Ki volt Táncsics Mihály?
19/12/2021 06:15
| Szerző: Klubrádió
20 esztendőnk hatalom címmel indítunk visszatekintő sorozatot a húszéves Klubrádió honlapján, ahol az elmúlt két évtized néhány emlékezetes műsorából szemezgetünk.
Most a Táncsics Mihályról készített adásunkat szedtük elő az archívumból.
Levegőt! című egykori műsorunkban Udvarhelyi Tessza és Misetics Bálint készített március 15. alkalmából egy műsort Táncsics Mihályról.
Egy Bakony-széli falucskában Ácsteszéren született 1799-ben. Anyja szlovák, apja horvát származású volt, lásd a nevet: Stancsics. A családban 13 gyerek jött a világra, de csak 7-en maradtak életben, közülük Mihály volt a középső. Miután a szülők telkes gazdák voltak, egyértelmű volt, hogy mindenki a földdel foglalkozott a családban, olyan munkát végeztek a gyerekek, amilyen az életkoruknak megfelelt. Mihály sem tudott elképzelni magának más jövőt, mint a földművelést. Mígnem egyszer úgy megbotozta a hajdú, hogy eldöntötte: ebből elég volt. Képezni kezdte magát, rengeteget olvasott, szinte válogatás nélkül, de mégis valahogy az utópista szocialisták felé fordult – mondja Simor András költő, műfordító. Rousseau, Saint-Simon, Fourier műveit olvasta szenvedélyesen. Így vált gondolkodóvá, földművesből íróvá, szinte filozófussá.
A mi kora lelkünk:
Attila ugarján,
Táblabírók földjén,
Szenvedő szerelmünk.
Kendet ostorozták,
Kutya se becsülte.
Mert kend senki se volt,
Mindenkiért hevült,
Paraszt-anya szülte.
Amellett, hogy egy saját világot épített, Táncsics benne élt a magyar valóságban, pontosan tudta, hogy mi történik. Olyasmiről írt, s beszélt, amiről mások nem, a nép érdekéről, a szegénység érdekéről, arról, hogy miként lehetne érdekeltté tenni a forradalomban, a szabadságharcban a szegénységet. Ezek a gondolatok nem arattak sikert a forradalmi vezetők körében, Kossuth sem szimpatizál velük. Táncsicsot nehezen fogadták be a forradalmárok közé, nem mellesleg így járt eleinte Petőfi Sándor is. Táncsics 1846-tól kezdve Nyugat-Európában barangolt, műveinek kiadókat keresett.
Aztán 1847-ben – hiába rejtőzködött – elfogták, lecsukták. Simor András szerint ítélet nélkül, de azt lehet sejteni, hogy külföldön megjelent művei miatt, amelyekben már a sajtószabadságról is ír. Legnagyobb fájdalma az volt, hogy elszigetelték minden információtól, újságot sem olvashatott. Március 15-e egyik meghatározó eseménye volt az, hogy kiszabadították a Várban lévő börtönéből, és ezt a pesti nép, forradalmi ifjúság, munkásság tette. 1848 áprilisában Munkások Újsága címmel hetilapot alapított, de ezt Kossuth hamarosan betiltatta, mert az utópista szocialista irány nemtetszésbe ütközött. A szabadságharc bukása után nyolc évig a saját házuk alatt kialakított rejtekhelyen élt, ott dolgozott, majdnem teljesen megvakult.
Sokat foglalkozott jogelmélettel, de olyan szinten, hogy azt mindenki megértse, a nevelést ugyanis rendkívül fontosnak tartotta. Megírta a Népkönyvet –alcíme Polgári katekizmus- amelynek nyomdában lévő példányait Windischgrätz máglyára vettette, egyetlen példány maradt fenn belőle. Ebből idézünk.
Máig vitatott munkásság, örök érvényű megállapításokkal
Táncsics munkásságának nem volt nagy hatása a saját korában, sőt azóta is vita tárgya, sokszor félremagyarázzák – jelzi Simor András. Voltak azonban azonban olyan gondolatai, amelyek ma is érvényesek, talán még inkább, mint akkor. Például a nevelésről, amelyről úgy vélte, hogy itt nem az ész fáklyája világít, hanem olyan oktatás folyik, amelynek célja a kormány tekintélyének fenntartása. Mentalitására jellemző, hogy amikor börtönéből kiszabadult, az első beszédében mindenkit kendnek szólított. Azt hitték, hogy elvette az eszét a rabság, de nem erről volt szó. Ő már a fogságban elhatározta, hogy szorgalmazni fogja minden cím eltörlését. Úgy vélte, hogy a királyi és nemesi jogokat át kell adni a közösségeknek. Tulajdonképpen kezdeti szocialista eszméket fogalmazott meg.
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.
2015.03.12.
Műsorvezető: Udvarhelyi Tessza és Misetics Bálint
