Gyilkoló és erőszakoló szeánszok – film a XII. kerületi nyilas tömeggyilkosságokról

1945 elején valójában két fronton zajlottak a harcok Budapesten. Míg a német és magyar csapatok a szovjet előrenyomulást próbálták visszaverni, a nyilas pártszolgálatosok, akik korábban átlagos életet éltek, cipészek, pékek, villanyszerelők voltak, embervadászatba kezdtek a belső ellenségnek minősített honfitársaikkal szemben. A XII. kerületben, a mészárlások közvetlen közelében ma egy kardot markoló turul-szobor emlékeztet az ép ésszel felfoghatatlan bűnökre – olvashatjuk a 444-en A gyilkosok emlékműve című dokumentumfilm felvezető szövegét.

A film rendezőjét, Ács Dánielt kérdeztük a Reggeli személyben. Azzal kezdte: azt hitte, hogy felkészült a témából, aztán rájött, hogy a nyilas korszak mélységei, napról napra, emberéletekre lebontva őt is meglepték és megdöbbentették. Még a legfelkészültebb emberek sincsenek tisztában ezeknek a súlyával, ezért is készült a film.

A szoborról

A nyáron szavazott a XII. kerület a turul-szoborról, miután Pokorni Zoltán polgármester nagyapjáról kiderült egy Mozgó Világ-cikkből (amely kollégánk, Rab László írása – a szerk.), hogy rajta van a neve az emlékművön, miközben komoly része volt a nyilas tömeggyilkosságokban. Ács Dániel azt mondta: önmagában erős, hogy több mint 15 éves története van a szobornak, a polgármester lex turult ad be, harcol, aztán kiderül, hogy a nagyapja erősen érintett a nyilas múltban. 2010-ben, a parlament megalakulása után öt nappal ugyanis Pokorni adta be a turulról szóló törvényt, amely megmentette a szobrot a bírósági döntéstől, tehát attól, hogy elbontsák. Nem ő állíttatta, hanem az elődje, a szintén fideszes Mitnyan György, de azt mondta, hogy amíg ő a polgármester, addig marad a turul. Erre korrektül reagált, azt mondta egy testületi ülésen, hogy ez nem volt szép tőle, nem kellett volna mondania, pökhendi kijelentés volt, egyfajta harctéri vakságnak tudható be. Ez nagyon ritka egyébként bármilyen politikustól – jegyezte meg.

Ács Dániel elmondta: a történetből semmi nem lenne meg Zoltán Gábor Orgia című könyvei nélkül, mert maguk a nyilasok is arra törekedtek, hogy ne maradjon nyoma a vérengzéseknek. A köztéri fényképezést betiltották, nem dokumentálták a tetteiket, próbálták eltüntetni a nyomokat. A polgártársaikat a Dunába lőtték, mert nem akarták, hogy el kelljen számolni a sok halottal. Csak akkor nem így gyilkoltak, amikor már a szomszéd utcában voltak az oroszok és nem törődtek semmivel.

Utána jött a Rákosi-rendszer, amely le akarta söpörni az egészet. Amikor fényképeket kerestek a nyilasokról, és az MTI-hez fordultak, kiderült, hogy az állambiztonság annak idején elvitte ezeket a képeket, mert a nyilasok egy részét beszervezték a kommunisták. Ezt folytatta a Kádár rendszer, és a rendszerváltás után „úgy tűnt, hogy ezt a hagyományt tovább ápoljuk”, lehetne sorolni az olyan történeteket, amelyek kozmetikázni próbálják a közel- és régmúltat.

A nyilas tömegmészárlásokról

Nem halálgyárszerű borzalomra kell gondolni, hanem sokkal inkább fanatikus szekták szeánszaira hasonlított a gyilkolás és a szexuális erőszak. Kun páter „igehirdetéseitől” és propagandájától egyre inkább „szakrális jelleget” kapott az egész. Kun páter, a XII. kerületi nyilas pártszolgálat egyik vezetője már a nyilasoknak is sok volt egy idő után (de csak a nem zsidók ellen elkövetett bűneit rótták fel neki). Ugyanis dühe és a gyűlölete például azok ellen is irányult, akikről úgy gondolta, hogy a fronton kellene lenniük vagy bujkálnak, őket is bevitték a nyilas pártházba, sokszor megverték, megölték. Kun pátert nehéz is volt elfogni, a harmadik osztag tudta csak leállítani őt és vérgőzös embereit.

Zoltán Gábor elmélete szerint a rettegett Andrássy út 60., a mai Terror háza Kun páterék által lett a Hűség háza, ők változtatták át hullaházzá. Amikor úgy tűnt, hogy Budán lesz sikeres az ostrom, átmenekültek Budáról Pestre, és annyira erőszakosak voltak, hogy átvették a hatalmat a VI. kerületben, ahol szintén ilyen gyilkoló és erőszakoló „szeánszokat” tartottak. Kun András pisztollyal, nyilas karszalaggal és reverendában járt, ami a katolikus egyháznak is sok volt. Csonka Laura történész írt róla sokat: Rómában teológiát tanult, minorita szerzetes volt, de már ott is voltak vele gondok. Mussolini alatt volt Olaszországban, az nagyon tetszett neki, amit ott látott, a Mein Kampfot is olvasta, arról pedig azt mondta, hogy teljesen meggyőzte. Utána jött Budapestre, és az furcsa, hogy misézési jogot kapott, miközben kiugrott vagy kidobták a szerzetesrendből. Miséin a zsidók és a kommunisták ellen uszított, Szálasit éltette. Kibombázták a családját Pestről, a Váci útról, ezután kapott egy, a zsidóktól elvett lakást a Városmajor utcában, így került a XII. kerületbe. Biztos, hogy nem lenne ennyire felfoghatatlan az ottani események brutalitása, ha ő nem jelenik meg ott. Mintaadó szerepe volt a nyilasok között, sokan úgy védekeztek a népbíróságon, hogy ha egy pap is ezt csinálja, akkor az tűnt a helyes útnak. A kivégzése előtt készült Kun Andrással egy interjú, amiben azzal védekezik, hogy a propaganda áldozata lett, és ez nagyon faramuci, hiszen ő maga volt a propaganda, még nyilas filmben is szerepel – mondta Ács Dániel.

A filmet a fenti 444-es linken, vagy ide kattintva tekinthetik meg. A beszélgetést a cikk elején, a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Fortepan