Gazsó György és Forgács Attila az Ötösben

Az első félórában Gazsó György elmesélte, hogy eredetileg erdészmérnökként végzett Sopronban 1981-ben. Az erdész pályát valóban csodálatosnak találja, de akkoriban kiderült számára, hogy az elképzelései nem vágnak egybe a valósággal, hiszen ő is, ahogy sokan, akik ezt a pályát akarták választani, egy romantikus, erdészházas kispatakos életet társított hozzá, mire kiderült, ez határozottan irodai munka.

Gazsó György ugyanakkor hozzátette, már a gimnáziumban is felmerült benne, hogy színésznek tanuljon, hiszen már akkor tagja volt az iskolai színjátszó körben.

A színművész elmondta az interjúban, hogy sokszor változtatta a pályája helyszínét, más szóval egyik színházból a másikba szerződött. Elmondta, ennek több oka volt, vagy túlzottan megismerte a kollégákat, a környéket, és újra vágyott, vagy nem kapta meg azokat a szakmai lehetőségeket, amelyekre szüksége lett volna, de volt olyan is, hogy tőle váltak meg.

Az esetleges kudarcok miatt soha nem érezte azt korábban, hogy abbahagyná a szakmát, ma már van, hogy megfordul a fejében. Hozzátette, ennek nem is a járvány az oka, inkább az, hogy most volt ideje végiggondolni, hogy már nem vágyik azokra a harcokra, amelyek elengedhetetlenek ezen a pályán. Ugyanakkor rengeteg az elfoglaltsága, mondta el, sorozatot forgat, és több színházban játszik. Elmondta, szeret fiatalabb kollégákkal dolgozni, mert sokkal motiválóbb tud lenni, ha nem félnek megmondani neki őszintén, hogy mikor találják jónak, vagy kevésbé jónak a teljesítményét.

Az utóbbi időben lett nagy jelentősége, vagy éppen problémaforrás az evés. A jelenség megjelenése előtt már elkezdett a témával foglalkozni Forgács Attila gasztropszichológus. Az interjúban többek között elmondta, az evésnek csak egy része a szükséglet, a másik része – ami legalább ennyire fontos – az élvezet.

A szakértő arról is mesélt, hogy a múlt mennyire határozza meg az étkezési szokásainkat. Szerinte az elmúlt évtizedek sajátosságai felismerhetőek abban például, hogy jelenleg talán a magyarok a leginkább túlsúlyos nép Európában. Irodalmi és filmes példákat hozott, amelyek bemutatják ezt a feltevést. Mivel – tette hozzá Forgács Attila – a Horthy-korszakban a 3 millió koldus országa voltunk, az ötvenes évek a jegyrendszer szegénységéről szóltak, és a hatvanas években jelent meg először a bőség lehetősége, ezért is nevezték azt az időszakot gulyáskommunizmusnak, nem csoda, ha most „kárpótolni” akarjuk magunkat az egykori nélkülözések miatt.

A gasztropszichológus továbbá beszélt a fogyókúrás reklámokról, és arról, hogy a fogyás milyen lelki változásokat okozhat a testiek mellett.