„Köszönjük
Belső közlés

Ferencz Győző: Kisebbségben

4/06/2023 22:02

| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió

A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felvolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Ferencz Győző Kisebbségben című versét hallgathatják meg Kornis Mihály író előadásában.

2022. április 11. Ferencz Győző - Kisebbségben (Kornis Mihály)
03:12
00:00

Ferencz Győző a kortárs magyar líra jelentős szerzője, akivel még közel egy évtizede beszélgetett Belső közlés című zenés irodalmi műsorunkban Marton Éva, ott olvasta föl azt a versét is, amelyet már három évvel ezelőtt elérhetővé tettünk a Klubrádió honlapján is. Ferencz Győző ugyanakkor más alkalommal is műsorunk szereplője volt: amikor tavaly tavasszal költészeti napi adásunkban Kornis Mihály olvasta föl az általa kiválasztott fontos magyar költők verseit, az egyik leghatározottabb választása Ferencz Győző Kisebbségben című versére esett.

Ezt mától, a trianoni megállapodás aláírásának évfordulójától kezdve ugyancsak meghallgathatják itt, a honlapunkon is. A százhárom évvel ezelőtti dátum óta a magyarság az ország korábbi területének jelentős részén az addig nem tapasztalt kisebbségi létmóddal kényszerül szembenézni, és azóta lehetetlen elkerülnie azt a szembenézést is, hogy történelmének számos korszakában hogyan bánt ő maga is a határain belül élő kisebbségekkel. Ferencz verse ugyanakkor végtelen messze tágítja ki ezt a kérdést a fizikailag vagy politikailag megfogható dimenzióitól: az autonóm személyiség, az egyén mint olyan örökös időbeli és térbeli otthontalanságának, még tulajdon álmaiban sem megközelíthető valódi hazájának, megváltoztathatatlan kisebbségiségének kérdésében végez mélyfúrást a rá jellemző igaz és okos érzékenységgel.

A vers a fenti hangsáv lejátszás gombjára kattintva hallgatható meg.

A vers eredeti, szöveges változata:

Kisebbségben

                                                 Szerte nézett s nem lelé

 

Én a határaimon túl élek, olyan birodalmat

Kell szolgálnom, amelynek a népe tőlem egész idegen,

        Nem értem a nyelvét és a szokásai

                 Viszolyogtatóak. Hagyományaihoz nem köt nevelés;

 

Hagyományai rég feledésbe merültek. Isteneit

Nem tisztelem, ünnepeit nem ülöm meg.

         Törvénykönyve paragrafusok temetője. Viszonyainak

                  Bolyhos szövedékén nem tudok eligazodni. A pénz

 

Fizetőeszközből önérték lett; az erény idióta

Rögeszmévé silányul. Bejelentett lakhelyem itt van,

         Azonban emlékezetem mélyére hatolva se tudom

                 Felidézni, hogyan kerültem erre a vidékre:

 

Nem kamion használtruha-szállítmányának alján

Menekülve, nem értek tetten határsértés közben,

        Nincs hova visszatoloncolni, pedig semmi sem köt ide;

                 Érvényes az útlevelem, dokumentumaim rendben

 

Vannak; elmehetek, ha akarok, hogy más, szabadabb

Levegőt szívjak, esetleg hasznomat is vehetik

        És befogadnak egy ugyanilyen vagy alig

                 Más országban, kettős állampolgár

 

Lehetek, aki vissza se jár, legföljebb látogatóba.

De jaj, sose léphetem át a határaimat, sose

         Látom meg feltérképezetlen földjét

                 A hazámnak, ahonnan elindultam, s hova tartok

 

Azóta is, el van zárva előlem örökre; képzeletem

Nem idézi fel napját, csillagait, ködpára fátyolán át

         Zöldből kékbe derengő tájait,

                 Tornyos városainak utcakövét sem,

 

Nem tudom, milyen égöv alá esik, s ha vannak,

Akik lakják, megértetni magam hiába akarnám velük:

        Anyanyelvem holt nyelve sosem lesz,

                 Idegen szavakon üzennek kihüvelyezetlen

 

Álmaim is. Ha vakvilágom sötétje kihúny idelent

És átbukom önmagamon valahogy, az isten se fog

         Azonosítani a celluxszal átragasztott okmányok

                 Nadrágzsebben kimosott igazolványképeiről,

 

S míg szárad az üvegezetlen ablak elé kifeszített

Kötélen az ingem a szélben, meztelenül fekszem

         Az emeletes vaságy sodronymatracán

                    És nézem a mennyezetre felköpött csikkeket.