Kiállítás lesz a turulszobor körül: „Nehéz vállalkozás, és pont ott ízléstelen”

Hivatalosan megszűnik II. világháborús emlékműnek lenni a Turul-emlékmű, de egy kiállítás része lesz – közölte Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármester egy rádióinterjúban. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a szobor sorsa, a fideszes politikus azt mondta, volt javaslat arra, hogy a Turul-emlékmű legyen I. világháborús szobor, de szerinte inkább be kell mutatni a történelmi hátterét. Ami nagyon bonyolult, de az a céljuk, hogy a turulszobor körül megjelenjen egy állandó kiállítás, amely ezt elmagyarázza. 

Mást jelentett, de hozzátapadt az antiszemitizmus

Paksa Rudolf történészt kérdeztük turulról és a kiállítás lehetőségeiről. Elmondta: maga a turul, mint szimbólum az I. világháborúig egészen mást jelentett (mint jelenleg), aztán a Horthy-korszakban egyre inkább megváltozott a jelentése. Különösen a millenniumi emlékünnepségekhez kapcsolódóan a magyar vitézség, hősiesség, katonai múlt jelképeként jelenik meg, ezért az I. világháborús emlékműveken is ebben a szerepben .

Amikor a két világháború között nemzeti vagy nemzeti szocialista szervezetek ezt választják szimbólumnak, akkor erre akarnak vele utalni. Csakhogy, mivel ezek antiszemita csoportok voltak, a második világháború előtt és az alatt időszaktól kezdve szorosan hozzákapcsolódik az antiszemitizmus is. Ez innentől fogva ehhez a szimbólumhoz hozzátapad, és nehéz enélkül, pusztán a magyar vitézség szimbólumának látni, hanem innentől kezdve van antiszemita jellege is – hangsúlyozta a történész.

Pont ott különös bukéja van

Budapesten van több turul, de ezeknek a szobroknak egy része a II. világháború előtt keletkezett (például a Nemzeti Galéria mellett). De a XII. kerületi szobornak az ad „külön bukét”, hogy nemcsak antiszemita jellege van a szoborállításnak, nemcsak a jobboldali emlékezetközösséghez kötődik a felállítása, hanem hogy olyan helyre állították, amelynek közelében a városmajori tömegmészárlásokat végrehajtották a nyilasok, főleg zsidó emberek ellen.

Hogy lehet azt megmagyarázni, ha valaki ezzel az emlékművel a turul eredeti jelentésére, nem a nyilas pártházra és a tömeggyilkosságokra akar emlékeztetni? – tette fel a kérdést műsorvezetőnk. Paksa Rudolf közölte: erről nem őt kellene megkérdezni, hanem azokat, akiknek vannak erre ötleteik. Szerinte ez nagyon nehéznek tűnő vállalkozás és azon a helyen inkább ízléstelen. Hozzátette: ha egy emlékező közösség akar megvalósítani egy alkotást, akkor annak nem úgy kellene megvalósulnia, hogy egy politikai vezetés ráerőlteti a közösségre a saját elképzelését, hanem a helyiek megkérdezésével, az áldozatok hozzátartozóinak aktív bevonásával, hogy ők mire szeretnének emlékezni és mire ne emlékeztessék őket.

Ennek a szobornak a 2005-ös felállítása és az egész 15 éves történet, hogy miért áll még mindig és miért ragaszodnak hozzá egyesek, mások pedig miért távolítanák el, ez olyan emlékezetpolitikai vita hozadéka, amely tulajdonképpen „egyfajta politikai terelés”, a múlt eszközként felhasználása arra, hogy egybetereljék a tábort.

Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne jogos igény a II. világháború áldozataira emlékezés, a nem zsidó áldozatokra is, hanem sokkal inkább az a probléma, hogy hol és milyen szimbólumokkal próbálják ezt megtenni. Annak nem megosztónak, hanem integratívnak kellene lennie.

Meglepődne az önreflexión

Paksa Rudolf jelezte: úgy lenne teljes az új kiállítás, ha képes lenne arra reflektálni, hogy miért építették oda ezt a szobrot és milyen céllal. De azon teljesen megdöbbenne, ha belátná a városvezetés, hogy nekik ezzel kimondottan „a saját kerületük lakosságát megosztó szándékuk volt”, és van most is, amikor kiállnak mellette. Ezt a fajta önreflexiót Magyarországnál sokkal fejlettebb politikai kultúrákban se várná az ember – tette hozzá.

Ha az eredeti értelmében, a nemzeti vitézség szimbólumaként tekintünk a turulra, akkor is nagyon nehéz megérteni, hogy a II. világháborúhoz kapcsolódóan miért pont ezt választották. Lássuk be, a 20. század magyarországi története nagyon kevés okot ad arra, hogy katonai teljesítményre büszkék legyünk – jegyezte meg Paksa Rudolf.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.