Harmincéves A legényanya

Filmhíradó rovatunkban többek között arról is hallhattak, hogy az ősszel moziba kerülő Downton Abbey nagyfilm különleges módon ihlette meg a játszani vágyókat. Salt Lake City-ben szabadulószoba nyílt a széria nyomán. Egészen pontosan az inasok és komornák szálláshelyéről kell kijutni a játékban, amihez fondorlatos feladványokat kell megoldani. A helyiségeket autentikus bútorokkal és igényes lambériával rendezték be, ezért szakasztott úgy fest, mint egy patinás angol kastély enteriőrje.

Timár Ágnes Baski Sándor filmkritikussal arról beszélgetett, ki számít egyslágeresnek a filmiparban. Megpróbáltak választ találni arra, hogy vajon Danny Boyle-t lehet-e ezzel a jelzővel illetni, csupán azért, mert elsőként mindenkinek a Trainspotting jut a rendezőről az eszébe. A beszélgetésben arról is szó volt, az egy slágeresek bukása utána van-e visszatérés, és vajon kinek a bizalma kell egy újabb kísérlethez. A jól ismert hollywoodi nevek mellett azt is megnézték, vajon magyar példa van-e.

Az interjúhoz kapcsolódóan szó volt a műsorban az idén 30 éves magyar filmszatíráról, A legényanyáról is, amelynek rendezője Garas Dezső volt, aki – bármilyen sikeres is lett a film – több filmet nem dirigált.

A legényanya nem csak a maga korában, de még ma is olyan sok szinten értelmezhető, hogy kérdés nélkül a klasszikusok közé sorolandó. A Schwajda György A rátóti legényanya című könyvén alapuló film idén jubilál. 1989-ben épp az adás napján mutatták be. A szatíra alapkonfliktusa, hogy Rátóton egy fiatalasszony nemrég született kisfiának a Józsi nevet adja, szakítva azzal a szokással, hogy a faluban minden férfit - a tanácselnök után - Bélának hívnak. A most 30 éves alkotás persze nem csak a maga ál naiv bölcsességével, és az időtálló humorával veszi meg a nézőt, hanem a zseniális színészi játékok sorával is. Eperjes Károly, Kállai Ferenc vagy éppen Pogány Judit mellett maga a rendező-társíró, Garas Dezső is utolérhetetlen alakítást nyújt.

Elég annyit mondani, hogy Béláim, és filmrajongók tömegének egyértelmű, hogy A legényanyáról van szó. A film erőssége azonban talán épp abban áll, hogy míg az egyik percben felhőtlenül nevetünk, a másikban már az abszurditásban rejlő szomorúságtól fagy le az arcunkról a mosoly. Az i-re a pontot végül főhősünk gyermeke teszi fel, aki az ominózus megkövezés után, sírós hangon közli, nem akar ilyen játékot, hogy a néző is ezzel a keserű ízzel búcsúzzon a történettől, mert ilyen játékot ő sem akar.

Az adás meghallgatható a fenti lejátszás ikon megnyomásával.