Lengyel László: A Fidesz érzi az utálatot, az ellenzékiek pedig nem érzik az erejüket

Több hibát is vétett győzelme óta az egy éve főpolgármesternek megválasztott Karácsony Gergely. Például rögtön az elején meg kellett volna mondania – nem csak bő fél évvel később –, hogy ellenzéki miniszterelnök-jelöltnek tekinti-e magát, pontosabban elindul-e a jelöltségért, vagy sem – mondta Lengyel László közgazdász, politológus, aki a tavalyi, nagy ellenzéki győzelmeket hozó önkormányzati választások évfordulóján elemezte az elmúlt tizenkét hónapot.

Sokkal jobban a sarkára kellett volna állnia

A Pénzügykutató Zrt. vezetője szerint azért lett volna fontos már kezdetben határozott kijelentést tenni erről, mert attól függően, Karácsony milyen nyilvános döntésre jut, az is eldőlhetett volna, milyen módszereket kell alkalmaznia a támadó rezsimmel szemben. A kormányoldal egyértelműen potenciális ellenzéki kormányfőjelöltnek tekintette, és hihetetlen brutalitással esett neki a személyének – lényegesen erősebben támadta, mint az utóbbi időben, hogy közölte, nem akar miniszterelnök-jelölt lenni. Folyamatosan csépelték, azt bizonygatva, hogy alkalmatlan a főpolgármesterségre, pocsék munkát végez – mindezzel nyilván azt is állítva, hogy egy ország vezetésére még inkább képtelen lenne.

Jó lett volna tehát, ha Karácsony már tavaly tisztázza a szándékait, ami persze az is lehetett volna, hogy elindul a kormányfő-jelöltségért, mint ahogy az ellenzéki lengyel főpolgármester is elindult az államfőválasztáson – mondta a közgazdász, aki hangsúlyozta, az ezekből a döntésekből fakadó helyzetek más-más harcmodort indokoltak volna Karácsony részéről.

Lengyel László szerint Karácsonynak, illetve a győztes ellenzéknek a főváros anyagi helyzete kapcsán is sokkal jobban a sarkára kellett volna állnia, ebben az esetben is rögtön az elején lépniük kellett volna, ahogy belenéztek a kasszába. Legkésőbb január elejéig világossá kellett volna tenniük, hogy az előző városvezetéstől milyen adósságok, be nem fejezett fejlesztések maradtak rájuk, és elmondani, ha egyértelműen látszik, ilyen feltételek mellett Budapest anyagilag nem tud túlélni. A sarkukra állás egy ilyen helyzetben azt is jelenti, hogy ha kell, a főváros csődeljárást kér maga ellen, és azt is bejelenti, a kormány miatt a BKV-t sem tudja finanszírozni, ezért le kell állítani. Minden BKV-járművön meg kellett volna jelennie a molinónak arról, hogy a kormány miatt jár kevesebb villamos és busz, de ugyanígy a Lánchídra is ki kellette volna kerülnie a feliratnak, hogy a kormány miatt nem sikerül felújítani, miközben a rezsim stadiont épít. És a teljes projektért harcolni kellett volna, beleértve az átkelő csatolt részeinek, így az Alagútnak a rekonstrukcióját is. Bár a főváros hozzájárult az új atlétikai stadionhoz, nem azért, hogy az épp leszakadni készülő Lánchidat meg ne lehessen felújítani. Ne szórakozzanak már! – üzenhetné a kormánynak a főváros Lengyel szerint.

Egész más lenne úgy tárgyalni

Az is fontos, hogy az ellenzéki városoknak legyenek jól kimunkált, összehangolt fejlesztési terveik – amelyek megalkotásában a civilek is sokat segíthetnének – mondta a politológus, aki ezt még Budapest esetében sem látja, ezért szerinte az ellenzéki városok nagy bajban lennének, ha az Európai Unió tényleg hajlandó lenne közvetlen kohéziós forrásokat biztosítani az önkormányzatoknak. A Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár, Fürjes Balázs terveit látja, Budapestét nem – fogalmazott.

A politológus úgy látja, az szintén probléma, és ez főleg a járványhelyzet kezdetével tűnt ki igazán, hogy a főváros és a kerületek között nincs valódi együttműködés, a lakossággal nincs érdemi kommunikáció. A fővárosnak és a kerületeknek össze kellene tartaniuk az egészségügyben, a fejlesztési ügyekben, egymás felé kellene fordulniuk, például úgy, hogy minden önkormányzattal megismertetik annak a módszertanát, hogyan lehet egy forintra pontosan kiszámolni, mennyit veszít a település azzal, hogy a „kormány rálépett”. Ezt a számítást a XIII. kerület elvégezte, de egységesen nem történt meg a kimutatás. Azzal is sokkal erősebb lenne Budapest, ha összefogna az ellenzéki vezetésű vidéki településekkel, egymás mellett állnának tucatnyi más nagyvárossal. Egész más lenne úgy tárgyalni a kormányzattal, hogy vele szemben együtt ott van Budapest, Pécs, Miskolc, Szeged.

