Kultúra nélkül a semmi – Selmeci János jegyzete
29/01/2021 17:55
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
A közösségi lét színterei nem önmagukért léteznek; egy sör melletti beszélgetés épp úgy előrébb viheti a társadalmakat, mint egy csavar becsavarása.
Az elmúlt napokban újabb lángra kapott a vita, hogy jelentős pénzbeli segítséget kell-e adni a végnapjait élő vendéglátó szektornak, vagy csak a részleges, óvatos nyitás jelent megoldást. Előbbi mellett érvelt Bede Márton a 444.hu-n megjelent cikkében, utóbbi mellett foglalt állást Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő és több ellenzéki politikus is, a kormány pedig úgy tűnik, hogy a se nyitás, se segítség megoldás mellett döntött.
Bár mostanság kevesebb szó esik róluk, de hasonlóan nehéz helyzetben vannak a kulturális szektor különböző szereplői, bár az adófizetői pénzből finanszírozott kőszínházak dolgozóinak nyilván könnyebb, mint a független színészeknek, vagy a garázskoncertekkel átvert zenészeknek, az érdemi segítség ebben a szektorban is elmaradt.
Tekintsünk el most attól a furcsaságtól, hogy a korlátozások alapján a vírus éttermekben és színházakban terjed, gyárakban, bútoráruházakban vagy a kereskedelmi tévék showműsoraiban viszont nem; a nehéz helyzetbe került vállalkozóknak és művészeknek jár a segítség.
Ha nem ébredne fel bennünk a szolidaritás a tehetősnek gondolt vállalkozók és zenészek iránt, képzeljük el egy pillanatra, hogy mit szólnánk, ha a kormány holnap betiltaná a munkánkat. Nem beszélve arról, hogy egy magyar vállalkozó nem feltétlenül sokkal gazdagabb, mint a dolgozói, akiknek a bére felét egyébként a „de legalább kormányozni tudó” kormánynak november óta nem sikerült átutalnia.
A már említett 444-es cikk helyesen megállapítja, hogy a vendéglátósok joggal kiabálnak. Abban viszont szerintem nincs igaza, hogy a vendégeik, azaz mi ne keseregjünk, hiszen enni, inni és beszélgetni máshol is lehet. Egyrészt most nem nagyon lehet, másrészt a vendéglátás, meg a közösségi lét egyéb színterei nem önmagukért léteznek; egy sör melletti beszélgetés épp úgy előrébb viheti a társadalmakat, mint egy csavar becsavarása.
A színházi előadás, a mozifilm meg a koncert sem önmagáért van; ha így lenne, nem finanszíroznánk a kulturális produktumok egy részét adófizetői pénzből.
Egy közösség fennmaradása, fejlődése nem csak a gazdaság teljesítményén múlik, hanem a közösségi tevékenységek közben megfogant gondolatokon, megtalált közös pontokon, felfedezett igazságokon is, meg az ezeknek is köszönhető mentális egészségen. És persze ezektől a gazdasági teljesítmény sem független, a szombati koncertet végigugráló kolléga lelkesebben fogja belevetni magát a hétfői munkába, de a sikeres vállalkozást indító startupereknek is találkozniuk kell valahol. Jelenleg utazni is nagyjából tilos, pedig nem gondolhatjuk, hogy egy közösség számára felesleges lenne, ha egyes tagjai el tudnak utazni világot látni.
Ezeket a közösségi tevékenységeket ítélték a kormányok kevésbé fontosnak, betilthatónak. Hogy járványügyi szempontból igazuk volt-e, hogy lehetett volna-e kevésbé szigorú korlátozások mellett működni, azon lehet vitatkozni, de azon szerintem nem nagyon, hogy minden egyes színház, mozi, koncert és közösségi együttlét nélkül eltöltött nap veszteség a társadalomnak. És ezt semmilyen állami támogatás nem tudná kompenzálni.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2021. január 29-i, pénteki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
