Észvel!

Vannak a magyar nyelvterületen olyan szigetek, ahol a mai napig nincs, vagy részlegesen hiányzik a teljes hasonulás. Legalábbis a beszélt nyelvben. Irodalmilag nagyon szép példákat találhatunk Oravecz Imre prózájában, ő egy Mátrában levő település, Szajla világát írja és verseli. Nagy sikert aratott regénytrilógiája az Árvai család történetét írja le. Nekik a XX. század eleji Magyarországról kellett kivándorolniuk, a regényben nem csak a hatalmi viszonyok, ma úgy mondanánk: makrogazdasági tényezők bújtak meg, hanem a szűkebb közösség meg nem értése, földéhsége, a nyomor, a családi önzés és egyebek. Akkoriban még, ma pedig már lényegében már ismeretlen fogalom a falvakban a szociális háló. Közismerten ez nem csak a kilátástalan életpályák, hanem a kivándorlás egyik kiváltó oka is. Nemrég láttam egy igaz, nem reprezentatív közvélemény-kutatást, a válaszadók csaknem háromnegyedének családjában van olyan, aki fontolgatja a külföldi munkavállalást. És tudják, hogy van ez: ha elindul egy családból valaki, akkor nagy eséllyel követi a szűkebb, majd a tágabb rokonság, végül a faluból is többen útra kelnek, és többnyire a legképzettebbek, vagy a vállalkozó kedvűek. Volt olyan kolléganőm, aki vidéki kisvárosba járt középiskolába. Ott a komplett osztály döntött úgy, hogy érettségi után elmennek, segítették egymást, és csaknem mindenkinek sikerült is, Írországtól Ausztráliáig mindenütt találtak megélhetést. Persze érettségi találkozót azért nehéz lesz így megrendezni. Az emigrálás természetéhez tartozik, hogy van egy kritikus tömeg, amely után már nem lehet megállítani. Ha kialakulnak az egymást segítő közösségek, amelyekben mindig találnak valami lehetőséget a következő érkező számára is. Visszatérve az Oravecz-megírta Árvai család történetéhez, ők Amerikában kötöttek ki, a regény a múlt század történelme emigráns alulnézetből, benne a két világháború és 1956 következményeivel. Ebben a prózai nyelvben – a szerző ugyanis verseskötetekben is feldolgozta az ottani paraszti élettől kapott impulzusokat – is találkoztam az idézett archaikus nyelvi jelenséggel. Hogy még nem azt mondják, hogy bottal – hanem odaállsz majd egy botval? Hogy éppen a regényből idézzek példát.

De van sajátom is.

Gizi néni édesanyám kolléganője volt a széki iskolában, székely parasztasszony, szintén egy olyan faluból, ahol nem volt általános a teljes hasonulás. És ha nagyon felbosszantották a lurkók, akkor megesett, hogy elszakadt nála a cérna és kiabálni kezdett. Észvel, fiam, észvel, nem f@szval! Kiabálta, miközben maga is tudta, hogy ezt nem kellene, csak éppen betelt a pohár. Csak szólni akartam ezzel a nyelvi kuriózummal, hogy mit üzenek annak a férfiasan dölyfös hatalomnak, amely mindent elkövet azért, hogy elűzze innen nemkívánatosnak tartott polgárait. Vagyis mindazokat, akiket zavar az, hogy szem lesznek a láncban. Vagy robotok egy összeszerelő műhelyben. Vagy akiknek egyszerűen csak tíz kiló kenyérre futja egy havi családi pótlékból, és ez nem túlzás. És akkor a poharakba már nem jut egy korty tej sem. Viszont – és ez egyetlen jó hír: a poharak be szoktak telni. Szóval csak észvel, uraim, ha még maradt valahol.

Oravecz Imre: Öregség - Szacsvay László előadásában

Az Útszélen mai adásának témája:

Három naponta lehet venni egy kiló kenyeret a családi pótlékból. Százezrek fontolgatják a külföldi munkavállalást. A közmunkások jelentős része munka nélkül marad. Szeptember elsejét egész társadalmi csoportok várják rettegve.

Vendég: Kordás László DK-s parlamenti képviselő, a Magyar Szakszervezeti Szövetség volt elnöke és a közmunkás szakszervezet egykori titkára.

Az 2022. szeptember 1-ei Útszélen teljes adását itt hallgathatja meg.