Emigráció hajdan és ma
7/07/2021 17:05
| Szerző: Klubrádió
Vasárnap 5-kor újabb daltörténettel jelentkezett a Kovátsműhely: Dabasi Péter feldolgozásában hangzott el a Kolinda együttestől a Hull a levél című dal, ezt követően a műsorvezető, Kováts Kriszta először Orosz István grafikussal, rajzfilmrendezővel beszélgetett Ah, Amerika! című animációs dokumentumfilmjéről, majd Néder Panni színházrendezőt kérdezte berlini emigrációjáról és a német színházi közegbe való beilleszkedéséről.
A műsor első részében Kováts Kriszta Orosz István grafikussal, animációs filmredezővel beszélgetett, aki egyébként a legutóbbi időben könyvet is írt. Orosz 1984-ben Dániel Ferenc dramaturggal együtt egy egészen különleges animációs dokumentumfilmet készített el a huszadik század eleji amerikai magyar kivándorlásról. A filmben valós életút-elbeszélések váltakoznak fiktív narrációkkal. A mű operatőre Balog László volt, a fotóanimációt Haris László készítette.
A rajzfilmrendező arról is beszámolt, hogy annak idején, a Kádár-kori cenzúra alatt a filmstúdió vezetőjének jóindulata kellett számos máshol margóra szorított munkatárs alkalmazásához. Sőt Orosz és Dániel sokáig tervezték a film újabb kori folytatását, amely az 1956-os kivándorlással foglalkozott volna, azonban erre a rendszerváltásig esélyük sem lehetett. Témaválasztásukkal azért így is üzenni kívántak a közvéleménynek, hiszen magát az ötlet is onnan jött, hogy számos ismerősük disszidált, ami akkoriban szinte csak egész életre szóló választás lehetett – szemben éppen a huszadik század eleji magyar kolóniákkal, amelyek tagjai sokszor több alkalommal is visszatértek, majd újra kivándoroltak.
A beszélgetés felénél Kováts Kriszta egy kivándorlásról szóló hajdani, több mint száz évvel ezelőtti magyar népdalt is elénekelt vendégének és a hallgatóságnak.
Az adás második felének vendége Néder Panni színházrendező volt – telefonon, hiszen már több jó egy évtizede Berlinben él. Nédert érettségi után azonnal, első jelentkezésre vették föl a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol akkor még évfolyamonként legfeljebb egy lányt juttattak be a színházrendezői képzésre; az osztályfőnöke Babarczy László volt. Az akkor még rendezőhallgató egy évvel a felvételije után járt először Berlinben, ahol azonnal megérezte, hogy ott kell élnie – néhány évvel későbbi emigrációjának természete így elsősorban vonzási, nem taszítási volt, azaz nem az itteni körülmények hátrányai, hanem a németországiak előnyei miatt döntött a kivándorlás mellett. A magyarországi politikai helyzetről alkotott véleménye és a budapesti színházi világ és képzés belső anomáliái abban ugyanakkor megerősítették, hogy soha többet ne akarjon visszatérni. Szerepe volt ebben a vígszínházi botrányoknak is, hisz Néder volt az egyik első, aki szót emelt Eszenyi Enikő módszerei ellen, akinél a fiatal rendező a vizsgaelőadását rendezte.
Néder Panni beszámolt arról is, hogy milyen zökkenői voltak a berlini színházi világba való beilleszkedésének: hiába dolgozott a legjobb ottani színházakban, egy-egy munka lezárultával üres kézzel állott; a buapesti kapcsolatrendszere, amelyet a képzése során és az egyetem alatti munkák segítségével megszerzett, ott egyáltalán nem állt a rendelkezésére. Végül egy mentorprogramba sikerült bekerülnie, amely támogatta a fejlődését, és azóta már fesztiválokon is sikerrel szerepelnek a munkái. Abból a szempontból ugyanakkor rendhagyóak Néder munkái, hogy a kőszínházi formához vagy a klasszikus darabok átértelmezéséhez nem vonzódik; alkotói pozícióját az önéletrajzi és a nonfiktív színház határozza meg, ahol a színészek önmagukon keresztül jelenítik meg a valós helyzeteket.
A beszélgetésekben még sok más érdekesség is elhangzott, ha ezekre is kíváncsi, kattintson a fenti hangsáv lejátszás gombjára és hallgassa meg az egész adást! Címlapi kép: Pixabay
2021. július 4., vasárnap 17:00
Műsorvezető: Kováts Kriszta
