Fasisztát tanítani – Szénási Sándor jegyzete

Schmidt Mária tiltakozik az ellen, hogy Szabó István filmrendezőt az idei Mozgókép Szemlén, ahol bemutatják új filmjét, a Zárójelentést, életműdíjjal tüntessék ki. A miniszternek és a filmügyi biztosnak írt levél eddig semmiféle reakciót nem váltott ki, hivatalos válaszról sem tudunk, vagyis esélye van annak, hogy a felháborodást felegye a közöny. Vagy az unalom, lehet választani.

Az ügynökökről folytatott, hatását tekintve tökéletesen terméketlen vita már évekkel ezelőtt elült, a nagyközönség belátta, hogy a politika nem nyilvánosságot, hanem elhallgatást akar, és miközben megfontolásra érdemes, összeszedett érvkészletek jöttek létre minden lehetséges megoldásról, az ügynökügyekből zárványok lettek. A jelenség nem új a magyar történelemben, inkább tipikusnak mondható, így hát ebben az esetben sem történt semmi rendkívüli.

Nem is említenénk mi sem, de a kormány által sok kínlódással előállított agyhalál, az újnak nevezett Nemzeti alaptanterv a legfontosabb, tehát tanítandó írók, költők közé beemelte Wass Albertet, és fokozott egyet Nyírő Józsefen is, aki konkrétan a nyilas párt képviselője volt. Nyilván ezért írták ki a NAT ellen tiltakozó tanárok, hogy nem hajlandók fasisztát tanítani.

Mit lehet erre mondani?

Szabó István életműdíja nyilván nem összegyűjtött ügynöki jelentéseinek magas esztétikai színvonalát hivatott dicsérni, és Nyírő is írt attól jót, mert nácibarát volt, antiszemita, és nyilas. Alkotóként nem játszik ugyan Szabó kategóriájában, és a vétke is súlyosabb egy amúgy is gyilkos korban, de ettől még tanítható, mint ahogy a rendező filmjeinek oktatásáról sem lehet lemondani.

A baj azzal van, hogy Nyírő Esterházy helyén terpeszkedik, sőt az ő antitéziseként ül ott, ahol ül. Például. Mert több futballcsapatot is össze lehetne állítani azokból az alkotókból, akik Nyírőt megelőzik. Szabó viszont nem foglalja el más helyét.

Ebből az következik, hogy az új állami kánon több alakja nem csak a teljesítménye, élvezhetősége, művészi hatása okán kerül eltúlzott mennyiségben a gyerekek elé, sőt egyáltalán nem azért, hanem úgymond nemzetpolitikai megfontolások miatt.

Akkor azonban épp attól fosztják meg, ami korlátozott jelenlétét valamennyire indokolná, tudniillik az íróságától. Nem marad más, mint a vétke.

Azt viszont tényleg tanítani kéne.

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2020. február 5-ei, szerdai adásában hangzott el.