok között, és a nyelvismerete is elismert volt. Bár Brentán közismert alak, mivel kéziratai eddig nem kerültek elő, így a tudomány csak lábjegyzetként jegyzi - mindeddig, hiszen ezek alapján Brentán Károlynak most már igenis van ismert kézirata.
A műsort fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Flickr.com.
2020.03.18. 15:00
Műsorvezető: Lay Viktória
