Ferencz Győző: Kisebbségben
4/06/2023 22:02
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felvolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Ferencz Győző Kisebbségben című versét hallgathatják meg Kornis Mihály író előadásában.
Ferencz Győző a kortárs magyar líra jelentős szerzője, akivel még közel egy évtizede beszélgetett Belső közlés című zenés irodalmi műsorunkban Marton Éva, ott olvasta föl azt a versét is, amelyet már három évvel ezelőtt elérhetővé tettünk a Klubrádió honlapján is. Ferencz Győző ugyanakkor más alkalommal is műsorunk szereplője volt: amikor tavaly tavasszal költészeti napi adásunkban Kornis Mihály olvasta föl az általa kiválasztott fontos magyar költők verseit, az egyik leghatározottabb választása Ferencz Győző Kisebbségben című versére esett.
Ezt mától, a trianoni megállapodás aláírásának évfordulójától kezdve ugyancsak meghallgathatják itt, a honlapunkon is. A százhárom évvel ezelőtti dátum óta a magyarság az ország korábbi területének jelentős részén az addig nem tapasztalt kisebbségi létmóddal kényszerül szembenézni, és azóta lehetetlen elkerülnie azt a szembenézést is, hogy történelmének számos korszakában hogyan bánt ő maga is a határain belül élő kisebbségekkel. Ferencz verse ugyanakkor végtelen messze tágítja ki ezt a kérdést a fizikailag vagy politikailag megfogható dimenzióitól: az autonóm személyiség, az egyén mint olyan örökös időbeli és térbeli otthontalanságának, még tulajdon álmaiban sem megközelíthető valódi hazájának, megváltoztathatatlan kisebbségiségének kérdésében végez mélyfúrást a rá jellemző igaz és okos érzékenységgel.
A vers a fenti hangsáv lejátszás gombjára kattintva hallgatható meg.
A vers eredeti, szöveges változata:
Kisebbségben
Szerte nézett s nem lelé
Én a határaimon túl élek, olyan birodalmat
Kell szolgálnom, amelynek a népe tőlem egész idegen,
Nem értem a nyelvét és a szokásai
Viszolyogtatóak. Hagyományaihoz nem köt nevelés;
Hagyományai rég feledésbe merültek. Isteneit
Nem tisztelem, ünnepeit nem ülöm meg.
Törvénykönyve paragrafusok temetője. Viszonyainak
Bolyhos szövedékén nem tudok eligazodni. A pénz
Fizetőeszközből önérték lett; az erény idióta
Rögeszmévé silányul. Bejelentett lakhelyem itt van,
Azonban emlékezetem mélyére hatolva se tudom
Felidézni, hogyan kerültem erre a vidékre:
Nem kamion használtruha-szállítmányának alján
Menekülve, nem értek tetten határsértés közben,
Nincs hova visszatoloncolni, pedig semmi sem köt ide;
Érvényes az útlevelem, dokumentumaim rendben
Vannak; elmehetek, ha akarok, hogy más, szabadabb
Levegőt szívjak, esetleg hasznomat is vehetik
És befogadnak egy ugyanilyen vagy alig
Más országban, kettős állampolgár
Lehetek, aki vissza se jár, legföljebb látogatóba.
De jaj, sose léphetem át a határaimat, sose
Látom meg feltérképezetlen földjét
A hazámnak, ahonnan elindultam, s hova tartok
Azóta is, el van zárva előlem örökre; képzeletem
Nem idézi fel napját, csillagait, ködpára fátyolán át
Zöldből kékbe derengő tájait,
Tornyos városainak utcakövét sem,
Nem tudom, milyen égöv alá esik, s ha vannak,
Akik lakják, megértetni magam hiába akarnám velük:
Anyanyelvem holt nyelve sosem lesz,
Idegen szavakon üzennek kihüvelyezetlen
Álmaim is. Ha vakvilágom sötétje kihúny idelent
És átbukom önmagamon valahogy, az isten se fog
Azonosítani a celluxszal átragasztott okmányok
Nadrágzsebben kimosott igazolványképeiről,
S míg szárad az üvegezetlen ablak elé kifeszített
Kötélen az ingem a szélben, meztelenül fekszem
Az emeletes vaságy sodronymatracán
És nézem a mennyezetre felköpött csikkeket.
