Elérte-e csúcspontját Európában a populizmus?

Elérte-e csúcspontját Európában a populizmus? Ezt a kérdést teszi fel egyik cikkében a Politico című amerikai portál brüsszeli kiadása. A szerző, Paul Taylor lehetségesnek tartja, hogy az áramlatok immár szembefordultak az unióellenes, nacionalista jobboldallal. Azt elismeri: a gondolat furcsának tűnik néhány nappal azután, hogy a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak rekorderedményeket ért el két tartományi választáson, mégis alátámaszthatónak látja a feltételezést az olaszországi, nagy-britanniai, franciaországi, spanyolországi, ausztriai, szlovákiai és csehországi fejlemények tükrében. Ez nem jelenti azt – írja –, hogy elmúltak azok a társadalmi és gazdasági bajok, amelyek sok munkást, illetve vidéki és elszegényedett szavazót szembefordítottak a hagyományos politikai pártokkal, a parlamentáris rendszerrel és az Európai Unióval. De a jelek azt mutatják, hogy a populisták csaknem mindenütt képtelenek többséget biztosítani radikális, Európa-ellenes irányvonalukhoz.

A legnyilvánvalóbb eset Olaszországé. Matteo Salvini volt belügyminiszter, akinek a szélsőjobboldali Liga pártja – Nyugat-Európa első populista kormányában - kelletlenül osztozkodott a hatalmon az elitellenes Öt Csillag Mozgalommal, azt gondolta, az ország megérett a kemény jobbos fordulatra, ezért augusztus közepén kihúzta a konnektort a koalícióból, előrehozott választásokat követelve. Miközben azonban az Il Capitano a tengerparti strandokat járta, meztelen felsőtesttel szelfizett hívei körében, és tüzet okádott Rómára, hatalmának megszilárdítására irányuló kísérlete összeomlott. Addigi koalíciós partnere fölemelte az orrát, és koalícióra lépett a főáramlathoz tartozó, balközép Demokrata Párttal. Itália, egyelőre legalábbis, visszalépett a szakadék szélétől, és mérsékeltebb, EU-barát gazdasági, valamint migrációs politikát kíván folytatni. Salvini, az önjelölt erős ember, a közösségi média mestere azonban hamarosan visszatérhet, ha a gazdaság tovább gyengül, és az új koalíció kudarcot vall.

Nagy-Britanniában Boris Johnson a konzervatívok élén arra tesz kísérletet, hogy populizmusban legyőzze a populistákat, a Brexit pártot, és október 31-én akár az EU-val való megállapodás hiányában is kivezesse az Egyesült Királyságot az unióból. Ezt a próbálkozását azonban kedden látványos kudarc vetette vissza a londoni parlamentben, még ha talán csak átmeneti jelleggel is. Tekintettel a brit politika zűrzavarosságára, a Brexit körüli végtelen csaták nyomán tapasztalható fáradtságra, valamint arra, hogy Jeremy Corbyn a Munkáspárt élén szélsőbalos alternatívát kínál, ami nem vonzó, Johnsonnak végül akár sikerülhet is a konzervatívokat megtenni az igazi Brexit párttá, és győzelmet arathat egy októberi választáson. Ugyanakkor Nigel Farage, akinek a Brexit pártja a májusi európai parlamenti választásokon megverte a torykat és a Labourt is, képtelennek bizonyulhat arra, hogy a brit parlamenti választáson áttörést érjen el.

Ami Franciaországot illeti – olvasható a Politicóban – fél évvel ezelőtt úgy látszott, hogy Emmanuel Macron elnök bajban van az elitellenes sárga mellényesek szombatonként ismétlődő, gyakran erőszakos demonstrációi miatt, miközben Marine Le Pen szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülése szárnyalt a közvélemény-kutatóknál. Azóta azonban Macron ismét szilárdan ül a nyeregben, a sárga mellényesek egyelőre legalábbis hazamentek, Le Pennek pedig nem sikerült akkora győzelmet aratnia az európai választásokon, amivel felboríthatta volna az erőviszonyokat. A munkanélküliség csökken, a gazdaság erősödik, és a populisták, úgy tűnik, beleütköztek az üvegplafonba Franciaországban.

Ausztriában májusban összeomlott a konzervatívok és a szélsőjobboldali Szabadságpárt koalíciója, amikor nyilvánosságra került a titokban készült videófelvétel, amelyen a bevándorlásellenesek vezére illegális támogatás fejében szerződéseket ajánlott egy nőnek, akiről azt feltételezte, hogy orosz üzletasszony. A Szabadságpárt még így is 20 százalék körül áll, de valószínűtlen, hogy visszatérjen a hatalomba az e hónapban esedékes választások nyomán.

Spanyolországban – folytatódik a Politico cikke – szintén teret veszít a szélsőbal és a szélsőjobb, miközben Pedro Sánchez szocialista párti kisebbségi kormányának növekedőben van a népszerűsége.  

Németországban az Alternatíva ugyan előretört a brandenburgi és a szászországi tartományi választásokon, a főáramlatbeli pártok mindegyike eltökélte, hogy távol tartják a hatalomtól.

A keleti tagországokról szólva, a Politico rögzíti, hogy Lengyelországban és Magyarországon a kormányon levő jobboldali nacionalisták látványos győzelmet arattak az európai parlamenti választásokon. Jarosław Kaczyński pártja azonban elveszítheti abszolút parlamenti többségét az októberi általános választásokon.

Az egész Közép-Európán végigsöprő illiberális populista hullámtól való félelem a Politico szerint túlzásnak bizonyult, hiszen egy liberális demokrata nyerte meg a szlovák elnökválasztást, Andrej Babis cseh miniszterelnök pedig tömegtüntetésekkel kénytelen szembenézni, politikai és üzleti szerepének állítólagos ütközése miatt.

A Politico mindazonáltal figyelmeztet arra: a főáramlatbeli pártok nem dőlhetnek hátra, a populista politika mozgatórugói továbbra is jelen vannak. A populistáknak nem szükségszerűen kell kormányon lenniük ahhoz, hogy ők határozzák meg a közbeszédet, a napirendet. Különösen igaz ez a migrációs kérdésre.

Kárpáti János lapszemléjét a fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. (Címlapi kép: Flickr.com)