Juhász Péter a Kósa-ügyről: A hatóságok bizonyíthatóan nem teszik, amit kellene

Juhász Péter civil aktivista, az Együtt volt elnöke jó ideje követi nyomon a „csengeri örökösnő” kalandos történetét, amelynek fontos szereplője Kósa Lajos fideszes politikus, volt miniszter, debreceni polgármester. P. Mária ügyét 2018-ban az akkor a NER-rel szemben álló Magyar Nemzet hozta nyilvánosságra, amikor a nőt Svájcban nemzetközi elfogatóparancs alapján letartóztatták, majd hazaszállították. A nő 2013 és 2017 között több embernek azt hazudta, hogy 1300 milliárd forintnyi vagyont örökölt: a megtévesztettek között volt éveken keresztül Kósa Lajos is.

Kósáról úgy fogalmazott: „azt kijelenthetjük, hogy a hamis tanúzást elkövette”, mert a rendőrségi vallomásában azt állította, hogy nem fogadott el ajándékot, márpedig elfogadta, erről közjegyző vagy ügyvéd által ellenjegyzett papírok vannak. (Az ígért összegeket nem kapta meg a fideszes politikus.) Juhász Péter maga ezzel kapcsolatban indított egy kisebb felhívást, hogy minél többen kérjék Polt Péter legfőbb ügyészt, hogy indítson eljárást ebben az ügyben. Eddig több százan csatlakoztak, de nem történt semmi.

Beszélt arról is: P. Mária és a politikus felesége is azt állítja, hogy többször elindultak volna Németországba, találkozni a német pénzügyminiszterrel az örökösnő ügyében, és Kósa Lajos felesége tolmácsolt volna. Hozzátette: Kósa akkor az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának elnöke volt, ez a testület felügyeli a rendőrség munkáját. Ha egy ilyen hivatalos személy egy másik hivatalos személynél egy magánember érdekében milliárdos összegben el akar járni, „arra van jogi szakszó, a befolyással üzérkedés kategóriáját megvalósítja, ha ezt valóban elköveti és ebből még hasznot is remél” – fogalmazott.

Juhász Péter szerint a hatóságok bizonyíthatóan nem azt teszik, amit kellene. Ezt azzal indokolta: Kósa Lajos azt mondta a rendőrségen, hogy nem kapott ajándékot, majd elétették a papírt, amin ott van az aláírása, de ezt aztán annyiban hagyták, nem kérdeztek tovább. Sőt – folytatta –, noha a politikus maga, felesége és édesanyja is szóba kerül az ügyben, Kósa neve semmilyen módon nem jelenik meg a vádiratban. Az ügyész ellenzi azt is, hogy meghallgassák tanúként, holott ő képviseli az államot. A volt politikus bízik abban, hogy a bíróság korrektül jár el, és meghallgatják a fideszes képviselőt.

Beszélt arról is, amiből kiindult ez az ügy: az „örökösnőnek” – állítása szerint – részletekben csaknem 70 millió forintot utalt egy cég, amiről ő azt állítja, hogy le kellett vennie a számlájáról, és át kellett adnia Kósa Lajosnak vagy egy általa megnevezett embernek. Állítólag beragadt egy 300 milliós garanciavállalási fedezet a debreceni önkormányzat valamelyik cégénél, emiatt Kósa Lajosnál akartak „intézkedni”, és azért keresték meg P. Máriát, mert úgy tudták, hogy jóban van a fideszes politikussal. Ezek létező pénzek, és ez beleillik abba a mintába, amit akár Boldog Istvánnál vagy Simonka Györgynél lehetett látni – jegyezte meg Juhász Péter.

Nehéz eldönteni, hogy ki vezetett meg kit. Az „örökösnő” szerint Kósa kereste meg őt, Kósa az ellenkezőjét állítja. Juhász Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy P. Mária olyan leveleket mutatott fel, amelyeket ő maga nem fogalmazhatott meg, mert mélyszegénységből jövő ember, aki nem járatos a jogban és a pénzügyben, nem tud nyelveket. Külföldi, ottani jogszabályokra hivatkozásokkal megspékelt dokumentumai voltak arról, hogy övé a francia Credit Industrial et Commercial Bank 99 százaléka, és ennek 24,09 százalékát Kósának adományozta volna (aki a Blikk cikke szerint „köszönettel elfogadta”).  Ezek a papírok egy bizonyos pontig rendben lévőnek tűntek, persze nem életszerű, hogy ehhez a minden magyar banknál nagyobb pénzintézethez köze lett volna. Érdekes kérdés, hogy ki segíthette P. Máriát.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: