Kántor Péter: Egy hétfő délelőtt Majdanekben
27/05/2020 12:53
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A költészet napjától a karanténidőszak legvégéig a Klubrádió honlapján minden nap közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül, hogy az otthon maradást ezzel is tartalmasabbá, könnyebben elviselhetővé tegyük. Ma Kántor Péter Egy hétfő délelőtt Majdanekben című versét hallgathatják meg a szerző előadásában.
A mától a Klubrádió honlapján is meghallgatható Egy hétfő délelőtt Majdanekben című versében egy holland költőtársával együtt tesz látogatást a lengyelországi koncentrációs tábor helyszínén. A nemzetközi költőtalálkozó didergő légkörének összekötése a megsemmisítő tábor fölkeresésével szinte egyidejűvé teszi a két eseményt, ami végzetes és végleges fáradtsággal tölti el a vers elbeszélőjét. Költőtársával való beszélgetése segítségével pedig rámutat, hogy a népirtás tényének fölfogása, illetve a történtek súlyának azonosítása a helyszín bejárásán keresztül valóban univerzális élmény, nem a családi érintettség függvénye – noha kétségtelenül sokaknak időbe kerül, amíg eljutnak erre a felismerésre.
A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. A vers írott változata:
Kántor Péter: Egy hétfő délelőtt Majdanekben
Egy költőtalálkozón vettem részt Lublinban,
volt néhány felolvasás, egy kirándulás
egy közeli festői kisvárosba,
amúgy semmi különös, semmi említésre méltó,
talán csak a hideg abban a pincehelyiségben,
ahol egy éjszakába nyúló estén
együtt fáztunk, ki-ki az anyanyelvén.
Aztán az irodalmi programok lezajlottak,
a fesztivál véget ért, mindenki útra kelt,
és hirtelen Majdanekben találtam magam.
Mentünk az aprókavicsos hosszú úton,
a sötétbarna ablaktalan barakkok mellett,
mentünk csöndben az üres úton,
egy holland farmer fia meg én.
Egy év különbséggel születtünk,
ő egy holland farmon, én Budapesten,
ő 1948-ban, én 1949-ben,
s verseket írunk mind a ketten.
Van itt valakid? – kérdezte.
Egy rokonom? Egy szerettem?
Mindenki valakim Majdanekben!
Majdanek, Treblinka, Belzec, Sobibor...
Egyszer el kell fáradni valahol –
ha Majdanekben, akkor Majdanekben.
Fújt a szél, észre se vettem,
azon a hosszú, kavicsos úton
egyszer csak nagyon elfáradtam,
mint egy gép, úgy lépegettem.
Majd elmúlik, elmúlik ez a fáradtság,
ez az október, ez a hétfő,
ez a vágy nem érezni semmit,
nem gondolni semmire többé.
Varjak bólogattak a fűben,
s mint egy gép, tovább lépegettem,
egy hétfő délelőtt, Majdanekben.
