Lauri Pilter: Felejtkezzék el rólam az én jobbkezem
23/04/2023 18:13
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Lauri Pilter eredetileg Tükörfordítás című műsorunkban elhangzott, Felejtkezzék el rólam az én jobbkezem című elbeszélésének részleteit hallgathatják meg Pálos Hanna színművésznő előadásában.
E hét elején volt a holokauszt áldozatainak emléknapja Izraelben – ez évben ez éppen két nappal követte a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, amikor 1944-ben megkezdődött a deportálásokat előkészítő gettósítás vidéken. Jövő kedden este pedig az izraeli függetlenség ünnepnapja kezdődik, a modern kori zsidó állam megalapításának hetvenötödik évfordulója emlékére. Rádiónk zenés irodalmi műsorában, a Belső közlésben az évek során nem egy alkalommal foglalkoztunk többek között ezekkel az emléknapokkal is. Tükörfordítás című kulturális ismeretterjesztő és tényfeltáró műsorunkban arra is vállalkoztunk ugyanakkor, hogy az utókor viszonyát a történtekhez annak igazi összetettségében próbáljuk megközelíteni, azt a kérdést is föltéve, milyen zavaros érzületeket szült évtizedekkel a népirtás után a tétlen szemlélők elfojtott bűntudata, hogy keveredhetett ez össze a zsidók iránti érdeklődéssel és bizonyos esetekben a Soá után élő zsidók idealizálásával vagy az antiszemitizmusra jellemző irigységgel.
Miközben az elfojtás terheit tovább fokozó szocializmus alól fölszabadult közép-kelet-európai országokban a rendszerváltás után ez nem volt teljesen elszigetelt jelenség (jóllehet a valódi antiszemitizmus csordaszellemével ellentétben ennek pont hogy az egyéni elszigetelődés és a befelé fordulás az alapvető jellemzője és velejárója), irodalmi megformálására alig vállalkoztak, talán azért is, mert sem a zavaros jelenségek megértésének készsége, sem belső lelki feltárásuk nem volt jellemző az ugyancsak traumatizált művelt rétegekre, így aztán kockán forgott a fölfoghatósága is, és sem az ambivalenciákat övező érdeklődés hiánya, de talán még a szerzők saját önképének védelme se motiválta erre igazán a képességesebb alkotókat. Adásunkban Hajnóczy Péter Feloldozás című tárcanovellája is elhangzott, de a hetvenes években született szöveg is egy egzaktabb és könnyebben azonosítható, úgynevezett "helyettes szorongást" mutat be, amelyben egy fiatal férfi háborús bűnös édesapát képzel magának, vagy legalábbis ezt hiteti el a szerelmére vágyó zsidó lánnyal s amely inkább, Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című esszérgényéhez hasonlóan, a humanista erkölcs tarthatatlanságára igyekszik rámutatni a valóban átélt történelmi tapasztalatok hatása alatt. Bár Hajnóczy hőse is ingadozik aközött, hogy másoknál komolyabban véve, kvázi keresztény módon magára értelmezze a történtek súlyát, vagy ezt is lehetetlennek ítélve és ájtatosként kigúnyolva paranoid módon képzelje bele magát egy olyan helyzetbe, amely őt a valóságban nem érintette, az észt író hőse, az ifjú Lavran esetében egyértelműen az utóbbiról van szó, és művében Pilter – talán egyedüliként – teljesen elengedi azt, hogy erkölcsi mércét állítson föl a szereplője számára, amely vagy igazolja vagy hitelteleníti őt – amint a Hajnóczy-mű értelmezései azt lehetővé teszik.
Lauri Pilter szövegének érdekessége és föltehetően irodalmi ereje is alapvetően ebben áll. A Felejtkezzék el rólam az én jobbkezem című írást, amely magyarul a 2014-es holokaszt-emlékév keretében újraindult Pilpul.net "alterzsidó portálon" jelent meg eredetileg két részben, Észtországban Sárkányfelhő címmel, elbeszélésekből összeálló regény formájában adták ki húsz évvel ezelőtt, és a magyar mellett egyedül angol nyelvre fordítottak le belőle részleteket, az író más novelláival együtt, amelyet itt olvashatnak, köztük az egyéni paranoia formájában megnyilvánuló érzékenységet még radikálisabban ábrázoló My Yiddish Girlfriends c. írást. A magyarul közölt részleteket Balázs Anna fordította le észt nyelvből, aki ma már Angliában kutató kulturális antropológusként vizsgálta az adásban – a 79 évvel ezelőtti genocídium elkövetésére folyamatosan emlékeztető túlélők halálával mára már amúgy erősen elhalványodóban lévő – jelenséget és a hozzá való lehetséges viszonyulásokat is.
A szövegben egy fiatal észt férfi figyelmét a zsidó nők keltik föl, és érdeklődése a mintakövetés vágyával és az elfojtások földolgozatlanságával keveredve válik az éretlen kielégülés igényévé, amiben az intimitással összefüggő averziói talán nem is annyira az – ő esetében "filoszemitizmusnak" is nevezhető – antiszemita struktúrákba torkollanak, mint inkább annak potenciális ellentétébe, a fogalmi kategóriák iránti bizalmatlanság radikális megélésébe, az őrjítő talajvesztésnek abba az alakzatába, amely sokszor valós antiszemitizmussal társul, míg máskor épp hogy a számvetés, a szembenézés vagy egyszerűen az énkeresés formájaként jelenik meg, Hajnóczy hősének mintájára ellenállásként a környezet lelkiismereti elmaradottságával szemben is; és azt, hogy ezek közül miről is van szó épp, talán lezajlása pillanatában nem is lehet pontosan megállapítani – viszont mindenképp sokat számít, hogy a nyilvánosság lehetővé teszi-e a nem végletes azonosulásokat kívánó értelmezéseket is, ami az egyéni és közösségi integritás fontos feltétele. A Klubrádió honlapján mától Pálos Hanna előadásában a műsorban elhangzott felolvasást egy fokkal teljesebb, terjedelmesebb változatában hallgathatják meg.