Nagyon bízik „Cecíliában”, de ...

Ezenkívül nincs hozzáértő, hiteles virológus, aki kifejezetten a főváros nevében hetente egyszer elmondaná, épp mi történik, mi van az idősotthonokkal – hogy ne csak akkor jöjjenek szóba, amikor a kormány feljelentést tesz miattuk –, mivel számoljanak a szociális dolgozók, a pedagógusok, a gyerekeiket iskolába, óvodába járató szülők, vagy hogy miként lehet értékelni a kialakult viszonyokat, a kormány által elrendelt intézkedéseket, például az iskolai hőmérőzést – mondta Lengyel László, aki kiemelte, a folyamatos kommunikáció, tanácsadás, együttműködés azt is szolgálhatná, hogy a budapestiek ne érezhessék úgy, magukra vannak hagyva. Mint fogalmazott, ő nagyon bízik „Cecíliában”, de azért Budapest vezetése találhatott volna egy olyan hiteles szakembert, aki a főváros részéről beszél minderről, és úgy is, hogy nem csak utólag elemez, hanem arról is beszél, mi várható – ez nyár végén, az iskolakezdés előtt különösen indokolt lett volna.

Tudják, hogy utálják őket

Lengyel szerint azonban a hibákat elkövető ellenzéknek „vigaszt” jelenthet, hogy nem tud olyan rosszul viselkedni, hogy a nagyobb települések választóközönségének nagy része ettől beleszeressen Orbán Viktorba. Ezen választók viselkedését ugyanis nem az önkormányzatok munkájának minősége befolyásolja leginkább, hanem az ellenzéki vezetésű települések ellen brutálisan fellépő Orbán Viktor nagyon hosszan bírálható működése, amellyel büntetni és alázni akarja az ellenzéki választókat, csak mert nem rá szavaztak. Sőt, Lengyel szerint Orbán meg van róla győződve, hogy a nagyvárosi többség is nem is fog rászavazni, ami a budapesti Fidesz számára valódi dráma.

Az ellenzéki szavazóknak látszólag borzasztó egy olyan országban élniük, ahol minden a Fideszé, a fideszes hatalom embereinek pedig egy olyan fővárosban ülniük, ahol a társadalom többsége utálja őket, és ezt tudják is. Tisztában vannak vele, hogy nem csak arról van szó, hogy a budapestiek vagy éppen a szegediek nagy része nem akar rájuk szavazni, hanem hogy kifejezetten nem szereti őket. Érzik a feléjük áramló dühöt – mondta Lengyel, aki a fideszes vezetők helyzetét a Kádár-kori párttitkárokéhoz hasonlította, akik a múlt rendszerben azzal szembesültek, hogy nagyon nem szeretik őket az emberek.

Akik félnek a változástól

Lengyel László, felidézve korábbi hasonlatát, arról is beszélt, bár a tavaly októberi önkormányzati választás szerinte a Fidesz Sztálingrádja volt, az ellenzék nem működik elég jól, nem létezik egységben, a választóik pedig nem értik, miért, és ezért csalódottak, így azt sem érzik, milyen erősek. Hozzátette azzal együtt, hogy a Fidesz a legnagyobb párt, az a választói közönség, amely őszintén rajong érte, mára nagyon leszűkült. A politológus szerint ma nem a fideszesek vannak többségben, hanem azok az emberek, akik félnek a változástól. „Nem Orbán Viktort szeretik, dehogyis”, annak idején is mindenki végsőkig kapaszkodott Kádár János köpenyébe, mert nem tudták, mit hoz a jövő.

A falvakban semmit nem remélnek az ellenzéktől

A politológus az októberi borsodi időközi választás települési eredményei alapján arról is beszélt, szerinte Magyarországon a városokban az ellenzéknek komoly győzelmi esélyei vannak, a kisebb településeken, falvakban azonban a kormánynak áll a zászló. Az ugyanis, amit a kormány a városoknak próbál nyújtani, az nulla – ott nem lehet ugyanis krumplit osztani –, de az is nulla, amit az ellenzék a falvaknak nyújt, programban, jövőképben.

Borsodban sem látszott, hogy az ellenzék mi a csudát tudott volna mondani az egyébként nyomorult falvaknak, azon kívül, hogy a kormány hagyta őket a nyomorban. Az furcsa dolog, hogy a legnyomorultabbak szavaznak a Fideszre – fogalmazott a politológus, aki egyből meg is próbálta feloldani az ellentmondást azzal, hogy ezek az emberek csak a kormány oldaláról remélnek anyagiakat, az ellenzéktől pedig egyáltalán nem remélnek semmit. Ez az ellenzék szempontjából nagy baj, ezért szükség lenne a részéről egy vidékfejlesztési programra – is.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!