Eörsi István: Ma húsz éve
13/06/2021 12:18
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Mától Eörsi István Ma húsz éve című versét hallgathatják meg Valcz Péter színművész előadásában.
Eörsi István a huszadik századi magyar közéleti költészet egyik fontos alakja – noha verseivel sosem tudott a líra élvonalába emelkedni, vállalt politikai-etikai pozíciójának köszönhetően mégis markáns tartalommal telnek meg a versei. Korábban már közzétettük itt a honlapon Románc az ulti-csatatér lovagjairól című versét is, amelyben 1956-os szabadságharcos társait, egykori legjobb barátait, Angyal Istvánt és Gáli Józsefet is megidézi. A versek eredetileg három évvel ezelőtt hangzottak el a Klubrádió zenés irodalmi műsorában az Eörsi István emlékét megidéző adásban, Valcz Péter felolvasásában. Korábban az amerikai beatköltő, Gregory Corso versei is Eörsi fordításában hangzottak el a Belső közlésben, Hegedűs Barbara színművésznő előadásában.
A mától itt, a Klubrádió honlapján is meghallgatható verset 1978. június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének huszadik évfordulóján írta. A versben fölidézi, hogyan jutott be a börtönbe a gyászhír, és a kádári megtorlások gyilkosok között vigyorogva fütyörésző túlélőjeként megfogalmazza korszakos életelvét is, mikor azt írja, hogy „hallgat, de teli torokból”, illetve „saját arcból álarcot hord”.
A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg.
A vers eredeti, írott változata:
Ma húsz éve
Ma húsz éve egy kübliszagú zárka
júniusi iszonyatába
betört a gyászhír. A halottak
lila nyelvvel rácsunkon lógtak.
„Pár bolsival kevesebb” – szólt egyik társam
megmérgezve a kétségbeesést is.
Halkul szégyenszemre a gyász.
Halhatatlan az árulás.
Azóta másképpen élek.
Kinőtt belőlem is a gyom
Gyilkosok között fütyörészek
s tudom hogy tudják hogy tudom.
Hallgatok, de teli torokból.
Saját arcból álarcot hordok.
Az egyezséget ismerem jól.
Az ujjlenyomatok láttán vigyorgok.
Nyugat-Berlinben írom ezt.
K. a konyhában énekelni kezd.
Az asztalon tányér, pohár, kés.
Mi a túlélés? Lezüllés?
