Ferencz Mónika: Cefeidák

Ferencz Mónika 2017-ben jelentette meg Hátam mögött dél című első kötetét, 2021-ben pedig Búvárkodás haladóknak címmel a másodikat. A kettő közötti félidőben láttuk vendégül a Klubrádió stúdiójában először, méghozzá a Belső közlés című zenés irodalmi műsorunkban, ahol Marton Éva beszélgetett vele, az adásban pedig több versét is felolvasta, többek között azt Az elhidegülés tavai címűt, amelyet már itt, a honlapunkon is közzétettünk, méghozzá még internetes irodalmi rovatunk indulásának legelső hetében.

A mától a klubrádió honlapján ugyancsak meghallgatható Cefeidák című versét szintén saját maga olvasta föl rádiónkban, csakhogy már a Tükörfordítás című kulturális tényfeltáró és ismeretterjesztő műsorunk két évvel ezelőtti november 7-ei adásában, amelyben a hajdani baloldali törekvések közül a női emancipáció máig érvényes ügyét is kiemeltük. Ebben a műsorban ritkán fordul elő, hogy a szerző maga olvassa föl művét, Ferencz versét ugyanakkor valóban autentikusabbnak érezhetjük a saját előadásában. A Cefeidák című költeménye, amely az első kötetében jelent meg és amelyet lejjebb görgetve szövegesen is elolvashatnak, a párkapcsolat (vagy más közeli emberi kapcsolódás) megélésének többféle ívét, lehetőségét, a rátekintés szemszögének lehetséges soknézőpontúságát emeli ki, s épp ez a pluralitás teheti élményszerűvé az összes lehetséges változat valóságát.

Ferencz Mónika ugyanezt a versét olvassa fel a Nyitott Műhelyben

A vers a fenti hangsáv lejátszás gombjára kattintva hallgatható meg.

A vers eredeti, írott változata:

Cefeidák

Ülünk egymás mellett az ágyon.
Nem tudjuk eldönteni, lemenjünk-e a közeli kávézóba,
vagy inkább sétálni vigyük le a kutyát.
Reggelit készítek, aztán egy játékot játszunk,
aminek szabályaira mindketten
máshogyan emlékszünk.
A kutya a szobában ül és figyel.
Sorgnak hívják, mondod, de nem értem.
Türelmesen megismétled, és utána minden nap,
amikor felkelünk, kikérdezel és
egy újabb szót tanítasz nekem.
Megkérlek, hogy magadról mesélj inkább,
de a fal felé fordulsz, és fütyörészni kezdesz.

2

Ülünk egymás mellett az ágyon.
Nem tudod, hogyan kerültél ide,
de megnyugtat, hogy a szobában kihűlt a levegő.
Megetetlek, megitatlak, Mirának nevezlek.
Mira azt jelenti, csodálatos.
Ülünk egymás mellett az ágyon,
kiejtem a nevedet és megérintelek.
Megismétled a szót, az érintést,
és a csillagok egyenként összehúzódnak az égen.
Összehúzódásuk beárnyékolja a szobát.

3

Ülünk egymás mellett egy kávézóban.
Kedd, három óra. Nincs itt
rajtunk kívül senki,
csak a pultos és egy barna szőrű kutya.
Idegesen mászkál a székek között.
Az asztal alatt összeér a lábunk.
Ismered ezt a kutyát, de szabadkozol,
amiért nem árulhatod el a nevét.
Átfutod az étlapot. Meg akarok halni,
suttogod, és az arcod elsötétül,
akár a szeptemberi ég. Két kávét kérek.
Kettőnk közé fekszik a kutya.
Napokig szótlanul ülünk.
Az asztal alatt összeér a lábunk.

4

Egy könyvet olvasol a Mira nevű csillagtestről,
ami ciklikusan összehúzódik és kitágul az égen.
Próbálod meghatározni benne
a szabadság és a szeretet váltakozását.
A Mira Ceti elveszíti egyensúlyát,
és teljesen magába fordul vagy lezuhan az égről.
A tenyered izzadt és sötétbarna.
Szétnyitod és kitapintod a legmagasabb dombját.
Elképzeled, ahogy barionsáskái
széttartanak, majd egymásba ütköznek.
Kitágulnak, majd összehúzódnak.
Mozgásuknak nincs köze hozzád,
nincsen hatása rád.

