Közös dolgaink és a futball – Selmeci János jegyzete

Új ablakban

2021. június 11. Esti gyors-részlet / Selmeci János jegyzete - 2021.06.11.

01:43

00:00

A norvégok elleni második pótselejtező maradt meg a legjobban a 2016-os EB részvétel kiharcolásából, emlékszem, hogy a lefújásig nem hittem el, hogy a válogatott ott lesz a tornán, pedig két norvég gól kellett volna, arra pedig már nem volt idő, de remegtem, féltem, hogy valamiért nem történik meg, ami az én életemben még sosem történt meg, és amit a barátaimmal annyira akartunk. Aztán jött a nyár, életem talán legjobb nyara, de legalábbis legjobb másfél hete biztosan, a csoportgyőzelem, a boldog emberek a körúton, az éjjel, ami ugye nem érhet véget.

Legalábbis annak nem, akit érdekel a futball, egészen sokan vagyunk így ezzel, mindenféle emberek, rossz emberek is, ártatlan gyerekek és korrupt politikusok is, Orbán Viktor is meg és én is, egészen más gondolunk a világról, de amikor meccs van, akkor ugyanazt akarjuk.

Van azért bennünk valami közös.

Ettől még nem kell szeretnünk egymást, meg utálnunk sem azokat, akiket ez az egész nem hoz lázba, nem borzonganak meg egy magyar lövés után, ami csak egy kicsit ment mellé, és nem ugrálnak és kiabálnak az első emeleti nappalijukban, amikor Szoboszlai kilő minket az EB-re. Azt is el tudom fogadni, hogy a szurkolók között vannak vállalhatatlan emberek, ahogy azt is, hogy vannak, akiket annyira idegesít a miniszterelnök drága futballmániája, hogy inkább drukkolnak az ellenfélnek. Nem szeretem, de elfogadom, és ha tényleg az a mi munkánk, hogy a közös dolgainkat rendezzük, akkor ez itt bizony egy közös dolog, amit rendeznünk kellene, nem pedig odadobni a politikának. 

Az első lépés talán legyen az, hogy hagyjuk békében egymást szurkolni vagy nem szurkolni. Ebben is hajrá magyarok! 

Selmeci János jegyzete a 2021. június 11-i Esti gyorsban hangzott el.