Két helyen sem vállalták az ellenzéki meleg influenszer esküvői partiját

Szerinte a legnagyobb félreértés vele kapcsolatban, hogy azt hiszik, azért áll bele dolgokba, mert azt szeretné, sajnálják. Például amikor két hely is visszautasította, ahol az esküvőjét szerette volna tartani, és egyértelmű, hogy nem azért, mert nincs hely, hanem mert meleg és ellenzéki szimpatizáns. Ilyenkor egyáltalán nem érzi magát áldozatnak, sőt, igazi harcossá válik, aki nyilvánosságra hozza az esetet és az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordul, hogy lássák, nem lehet mindenkivel ezt megcsinálni. Ezeket a történéseket küldetésnek éli meg, ilyenkor felszólal azok helyett is, akik nem éreznek maguk mögött akkora hátországot, kapcsolatot, pénzt, hogy egy ilyen szituációból győztesként jöjjenek ki.

Azt mondja, nagyon gyorsan lett ismert, egyszerre sok ember ismerte meg. Akkora megfelelési kényszere volt, hogy bárki bármilyen helyzetben odamehetett hozzá, és ő mindenkivel beszélgetett, mert félt, hogy csalódást okoz, ha nem így teszi. Tavaly viszont hozott egy döntést: meg kell húznia a határt, és tudnia kell nemet mondani.

Hiába tűnik kifelé magabiztosnak, mert bátor és oda mer mondogatni, ha kell és igazságtalanságot érez, viszont vannak olyan területei az életének, amiben kevésbé van önbizalma. Mindig is gyanakvó volt, sosem hitte el, hogy lehet őt önzetlenül szeretni. A hirtelen jött népszerűség csak tovább rontott a bizalmatlanságon, kereste, hogy miért akarnak vele jóban lenni.

Biztos benne, hogy ez a bizonytalanság onnan is ered, hogy élete első tizenhat évét mások által kiszolgáltatva élte. Szülei alkalmatlansága miatt gyermekotthonba kényszerült, ahol sokat bántották. De ő senkit nem hibáztat, biztos benne, hogy ha ezek nem történnek meg vele, nem jutott volna el idáig, ahol most tart. Istennek és a szerencsés élethelyzetek sorozatának köszönhetően azonban sikerült kikeverednie ebből a környezetből – mondta.

Úgy véli, "gátlástalanságát" is a gyerekkorának köszönheti. Annyi mindent látott, hogy szerinte már nem tudja meglepni senki, vagy ha igen, akkor ő megteheti, hogy belekérdezzen a másoknak kellemetlen, vagy kerülendő témákba is. Ő nem riporter,  egyszerűen csak kíváncsi és beszélget. Sose izgul, akkor sem, amikor az előválasztás idején öt miniszterelnök-jelöltet látott vendégül a műsorában.

Nem zavarja, ha melegnek vagy cigánynak nevezik, szerinte nem a szavak sértőek, hanem a szándék lehet az, vagy nem az. Egyedül azzal lehet megsérteni, ha felkészületlennek nevezik. Szerinte lehet, hogy politikailag nem annyira felkészült, de emberileg sok riporternél jobban. Ugyanis "zsiványok között" élte élete nagy részét, így akár egy gesztusból, vagy tekintetből megállapítja, ha valaki sumákol.

Elmondta, hogy nagyon szeretne a száz leggazdagabb magyar közé tartozni, mivel szerinte csak a szegényeket etetik azzal, hogy a pénz nem boldogít. Az anyagi biztonságot rettentő fontosnak tartja. A mai napig megnézi az árakat, és képes másfél euró különbség miatt visszagyalogolni a korábban látott gyrososhoz. Ha milliárdos lenne, még több embernek tudna segíteni, mint most. De azt is tudja, hogy soha semmivel nem lesz megelégedve. Bármennyi megtekintése vagy pénze lesz is, neki nem létezik olyan, hogy maximum. Azt gondolja, az elégedetlenségének teremtő ereje van, nemhogy nem szorong a teljesítéstől, hanem ez motiválja, mozgatja is. Úgy véli, inkább ez legyen a korlátja, minthogy ne legyenek ambíciói, a sokból könnyebb lefaragni.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!