5

Felkelsz az éjszaka közepén,
és rettegni kezdesz attól, ami jönni fog.
A szemembe nézel, szétnyitod a tenyerem.
Idegesen feszülnek, keresztezik egymást a vonalak.
Mit szeretnél látni a tenyeremben?
Meg akarok halni, suttogod.
Szótlanul fekszünk.
A takaró alatt összeér a lábunk.

6

Nem tudod, milyen égitest vagy.
Egész nap könyveket bújsz
és ismeretterjesztő sorozatokat nézel.
Azt álmodod, hogy én vagyok a Hold, ő a Nap,
így éberen arra következtetsz, te vagy a Föld.
Nincs más feladatod, mint megetetni
és megitatni a benned kóborló élőlényeket.
De kiszáradnak a tengereid,
szárazföldjeidet felgyújtják,
és rettegni kezdesz attól, ami jönni fog.
Te jó akarsz lenni, mondod a sötétnek,
de a szobában senki nincs,
aki megnyugtathatna.

7

A hasamon fekve alszom el, és azt álmodom,
hogy az Astoria felé sétálok,
amikor meglátok egy alakot,
akinek a haja, a ruhája és a járása is olyan,
mint a tiéd. Utánarohanok,
de amikor felém fordul, rájövök,
hogy nem te vagy az. Elmondok neki mindent,
amit neked is elmondanék.
A hátamon fekve alszom el, és azt álmodom,
hogy az Astoria felé sétálok,
amikor meglátok egy alakot,
akinek a haja, a ruhája és a járása is teljesen más,
mint a tiéd. Amikor felém fordul, rájövök,
hogy te vagy az. Fütyörészni kezdesz.
Ne fütyülj, utálom ezt a dallamot.

8

Felkelsz az éjszaka közepén,
a mobilodat keresed, hogy megtudd,
hány óra van és milyen nap.
Iszol egy pohár vizet.
Úgy érzed, túl józan vagy az éjszakához.
Befekszel az első ágyba,
ahol találsz egy meleg testet.
Átkarolod, magadhoz szorítod,
megpróbálod elképzelni az arcát,
hogy könnyebben beleszeress.
Másnap egyedül ébredsz,
a fejedben hetek óta ugyanaz a dallam szól.
Úgy érzed, túl józan vagy a reggelhez.

9

Befekszel az első ágyba, ahol találsz egy meleg testet,
de nem tudsz elaludni.
Unod, hogy a másik hátát kell nézned az ágyban.
Unod a takaró súlyát,
az üres poharak látványát az éjjeliszekrényen.
Próbálod átölelni, és a fülébe súgni, hogy –
Nem tudod, mit szeretnél belesúgni a fülébe.
A mellkasodra teszed a kezét.
A szíved, mint egy kád forró víz
egyenletes hullámzása,
vagy mint egy változócsillag, lüktet.
A légzésed egyenletes és nyugodt.
Mira, dúdolja valaki, és kivilágosodik a szoba.
Fütyörészni kezdesz.

10

Fekszem a földön, bordáim között lyukkal,
amiből szivárog a vér. Beledugom az ujjamat,
de a vérzés nem áll el, a bőrömről lecsorgó verejték
pedig marni kezdi a sebet.
A szomszéd szobából beszűrődik a fény,
képtelen vagyok úgy fordítani a fejemet,
hogy ne zavarjon,
de még így is percek alatt elalszom.
Valaki odakint fütyörészni kezd.

11

Fekszem a földön,
a parkettából a bordáim közé szivárog a vér.
Egyedül élek a kutyámmal. Sorgnak hívják.
Sétálni kéne vinnem, de inkább reggelit csinálok.
Kopognak, kinyitom az ajtót. Ott állsz
a lépcső tövében, egy idegen nő kezét fogod.
Megkérdezem a nevét, mire megrázod a fejed,
felém fordítod a tenyerét, és az arcod elsötétül,
akár a szeptemberi ég.