Életünket a biztonságért – Selmeci János jegyzete
22/01/2021 17:33
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
A koronavírus-járvány rengeteg emberben teremtett igényt valamire, ami nincs; a százszázalékos biztonságra.
Évente több mint 1.2 millió ember hal meg közlekedési balesetben a világon, és több mint 50 millióan sérülnek meg, sokak közülük maradandóan. A halálos kimenetelű közlekedési balesetek majdnem harmada ráadásul 30 évesnél fiatalabb embert érint, ebben a korosztályban ez a leggyakrabban előforduló halálok, a balesetek tehát olyanokat ölnek meg, akit még évtizedeket élhetnének egészségben és boldogságban.
Ezeknek az embereknek az élete a társadalom, és az általunk megválasztott döntéshozók kezében van; ha mondjuk 5 vagy akár 10 km/órára csökkentenénk a maximális sebességet, gyakorlatilag az összes halálos közlekedési balesetet meg tudnánk előzni. Nem beszélve arról, hogy meg tudnánk meneni annak az évi 4,5 millió embernek egy részét is, akik a légszennyezettség miatt halnak meg idő előtt.
Miért nem csináljuk máris?
Nyilván azért nem, mert úgy nem tudnánk élni, nem érnénk be időben a munkahelyünkre, nem lenne ennivaló a boltban, stb. Annyi előnye van a gyors közlekedésnek, hogy a társadalom elfogadta az árát; azt, hogy rengeteg ember fog meghalni az utakon. Amikor beszállunk az autóba, belekalkuláljuk, hogy ez akár az utolsó utunk is lehet, de mégsem tekintjük potenciális gyilkosnak a többi autóvezetőt. Ez az a logika, amit a koronavírus-járvány alatt elfelejtettünk.
A járvány kezelése pontosan olyan, mintha biztonságosabb és kevésbé szennyező autók forgalomba állítása vagy a légzsák kötelezővé tétele helyett 5 km/órára csökkentettük volna a sebességhatárt. A nyitott határok, a globális gazdaság, a turizmus, népszerű szolgáltatások, az iskolai oktatás, a szociális élet és hosszan sorolhatnánk, hogy még mennyi mindennek az összes előnyét feláldoztuk azért, hogy kevesebben haljanak bele a vírusba. Emberek, akik az egészségtelen étkezésen, a fontos szűrővizsgálatok kihagyásán át a minden évben számtalan életet követelő autóvezetésig rengeteg nem biztonságos dolgot csinálnak, most azt követelték a kormányoktól, hogy biztosítsanak nekik teljes biztonságot, védjék meg őket a koronavírustól, a költség pedig nem számít. A döntéshozók pedig, akik egyébként egy bizonyos összegnél többet sosem költöttek el egy emberi élet megmentésére, nem tudtak ellenállni a nyomásnak.
Hogy miért a koronavírus elleni védekezés oltárán áldoztunk fel ennyi mindent, köztük az elemi logikát? Nem tudom. Persze az, hogy a kínai karanténos megoldás volt a minta, szerepet játszhat ugyanúgy, mint a Facebookon terjedő bergamói képek, valamint az a kiemelt figyelem, amit a média soha, semmilyen halálos veszéllyel járó betegségre még nem fordított. Ha a tévék és újságok naponta számolnának be a közlekedési balesetben elhunytak számáról, életkoráról, és a balesetek maradandó következményeiről, vajon egy idő után tömegek követelnék a sebességhatárok radikális csökkentését és a jogosítvány megszerzéséhez szükséges vonatkozó vizsgák szigorítását?
Ezt sem tudom. De azt biztosan tudom, hogy légzsákok és vakcinák ide vagy oda, teljes biztonság nem létezik. Egy fa megmentéséért pedig nem érdemes kivágni egy egész erdőt.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2021. január 22-i, pénteki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
